Ezequiel 1

Te Kitenga o te Hariota

1 Nā, i te toru tekau o ngā tau, i te whā o ngā marama, i te rima o ngā rā o te marama, i ahau i roto i ngā whakarau o te awa, o Kepara, nā, ka puare ngā rangi, ā, ka kite ahau i ngā putanga Atua.

2 I te rima o ngā rā o te marama, (arā i te rima o ngā tau o tō Kīngi Iehoiakini whakaraunga), 3 ka haere tika tonu mai te kupu a Ihowā ki a Ehekiera tohunga, tama a Puti, i te whenua o ngā Karari, i te taha o te awa, o Kepara; ā, i runga te ringa o Ihowā i a ia i reira.

4 Ā, ka titiro atu ahau, nā, he tūkauati e puta mai ana i te raki – he kapua nui, he ahi e hoki iho ana ki roto ki a ia anō, wheriko tonu i tētahi taha, ā, i waenganui, i rite ki te kara o te amipere, i waenganui anō i te ahi. 5 Nā, ka puta mai i waenganui o taua ahi ko te āhua o ngā mea ora e whā. Ko tō rātou āhua anō tēnei; i rite rātou ki te tangata. 6 Nā, e whā ngā mata o tētahi, o tētahi o rātou, e whā ngā parirau o tētahi, o tētahi. 7 Ko ō rātou waewae, he waewae tika tonu; ko te kapu anō o ō rātou waewae rite tonu ki te kapu o te waewae o te kūao kau; wheriko tonu, rite tonu ki te kānapatanga o te parāhi kua oti te oro. 8 He ringa tangata anō ō rātou i raro i ō rātou parirau, i ō rātou taha e whā. Nā, ko rātou tokowhā, ko ō rātou mata, ko ō rātou parirau, koia tēnei. 9 He mea hono ō rātou parirau tētahi ki tētahi; kīhai rātou i tahuri i a rātou e haere ana; i haere tika tonu atu tētahi, tētahi.

10 Nā, ko te āhua o ō rātou mata: he mata tangata ō rātou, he mata raiona ō rātou tokowhā i te taha ki matau, he mata kau ō rātou tokowhā i te taha ki mauī, he mata ēkara anō ō rātou tokowhā. 11 Nā, ko ō rātou mata, ko ō rātou parirau he mea wehe a runga; ko o te mea kotahi e rua ngā parirau e piri ana tētahi ki tētahi, e rua hei hīpoki mō ō rātou tinana. 12 I haere tika tonu atu hoki rātou tētahi, tētahi. Ko te wāhi hei haerenga atu mō te wairua, haere ana rātou ki reira; kīhai rātou i tahuri i a rātou e haere ana. 13 Nā, ko te rite o aua mea ora, ko tō rātou āhua, koia anō kei te ngārahu ahi i te mea e kā ana, kei te āhua anō o te rama, i hāereere taua ahi i roto i aua mea ora, mura tonu, i puta mai ānō he uira i roto i te ahi. 14 Nā, ko te oma, ko te hokinga o aua mea ora, rite tonu te āhua ki tō te hikonga uira.

15 Nā, i tāku tirohanga ki ngā mea ora, nanā, ko tētahi wīra i runga i te whenua, i te taha o ngā mea ora, kotahi mō te mea kotahi o ōna mata e whā. 16 Ko te āhua o ngā wīra, me tō rātou mahinga, rite tonu te kara ki tō te perira: rite tonu aua wīra e whā; ko tō rātou āhua, ko tō rātou mahinga, me te mea he wīra i roto i te wīra. 17 I tō rātou haerenga i haere i runga i ō rātou taha e whā; kīhai i tahuri i a rātou e haere ana. 18 Nā, ko ō rātou awhi, tiketike rawa, he hanga whakawehi, kapi tonu anō i te kanohi ō rātou awhi i tētahi taha, i tētahi taha, o rātou e whā.

19 Nā, i te haerenga o ngā mea ora i haere anō ngā wīra i tō rātou taha, ā, ka ara ngā mea ora i runga i te whenua, ka ara anō ngā wīra. 20 Ko te wāhi hei haerenga atu mō te wairua, i haere rātou ki reira; ko reira hei haerenga mō te wairua; i ara anō ngā wīra ki runga i tō rātou ritenga atu. Nō te mea i roto i ngā wīra te wairua o te mea ora. 21 I haere ērā, ka haere ēnei; i tū ērā, ka tū ēnei; ā, ka ara ake ērā i runga i te whenua, ka ara anō ngā wīra i tō rātou ritenga atu; nō te mea kei roto te wairua o te mea ora i ngā wīra.

22 Nā, i runga ake i te māhunga o te mea ora ko te āhua o te kikorangi, rite tonu te kara ki tō te karaihe e wehingia ana, he mea hora atu i runga i ō rātou māhunga i te taha ki runga. 23 Nā, i raro i te kikorangi, ko ō rātou parirau, torotika tonu, anga tonu mai tētahi ki tētahi; o te mea kotahi e rua hei hīpoki i tētahi taha, o te mea kotahi anō e rua hei hīpoki i tērā taha o ō rātou tinana. 24 Ā, i a rātou e haere ana, i rongo ahau i te haruru o ō rātou parirau me te mea ko te haruru o ngā wai maha, me te mea anō ko te reo o te Kaha Rawa, he reo e turituri ana, ānō he ngē nō tētahi ope. I ngā wā i tū ai rātou i tukua iho ō rātou parirau.

25 I puta iho anō he reo i te kikorangi i runga i ō rātou māhunga; i te mea ka tū rātou, ka tukua iho ō rātou parirau. 26 Nā, i runga i te kikorangi i runga ake i ō rātou māhunga ko te āhua o tētahi torōna, he mea rite ki te kōhatu hapaira; ā, i runga i te āhua o te torōna ko tētahi āhua e rite ana ki tō te tangata i runga i taua torōna, i te taha ki runga. 27 I kite atu anō ahau me te mea nō te amipere te kara, he mea rite ki te āhua o te ahi i roto ā taka noa, taka noa, i te āhua o tōna hope, ā, haere whakarunga, i te āhua anō o tōna hope, ā, haere whakararo, i kite atu ahau me te mea ko te āhua o te ahi, ā, wheriko tonu te mārama i tētahi taha, i tētahi taha ōna. 28 Rite tonu ki te āhua o te kōpere i te kapua i te rā ua te āhua o te wherikotanga ā taka noa.

Ko te āhua tēnā, ko te ritenga o te korōria o Ihowā. Nō tōku kitenga, tāpapa ana ahau ki raro. Nā, ka rongo ahau i te reo o tētahi e kōrero ana.

Az Úr dicsőségének megjelenése a Kérubokon

1 És lőn a harminczadik esztendőben, a negyedik hónapban, a hónap ötödikén, mikor én a foglyok közt a Kébár folyó mellett voltam: megnyilatkozának az egek, és láték isteni látásokat. 2 A hónap ötödikén (ez az ötödik esztendeje Jojákin király fogságba vitelének). 3 Valójában lőn az Úrnak beszéde Ezékiel paphoz, a Búzi fiához a Káldeusok földén, a Kébár folyó mellett, és lőn ott rajta az Úrnak keze. 4 És látám, és ímé forgószél jött északról, nagy felhő egymást érő villámlással, a mely körül fényesség vala, közepéből pedig mintha izzó ércz látszott volna ki, tudniillik a villámlás közepéből. 5 És belőle négy lelkes állat formája tetszék ki, és ez vala ábrázatjok: emberi formájok vala, 6 És mindeniknek négy orczája vala, és négy szárnya mindenikőjöknek; 7 És lábaik egyenes lábak, és lábaik talpa mint a borjú lábának talpa, és szikráznak vala, mint a simított ércz színe. 8 Továbbá emberi kezek valának szárnyaik alatt négy oldalukon. Mind a négyőjöknek orczái és szárnyai. 9 Szárnyaik egymás mellé lévén szerkesztve, nem fordultak meg jártukban, mindenik az ő orczája irányában megy vala. 10 És orczájok formája vala emberi orcza, továbbá oroszlán-orcza mind a négynek jobbfelől, és bika-orcza mind a négynek balfelől, és sas-orcza mind a négynek hátul;11 És ezek az ő orczáik. És szárnyaik felül kiterjesztve valának, mindeniknél két szárny összeér vala, kettő pedig fedezé testöket. 12 És mindenik az ő orczája irányában megy vala, a hová a lélek vala menendő, oda mennek vala, meg nem fordulván jártukban. 13 És a lelkes állatok közt látszék, mint egy égő üszög, a mely lángolt, mint a fáklyák, ide s tova futkározva a lelkes állatok közt; és a tűznek fényessége vala, és a tűzből villámlás jöve ki. 14 És a lelkes állatok ide s tova mozognak vala, mint a villámlás czikázása. 15 És mikor ránéztem a lelkes állatokra, ímé egy-egy kerék vala a földön az állatok mellett mind az ő négy orczájok felől. 16 A kerekek mintha tarsiskőből készültek volna, és mind a négyüknek ugyanazon egy formája vala, és úgy látszának egybeszerkesztve, mintha egyik kerék a másik kerék közepében volna; 17 Jártukban négy oldaluk felé mentek vala; meg nem fordulnak vala jártukban; 18 És talpaik magasak valának és félelmesek, és e talpak rakva valának szemekkel köröskörül mind a négynél. 19 És mikor járnak vala a lelkes állatok, járnak vala a kerekek is mellettök, és mikor fölemelkednek vala az állatok a földről, fölemelkednek vala a kerekek is. 20 A hová a lélek vala menendő, mennek vala, a hová tudniillik a lélek vala menendő, és a kerekek fölemelkednek vala mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben. 21 Ha azok mentek, ezek is mennek vala, és ha azok álltak, ezek is állnak vala, és ha fölemelkedtek a földről, fölemelkednek vala a kerekek is mellettök, mert a lelkes állatok lelke vala a kerekekben. 22 És vala mintegy mennyezet az állatok feje fölött, olyan mint a csodálatos kristály, kiterjesztve felül fejök felett. 23 És a mennyezet alatt szárnyaik egyenesek valának, egyik a másikkal összeérvén; mindegyiknek kettő vala, a melyek befedik vala innen, és mindegyiknek kettő vala, a melyek befedik vala amonnan az ő testöket. 24 És hallám szárnyaik zúgását, mint sok vizeknek zúgását, úgy mint a Mindenhatónak hangját, mikor járnak vala, zúgás hangját, mint valami tábornak zúgását; mikor állának, leeresztik vala szárnyaikat. 25 És lőn kiáltás a mennyezeten felül, a mely vala fejök felett, és ők megállván, leeresztik vala szárnyaikat. 26 És a mennyezeten felül, a mely fejök felett vala, látszék mint valami zafirkő, királyi széknek formája, és a királyi széknek formáján látszék mint egy ember formája azon felül; 27 És látám izzó érczként ragyogni, a melyet, mintha tűz vett volna körül derekának alakjától fogva és fölfelé; és derekának alakjától fogva és lefelé látám, mintha tűz volna. És fényesség vala körülötte, 28 Mint a milyen a szivárvány, mely a felhőben szokott lenni esős időben, olyan vala a fényesség köröskörül. Ilyen vala az Úr dicsőségének formája, és látám, és orczámra esém, és hallám egy szólónak szavát.