1 Crônicas 16

1 Heoi, kawea ana e rātou te āka a te Atua, whakatūria ana ki waenganui o te tēneti i whakaarahia e Rāwiri mōna; ā, tāpaea ana e rātou he tahunga tinana, he whakahere mō te pai ki te aroaro o te Atua. 2 Ā, ka mutu tā Rāwiri whakaeke i ngā tahunga tinana, i ngā whakahere mō te pai, ka manaakitia e ia te iwi i runga i te ingoa o Ihowā. 3 I tuwhaina anō e ia mā ngā tāngata katoa o Īharaira, mā te tāne, mā te wahine, kotahi rohi taro mā tēnei, mā tēnei, tētahi wāhi kikokiko, me tētahi keke karepe whakamaroke.

4 I whakaritea anō e ia ētahi o ngā Rīwaiti hei minita ki mua i te āka a Ihowā, hei whakamahara, hei whakawhetai, hei whakamoemiti ki a Ihowā, ki te Atua o Īharaira. 5 Ko Āhapa hei tuatahi; i muri i a ia ko Hakaraia, ko Teiere, ko Hemirāmoto, ko Tehiere, ko Matitia, ko Eriapa, ko Penaia, ko Opere-Eroma, ko Teiere hoki ki ngā hātere, ki ngā hāpa, ko Āhapa hei whakatangi i ngā himipora; 6 ko Penaia hoki rāua ko Tahatiere, ko ngā tohunga, kia tūturu tonu tā rāua mau tētere ki mua i te āka o te kawenata a te Atua.

Te Waiata Whakamoemiti a Rāwiri

7 I reira anō i taua rā ka whakaritea tuatahitia e Rāwiri he whakamoemiti mō Ihowā, nā te ringa o Āhapa rātou ko ōna tēina.

8 Whakawhetai atu ki a Ihowā, karanga ki tōna ingoa;

whakapuakina āna mahi ki waenganui o ngā iwi.

9 Waiata ki a ia, hīmene ki a ia,

kōrerotia āna mahi whakamīharo katoa.

10 Kia whakamanamana koutou ki tōna ingoa tapu;

kia hari ngā ngākau o te hunga e rapu ana i a Ihowā.

11 Rapua a Ihowā, me tōna kaha,

rapua tonutia tōna mata.

12 Maharatia āna mahi whakamīharo i mahi ai ia;

āna merekara, me ngā whakaritenga a tōna māngai;

13 e ngā uri o Īharaira, o tāna pononga,

e ngā tama a Hākopa, e āna i whiriwhiri ai.

14 Ko Ihowā ia, ko tō tātou Atua;

kei te whenua katoa āna whakaritenga.

15 Maharatia tonutia tāna kawenata,

te kupu i kīia iho e ia ki te mano o ngā whakatupuranga;

16 te kawenata i whakarite ai ia ki a Āperahama,

tāna oati hoki ki a Īhaka;

17 ā, whakapūmautia iho hei tikanga ki a Hākopa,

hei kawenata mau tonu ki a Īharaira,

18 i a ia i mea rā, "Ka hoatu e ahau ki a koe te whenua o Kanaana

hei wāhi pūmau mō koutou."

19 I te mea e torutoru ana anō koutou;

āe, e tokoiti rawa ana, he manene hoki ki reira;

20 i a rātou e hāereere ana i tēnei iwi ki tērā atu iwi,

i tētahi rangatiratanga ki tētahi iwi kē.

21 Kīhai rātou i tukua e ia kia tūkinotia e te tangata;

āe rā, i rīria e ia ngā kīngi, he whakaaro ki a rātou.

22 I mea ia, "Kei pā ki āku i whakawahi ai,

kei kino hoki ki āku poropiti."

23 Waiata, e te whenua katoa ki a Ihowā;

kauwhautia tāna mahi whakaora i tēnā rangi, i tēnā rangi.

24 Whakapuakina tōna korōria i waenganui i ngā tauiwi,

āna mahi whakamīharo i waenganui i ngā iwi katoa.

25 He nui hoki a Ihowā, kia nui te whakamoemiti ki a ia;

kia wehingia nuitia atu hoki ia i ngā atua katoa.

26 He whakapakoko hoki ngā atua katoa o ngā iwi;

nā Ihowā ia i hanga ngā rangi.

27 He hōnore, he kīngitanga kei tōna aroaro;

kei tōna wāhi te kaha me te koa.

28 Tukua ki a Ihowā, e ngā hapū o ngā iwi,

tukua ki a Ihowā te korōria me te kaha.

29 Tukua atu ki a Ihowā te korōria e tika ana mō tōna ingoa;

maua mai he whakahere, haere mai ki tōna aroaro.

Koropiko ki a Ihowā i roto i te ātaahua o te tapu;

30 kia wehi rā ki tōna aroaro, e te whenua katoa.

E ū anō te ao, tē taea te whakanekeneke.

31 Kia hari ngā rangi, kia koa te whenua;

kia mea rātou i roto i ngā iwi, "Ko Ihowā te kīngi!"

32 Kia haruru te moana, me ngā mea hua ana i roto;

kia koa te māra, me ngā mea katoa i runga!

33 Ko reira ngā rākau o te ngahere waiata ai

i te hari i te aroaro o Ihowā,

e haere mai ana hoki ia ki te whakarite i runga i te whenua.

34 Whakawhetai ki a Ihowā, he pai hoki ia,

he pūmau tonu hoki tāna mahi tohu.

35 Mea atu hoki: "Whakaorangia mātou, e te Atua o tō mātou whakaoranga,

kohikohia mātou, whakaorangia mātou i ngā tauiwi,

kia whakawhetai ai mātou ki tōu ingoa tapu,

kia whakamanamana ai ki tōu whakamoemititanga.

36 Kia whakapaingia a Ihowā, te Atua o Īharaira

ake nei, ā ake nei!"

Nā, ka mea te iwi katoa, "Āmine!" ā, whakamoemiti ana rātou ki a Ihowā.

Te Koropiko kei Hiruhārama me Kipeono

37 Heoi, ka waiho e ia i reira, i mua i te āka o te kawenata a Ihowā, a Āhapa rātou ko ōna tēina, hei minita tonu ki mua i te āka, i ngā meatanga o tēnei rā, o tēnei rā, 38 a Opere-Eroma me ō rātou tēina, e ono tekau mā waru; a Opere-Eroma hoki tama a Ierutunu, rāua ko Hōha hei kaitiaki tatau.

39 Ko Hāroko tohunga me ōna tēina, me ngā tohunga, ki mua o te tapenākara o Ihowā i te wāhi tiketike i Kipeono, 40 hei whakaeke tonu i ngā tahunga tinana mā Ihowā ki runga ki te āta tahunga tinana i te ata, i te ahiahi, hei mea i ngā mea katoa i tuhituhia ki te Ture a Ihowā, i whakahaua e ia ki a Īharaira. 41 Ā, hei hoa mō rātou a Hēmana rāua ko Ierutunu, me ērā atu i whiriwhiria, i whakahuatia nei ngā ingoa, hei whakawhetai ki a Ihowā, nō te mea he pūmau tonu tāna mahi tohu. 42 Hei hoa hoki mō rātou a Hēmana rāua ko Ierutunu me ngā tētere me ngā himipora mā ngā kaiwhakatangi kaha, me ngā whakatangi mō ngā waiata a te Atua. Ā, ko ngā tama a Ierutunu hei kaitiaki kūwaha.

43 Nā, haere ana te iwi katoa ki tōna whare, ki tōna whare, ā, hoki ana a Rāwiri ki te manaaki i tōna whare.

Dávid zsoltára a frigyláda elhelyezésekor; az isteni szolgálat elrendezése

1 Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt. 2 És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet. 3 És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot. 4 És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét. 5 Asáf vala a fő, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala; 6 Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt. 7 Azon a napon adott Dávid először éneket az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.

8 Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait. 9 Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól. 10 Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik. 11 Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen. 12 Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről. 13 Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő választottjának fiai! 14 Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei! 15 Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig; 16 A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjéről. 17 Amelyet állíta Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül, 18 Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek. 19 Midőn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön; 20 Mert járnak vala egyik nemzetségtől a másikhoz, és egyik országból más országba: 21 Mégsem engedé senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté érettök. 22 Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.

23 Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását. 24 Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait; 25 Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett; 26 Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket. 27 Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén. 28 Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget! 29 Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében. 30 Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék. 31 Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik! 32 Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van. 33 Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.

34 Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága. 35 És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben! 36 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat. 37 Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak, 38 Obed-Edomot és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak. 39 Sádók papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban vala; 40 Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek, 41 Hémánt is és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló. 42 És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé. 43 Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is megáldja.