Amós 8

Te Kete Hua Raumati

1 I whakakitea anō tēnei e te Ariki, e Ihowā, ki ahau – nā, he kete hua raumati. 2 Nā, ka mea ia, "Ko te aha te kitea ana e koe, e Āmoho?"

Anō rā ko ahau, "He kete hua raumati."

Anō rā ko Ihowā ki ahau, "Kua tae mai te mutunga ki tāku iwi, ki a Īharaira; e kore tā rātou e whakarērea noatia e ahau ā muri ake nei.

3 "He auē anō ngā waiata o te temepara i taua rā," e ai tā te Ariki, tā Ihowā; "ka maha ngā tinana mate i ngā wāhi katoa; ka ākiritia pukutia atu."

4 Whakarongo ki tēnei, e te hunga i horomia ai te rawakore,

i meinga ai te hunga iti o te whenua kia ngohe;

5 e kī ana koutou,

"Āhea pahemo ai te kōwhititanga marama,

kia hoko wīti ai tātou,

te hāpati hoki,

kia whakaputaia atu ai te wīti e tātou?"

Ka meinga te epa kia iti, te hekere kia nui,

me te teka ki ngā pāuna tinihanga;

6 kia hokona ai e tātou ngā ware ki te hiriwa,

te rawakore ki ngā hū e rua;

nā, ko te wīti rukenga me hoko atu.

7 Kua oatitia e Ihowā te nui o Hākopa: "E kore ahau e wareware ki tētahi o ā rātou mahi ā ake ake.

8 E kore ianei te whenua e wiri ki tēnei?

E kore ianei te hunga katoa e noho ana i reira e tangi?

Āe rā, ka pari katoa ake nei hoki ānō ko te awa;

ka ākina e te hau, ka hoki iho anō,

ka pērā me te awa o Īhipa."

9 "Nā, i taua rā," e ai tā te Ariki, tā Ihowā,

"ka meinga e ahau te rā kia toene i te awatea,

ā, ka pōuri i ahau te whenua i te mea e mārama ana anō te rā.

10 Ka puta kē anō i ahau ā koutou hākari hei tangihanga,

ā koutou waiata katoa hei apakura;

he taratara tāku kākahu mō ngā hope katoa;

mō ngā māhunga katoa he pākira.

Ka rite i ahau ki te tangihanga ki te huatahi,

ā, ko tōna mutunga hei rā mamae.

11 "Nanā, kei te haere mai ngā rā," e ai tā te Ariki, tā Ihowā,

"e tukua ai e ahau he hemokai ki te whenua,

ehara i te hemokai taro, ehara anō i te matewai;

engari he hiahia kia rongo i ngā kupu a Ihowā.

12 Ā, ka ātiutiu atu rātou i tētahi moana ki tētahi moana,

i te raki ki te rāwhiti;

ka kōpikopiko, he rapu i te kupu a Ihowā;

heoi e kore e kitea.

13 "I taua rā

ka hemo ngā wāhina ātaahua,

me ngā taitama, i te matewai.

14 Nā, ko te hunga e oati ana i te hē o Hamaria,

e kī ana, ‘Kei te ora tōu Atua, e Rāna,’

me tēnei, ‘Kei te ora te tikanga o Peerehepa’ –

ka taka rawa rātou,

e kore anō e ara ā muri ake nei."

A büntetés az uzsoráskodó Izráelben epesztő éhséget támaszt az Isten beszéde után

1 Ily dolgot láttatott velem az Úr Isten: Ímé, egy kosár érett gyümölcs. 2 És mondá: Mit látsz Ámós? És mondám: Egy kosár érett gyümölcsöt. És mondá az Úr nékem: Eljött vége az én népemnek, az Izráelnek; nem bocsátok meg néki többé! 3 Azon a napon jajjá változnak a templomi énekek, így szól az Úr Isten, és temérdek lesz a hulla; szó nélkül hányák mindenüvé. 4 Halljátok meg ezt ti, kik a szegényre törtök, és e föld szegényeinek kipusztítására. 5 Mondván: Mikor múlik el az újhold, hogy gabonát árulhassunk? és a szombat, hogy megnyithassuk a gabonás házat? hogy megkisebbítsük a vékát, és megnagyobbítsuk az árát, és hamis mértékkel csalhassunk?! 6 Hogy megvegyük a szegényeket pénzen, és a szűkölködőt egy öltő saruért, és eladhassuk a gabona hulladékát?! 7 Megesküdt az Úr a Jákób büszkeségére: Soha el nem felejtem semmi cselekedetöket! 8 Ne rendüljön-é meg e miatt a föld? És ne búsuljon-é annak minden lakosa?! Bizony felindul egészen, mint a folyam, és dagad és apad, mint Égyiptom folyója. 9 És lészen azon a napon, azt mondja az Úr Isten: Lenyugtatom a napot délben, és besötétítem a földet fényes nappal. 10 Ünnepeiteket búra változtatom; és minden dalotokat szomorú énekké! Gyászruhát borítok minden derékra, és kopaszságot minden fejre, és olyanná teszem, mint a ki egyetlen fiát siratja; a vége pedig, mint a keserűség napja! 11 Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után. 12 És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg. 13 Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt! 14 A kik Samaria bűnére esküsznek, és ezt mondják: Él a te istened, oh Dán: és él a te útad, oh Beérseba! Bizony elhullanak és nem kelnek fel többé!