Ezequiel 17

Ngā Ēkara e rua me te Manga Wāina

1 I puta mai anō te kupu a Ihowā ki ahau, i mea: 2 "E te tama a te tangata, whakaaria atu he paki, kōrerotia atu he kupu whakarite ki te whare o Īharaira. 3 Mea atu: Ko te kupu tēnei a te Ariki, a Ihowā: He ēkara nui, he nui ngā parirau, he roroa ngā hou, kapi tonu i te huruhuru, he mea kōtingotingo, i haere mai ia ki Repanōna, tangohia ana e ia te kāuru rawa o te hīta. 4 Katohia ana e ia te pito o ōna manga ngāwari, kawea ana ki te whenua hokohoko, waiho iho e ia i te pā o ngā kaihokohoko.

5 "I tīkina anō e ia ētahi o ngā purapura o te whenua, whakatōkia iho e ia ki te māra hua, kawea ana e ia ki te taha o ngā wai maha, whakatōkia ana ānō he wirou. 6 Ā, ka tupu taua mea, he wāina pāpaku e torotoro ana, ko ōna manga i anga atu ki a ia, ā, ko ōna pakiaka i raro i a ia. Nā, ka whakawāina, ka tupu ōna manga, ā, ka totoro ōna peka.

7 "Nā tērā anō tētahi atu ēkara nui, he nunui ngā parirau, ā, he maha ngā huruhuru. Nā, i piko atu ngā pakiaka o te wāina nei ki a ia, i toro atu ōna manga ki a ia i ngā wāhi i whakatōkia ai, kia whakamākūkūtia ai e ia. 8 He mea whakatō ia ki te māra pai ki te taha o ngā wai maha, kia tupu ai he manga, kia hua ai he hua, kia tino pai ai taua wāina.

9 "Mea atu koe: Ko te kupu tēnei a te Ariki, a Ihowā: E tupu rānei? E kore ianei e hūtia atu e ia ōna pakiaka? E kore ianei e tapahia ōna hua, e maroke ai, e maroke anō ai ōna rau katoa e pihi ana? Ahakoa kāhore e nui te ringa, e nui rānei te iwi hei huaranga. 10 Āe rā, nā, i te mea kua whakatōkia, e tupu rānei? E kore ianei e maroke rawa ina pā te hau marangai ki a ia? Ka maroke anō i te tupuranga i pihi ai."

11 I puta mai anō te kupu a Ihowā ki ahau, i mea: 12 "Tēnā, mea atu ki te whare whakakeke: Kāhore rānei koutou e mōhio ki te tikanga o ēnei mea? Mea atu: Nanā, i tae mai te kīngi o Papurōna ki Hiruhārama, ā, tangohia ana e ia tō reira kīngi, ō reira rangatira, kawea ana ki Papurōna. 13 Nā, i mau ia ki te uri kīngi, whakaritea ana he kawenata ki a ia; i whakaoatitia anō ia e ia, (ā, mauria atu ana anō e ia te hunga nunui o te whenua), 14 kia tūtūā ai tōna kīngitanga, kia kaua ai e ara ake ki runga, engari he tūranga mōna ko te pupuri i tāna kawenata. 15 Heoi, whakakeke ana ia ki a ia, ungā ana e ia āna karere ki Īhipa kia hōmai ētahi hōiho ki a ia, me ētahi tāngata, he tini. E tika rānei tāna? E mawhiti rānei te kaimahi o ēnei mea? E whakatakā rānei e ia te kawenata, ā, mawhiti ake?

16 "E ora ana ahau, e ai tā te Ariki, tā Ihowā, inā, i te wāhi anō o te kīngi nāna nei ia i whakakīngi, nāna nei te oati i whakahāweatia e ia, nāna nei te kawenata i whakatakā e ia, i tōna taha anō i waenganui o Papurōna ka mate ia. 17 Nā, e kore a Parao me tāna ope nui, me tōna huihui nui, e whai wāhi ki a ia i te whawhai, ina whakahaupūtia ake e rātou he pukepuke, hangā rānei he taumaihi, e hātepea atu ai ngā tāngata tokomaha. 18 Kua whakahāweatia hoki e ia te oati, i tāna whakatakanga i te kawenata; nanā, kua hoatu e ia tōna ringa, otiia kua mahia e ia ēnei mea katoa; e kore ia e mawhiti.

19 "Mō reira ko te kupu tēnei a te Ariki, a Ihowā: E ora ana ahau, inā ka utua e ahau ki runga ki tōna mātenga tāku oati i whakahāweatia e ia, me tāku kawenata i whakatakā e ia. 20 Ka horahia anō e ahau tāku kupenga ki runga ki a ia, ā, ka mau ia i tāku rore, ka kawea anō ia e ahau ki Papurōna, ka whakawākia e ahau ki reira mō tōna hē i hē ai ia ki ahau. 21 Nā, ko ōna whati katoa, i roto i ōna rōpū katoa, ka hinga i te hoari, ka whakamararatia atu hoki ngā mōrehu ki ngā hau katoa; ā, ka mōhio koutou nāku, nā Ihowā, te kupu."

Ko te Mutunga anō, ka Whakanuia a Īharaira

22 "Ko te kupu tēnei a te Ariki, a Ihowā: Ka tangohia anō e ahau tētahi wāhi o te kāuru o te hīta tiketike, ā, ka whakatupuria. Ka katohia mai e ahau tētahi mea ngāwari i te matamata o ōna rārā hou, ā, ka whakatōkia ki runga ki te maunga tiketike e pūrero ana ki runga. 23 Ka whakatōkia e ahau ki te maunga tiketike o Īharaira; ā, ka wana ōna manga, ka hua ngā hua, ā, ko te putanga, he hīta pai; ka noho hoki ngā manu katoa, ia parirau, ia parirau, ki raro i a ia; ka noho rātou ki te taumarumarunga iho o ōna manga. 24 Ā, ka mōhio ngā rākau katoa o te pārae, nāku, nā Ihowā. I whakaiti te rākau tiketike, nāku i tiketike ai te rākau pāpaku. Nāku i whakamaroke te rākau kaiota, nāku hoki i tupu ai te rākau maroke.

"Nāku, nā Ihowā, te kupu, nāku anō i mahi."

Találós mese a Dávid családjának jelenéről és jövőjéről

1 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: 2 Embernek fia, adj találós mesét, és mondj példabeszédet Izráel házának. 3 És mondjad: Így szól az Úr Isten: A nagyszárnyú nagy saskeselyű, melynek hosszú csapótollai valának, s mely rakva vala különféle színű tollakkal, jöve a Libanonra, és elfoglalá a czédrusfa tetejét. 4 Gyönge ágainak hegyét letépte, és vivé azt a kalmárok földére, az árusok városában tevé le. 5 És vőn annak a földnek magvából, és elveté azt termékeny mezőbe; sok vizek mellé vivé; mint fűzfát ülteté el. 6 És felsarjadt, és lőn elterülő, alacsony szőlőtővé, hogy vesszőit amahhoz fordítsa s gyökerei amaz alatt legyenek, és szőlőtővé lőn, és vesszőket terme, s ágacskákat bocsáta ki. 7 És vala más nagy szárnyú, soktollú nagy saskeselyű, és ímé, ez a szőlőtő feléje terjeszté gyökereit s vesszeit hozzá nyújtá ültetésének ágyaiból, hogy öntözze őt; 8 Pedig jó földbe, sok víz mellé ültették vala el, hogy ágakat hajtson és gyümölcsöt teremjen, hogy legyen jeles szőlőtő. 9 Mondjad: Így szól az Úr Isten: Vajjon jó szerencsés lesz-é? Vajjon gyökereit nem szaggatja-é ki, és gyümölcsét nem vágja-é le, hogy elszáradjon, hajtásának minden ága elszáradjon, és pedig nem erős karral és sok néppel támad reá, hogy kitépje azt gyökerestől. 10 És ímé elplántáltatott, jó szerencsés lesz-é? Avagy ha a napkeleti szél illeti őt, nem szárad-é el teljesen, ültetésének ágyában nem szárad-é el? 11 És lőn az Úr szava hozzám, mondván: 12 No, mondjad a pártos háznak: Avagy nem értettétek-é mi ez? Mondjad: Ímé, eljött a babiloni király Jeruzsálembe, és fogá királyát és fejedelmeit és elvivé őket magához Babilonba. 13 És vőn a királyi magból, s frigyet szerze vele, s megesketé őt, de a földnek erőseit elvivé, 14 Hogy alacsony királyság legyen, hogy fel ne emelkedjék, hanem frigyét megőrizze, hogy ez megálljon. 15 De pártot üte ellene, bocsátván követeit Égyiptomba, hogy adjon néki lovakat és sok népet. Vajjon jó szerencsés lesz-é? Vajjon megszabadítja-é magát, a ki ezeket cselekszi? a ki megszegte a szövetséget, megszabadul-é? 16 Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy annak a királynak lakóhelyén, a ki őt királylyá tette, a kinek tett esküjét megvetette, s a kivel tett frigyét megszegte, ott nála, Babilonban hal meg. 17 És a Faraó nagy haddal és nagy sokasággal vele semmit nem tesz a háborúban, mikor sánczot töltenek és tornyot építenek sok lélek kiirtására. 18 S ha megvetette az esküt, hogy megszegje a frigyet, pedig ímé, kezet adott rá, s mégis megcselekedte mindezeket; nem fog megszabadulni! 19 Azért így szól az Úr Isten: Élek én, hogy eskümet, melyet megvetett, és frigyemet, melyet megszegett, fejéhez verem. 20 És kiterjesztem hálómat ellene, és megfogatik varsámban, és elviszem őt Babilonba s ott törvénykezem vele gonoszságáért, melylyel ellenem járt. 21 És minden menekültje minden seregéből fegyver miatt hull el, és a megmaradottak szélnek szélednek mindenfelé, és megtudjátok, hogy én, az Úr beszéltem. 22 Így szól az Úr Isten: És veszek én ama magas czédrus tetejéből, és elültetem; felső ágaiból egy gyönge ágat szegek le, s elplántálom én magas és fölemelt hegyen. 23 Izráel magasságos hegyén plántálom őt, és ágat nevel és gyümölcsöt terem s nagyságos czédrussá nevekedik, hogy lakjanak alatta, mindenféle szárnyas madarak ágainak árnyékában fognak lakozni. 24 És megismeri a mező minden fája, hogy én, az Úr tettem a magas fát alacsonynyá, az alacsony fát magassá; megszáraztottam a zöldelő fát, és zölddé tettem az asszú fát. Én, az Úr szólottam és megcselekedtem.