Ezequiel 37

Te Raorao o ngā Wheua Maroke

1 I pā te ringa o Ihowā ki ahau, ā, kawea ana ahau, arā e tō Ihowā Wairua, tukua iho ana ahau e ia ki waenganui o te raorao; nā, kapi tonu a reira i te wheua. 2 Nā, ka whakahāereerea ahau e ia ki te taha o aua wheua ā taka noa, taka noa; nā, he tini kē i runga i te mata o te raorao; nanā, he maroke rawa aua mea. 3 Nā, ka mea ia ki ahau, "E te tama a te tangata, e ora rānei ēnei wheua?"

Anō rā ko ahau, "E mōhio ana koe, e te Ariki, e Ihowā."

4 Nā, ka mea ia ki ahau, "Poropiti ki ēnei wheua, mea atu ki a rātou, ‘E ngā wheua maroke nei, whakarongo ki te kupu a Ihowā. 5 Ko te kupu tēnei a te Ariki, a Ihowā ki ēnei wheua: Nanā, ka meinga e ahau he manawa kia tomo ki roto ki a koutou, ā, ka ora koutou. 6 Ā, ka hoatu e ahau he uaua ki runga ki a koutou, ka whakaputaina ake he kikokiko ki a koutou, ka hīpokina koutou ki te kiri, ka hoatu anō e ahau he manawa ki roto ki a koutou, nā, ka ora koutou; ā, ka mōhio koutou ko Ihowā ahau.’ "

7 Heoi, poropititia ana e ahau te mea i whakahaua ki ahau; ā, i ahau e poropiti ana. Nā, he haruru, nā he rū, ā, whakatata ana ngā wheua, tōna wheua ki tōna wheua. 8 Ā, ka titiro atu ahau, nanā, he uaua i runga i a rātou, kua puta ake he kikokiko, ā, he kiri e hīpoki ana i waho ake i a rātou. Otiia, kāhore he manawa i roto i a rātou.

9 Kātahi ia ka mea ki ahau, "Poropiti ki te hau, poropiti, e te tama a te tangata, mea atu hoki ki te hau: Ko te kupu tēnei a te Ariki, a Ihowā: Haere mai i ngā hau e whā, e te manawa, e hā ki runga ki tēnei hunga kua oti nei te patu, kia ora ai rātou." 10 Heoi, ka poropititia e ahau te mea i whakahaua e ia ki ahau. Nā, ko te taenga mai o te manawa ki roto ki a rātou, kua ora, tū ana i runga i ō rātou waewae, he ope tino nui.

11 Kātahi ia ka mea ki ahau, "E te tama a te tangata, ko ēnei wheua ko te whare katoa o Īharaira. Nanā, kei te kī ake rātou, ‘Kua maroke ō tātou wheua, kua ngaro tā tātou i tūmanako ai; kua motuhia kētia tātou.’ 12 Mō reira poropiti, kī atu ki a rātou: Ko te kupu tēnei a te Ariki, a Ihowā: Nanā, e tāku iwi, ka huakina ake e ahau ō koutou urupā, ka meinga kia puta ake hoki koutou i ō koutou urupā, ka kawea ki te oneone o Īharaira. 13 Ā, ka mōhio koutou ko Ihowā ahau, ina huakina e ahau ō koutou urupā, e tāku iwi, ā, ka meinga koutou e ahau kia puta ake i ō koutou urupā. 14 Ā, ka hoatu e ahau tōku wairua ki roto ki a koutou, ā, ka ora koutou, ā, ka whakanohoia koutou e ahau ki tō koutou ake oneone. Ko reira koutou mōhio ai, nāku, nā Ihowā, i kōrero, ā, nāku anō i mahi, e ai tā Ihowā."

Ngā Rākau e Rua

15 I puta mai anō te kupu a Ihowā ki ahau, i mea: 16 "Nā, ko koe, e te tama a te tangata, tīkina tētahi rākau māu, tuhituhia iho, ‘He mea mō Hūrā, mō ōna hoa anō, mō ngā tama a Īharaira.’ Nā, tīkina atu anō tētahi rākau, tuhituhia iho, ‘He mea mō Hōhepa, ko te rākau o Ēparaima, mō ōna hoa hoki, mō te whare katoa o Īharaira.’ 17 Nā, me hono rāua, tētahi ki tētahi; ā hei rākau kotahi rāua i roto i tōu ringa.

18 "Nā, ki te kōrero ngā tamariki a tōu iwi ki a koe, ki te mea, ‘E kore ianei e whakaaturia e koe ki a mātou he aha te tikanga o ēnei mea āu?’ 19 Mea atu ki a rātou: ‘Ko te kupu tēnei a te Ariki, a Ihowā: Nanā ka mau ahau ki te rākau o Hōhepa, ki tērā i te ringa o Ēparaima, ki ōna hoa anō, ki ngā iwi o Īharaira; ā, ka whakatakotoria rātou e ahau ki tērā, arā ki te rākau o Hūrā, ka meinga hoki rāua hei rākau kotahi, ā, ka kotahi tonu rāua i roto i tōku ringa.’ 20 Nā, ko ngā rākau e tuhituhi ai koe ki runga, hei roto i tōu ringa i tō rātou aroaro. 21 Ā, ka mea atu koe ki a rātou, Ko te kupu tēnei a te Ariki, a Ihowā: Nanā, ka tangohia e ahau ngā tama a Īharaira i roto i ngā iwi i haere atu nei rātou, ka kohikohia i tētahi taha, i tētahi taha, ka kawea ki tō rātou oneone. 22 Ka meinga hoki rātou e ahau hei iwi kotahi ki te whenua, ki ngā maunga o Īharaira; ā, kotahi tonu he kīngi hei kīngi mō rātou katoa; kore ake ō rātou iwi e rua i muri nei, heoi rawa ō rātou wehenga kia rua kīngitanga. 23 Kore ake anō ō rātou poke i ā rātou whakapakoko, i ā rātou mea whakarihariha, i ō rātou kino katoa. Engari, ka whakaorangia rātou e ahau i ō rātou nohoanga katoa, i ngā wāhi i hara ai rātou, ka purea. Ko rātou hoki hei iwi māku, ko ahau hei Atua mō rātou.

24 "Ko tāku pononga hoki, ko Rāwiri hei kīngi mō rātou; ā, kotahi tonu te hēpara mō rātou katoa. Ka haere hoki rātou i runga i āku ritenga, ka pupuri i āku tikanga, ka mahi. 25 Ā, ka noho rātou i te whenua i hoatu e ahau ki tāku pononga, ki a Hākopa, ki te wāhi i noho ai ō koutou mātua; ka noho anō rātou ki reira, rātou, ā rātou tama, me ngā tama anō a ā rātou tama ā ake ake; ā, ko tāku pononga, ko Rāwiri hei rangatira mō rātou ā ake ake. 26 Ka whakaritea anō e ahau te kawenata mō te rongo mau ki a rātou; hei kawenata mau tonu tēnā ki a rātou; ka whakanohoia anō rātou e ahau, ka whakanuia, ka whakatūria anō e ahau tōku wāhi tapu ki waenganui i a rātou ā ake ake. 27 Nā, ki a rātou tōku tapenākara; ā, ko ahau hei Atua mō rātou, ko rātou anō hei iwi māku. 28 Ā, ka mōhio ngā tauiwi ko ahau a Ihowā e whakatapu nei i a Īharaira, i te mea kei waenganui nei tōku wāhi tapu i a rātou ā ake ake."

Izráel feltámadása

1 Lőn én rajtam az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letőn engem a völgynek közepette, mely csontokkal rakva vala. 2 És átvitt engem azok mellett köröskörül, és ímé, felette sok vala a völgy színén, és ímé, igen megszáradtak vala. 3 És monda nékem: Embernek fia! vajjon megélednek-é ezek a tetemek? és mondék: Uram Isten, te tudod! 4 És monda nékem: Prófétálj e tetemek felől és mondjad nékik: Ti megszáradt tetemek, halljátok meg az Úr beszédét! 5 Így szól az Úr Isten ezeknek a tetemeknek: Ímé, én bocsátok ti belétek lelket, hogy megéledjetek. 6 És adok reátok inakat, és hozok reátok húst, és bőrrel beborítlak titeket, és adok belétek lelket, hogy megéledjetek, és megtudjátok, hogy én vagyok az Úr. 7 És én prófétálék, a mint parancsolva vala nékem. És mikor prófétálnék, lőn zúgás és ímé zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az ő teteméhez. 8 És látám, és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bőr borította be őket; de lélek nem vala még bennök. 9 És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felől jőjj elő lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek! 10 És prófétálék a mint parancsolá. És beléjök méne a lélek s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg. 11 És monda nékem: Embernek fia! ezek a tetemek az Izráel egész háza. Ímé, ezt mondják: Elszáradtak a mi csontjaink és elveszett a mi reménységünk; kivágattunk! 12 Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére. 13 És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! 14 És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre, és megtudjátok, hogy én, az Úr, szóltam és megcselekedtem, ezt mondja az Úr Isten.

Izráel újra-egyesülése

15 És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván: 16 És te, embernek fia, végy magadnak fát, és írd ezt reá: Júdáé és Izráel fiaié, az ő társaié; és végy egy másik fát, és írd ezt reá: Józsefé, Efraim fája és az egész Izráel házáé, az ő társaié. 17 És tedd együvé azokat, egyiket a másikhoz egy fává, hogy egygyé legyenek kezedben. 18 És ha mondják néked a te néped fiai, mondván: Avagy nem jelented-é meg nékünk, mit akarsz ezekkel? 19 Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem a József fáját, mely Efraim kezében van, és Izráel nemzetségeit, az ő társait, és teszem őket ő hozzá, a Júda fájához, és összeteszem őket egy fává, hogy egygyé legyenek az én kezemben. 20 És ha e fák, a melyekre írsz, kezedben lesznek szemök láttára: 21 Szólj nékik: Ezt mondja az Úr Isten: Ímé, én fölveszem Izráel fiait a pogányok közül, a kik közé mentek, és egybegyűjtöm őket mindenfelől, és beviszem őket az ő földjökre. 22 És egy néppé teszem őket azon a földön, Izráelnek hegyein, és egyetlenegy király lesz mindnyájok királya, és nem lesznek többé két néppé, és ezután nem oszolnak többé két királyságra. 23 És többé meg nem fertéztetik magokat bálványaikkal és útálatosságaikkal és minden bűneikkel; és megtartom őket minden oly lakóhelyöktől, a melyekben vétkeztek, és megtisztítom őket, és lesznek nékem népem és én leszek nékik istenök. 24 És az én szolgám, Dávid lesz a király ő rajtok, s egy pásztora lesz mindnyájoknak; és az én törvényeim szerint járnak, s parancsolataimat megőrzik és cselekszik. 25 És laknak a földön, melyet adtam vala az én szolgámnak, Jákóbnak, a melyen laktak a ti atyáitok; és laknak azon ők és fiaik és fiaiknak fiai mindörökké, és az én szolgám, Dávid az ő fejedelmök örökké. 26 És szerzek velök békességnek frigyét, örökkévaló frigy lesz ez velök; és elültetem őket és megsokasítom, és helyheztetem az én szenthelyemet közéjök örökké. 27 És lesz az én lakhelyem felettök, és leszek nékik Istenök és ők nékem népem. 28 És megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ki megszentelem Izráelt, mikor szenthelyem közöttök lesz mindörökké.