1 Samuel 11

Ka Hinga ngā Āmoni i a Haora

1 Nā, ka haere mai a Nahaha Āmoni ki te whakapae i Iapehe Kireara; ā, ka mea ngā tāngata katoa o Iapehe ki a Nahaha, "Whakaritea mai he kawenata ki a mātou, ā, ka mahi mātou ki a koe."

2 Nā, ka mea a Nahaha Āmoni ki a rātou, "Ko te mea tēnei e whakarite kawenata ai ahau ki a koutou, kia pokaia ō koutou kanohi matau katoa; ā, ka waiho e ahau hei tāwai mō Īharaira katoa."

3 Anō rā ko ngā kaumātua o Iapehe ki a ia, "Tukua mai koa ki a mātou kia whitu ngā rā, kia tono tāngata ai mātou puta noa i ngā rohe o Īharaira; ā, ki te kāhore he kaiwhakaora mō mātou, nā, ka puta atu mātou ki a koe."

4 Kātahi ka haere ngā karere ki Kipea o Haora, ā, kōrerotia ana ēnei kupu ki ngā taringa o te iwi; nā, nui atu te reo o te iwi katoa ki te tangi. 5 Nā, e haere mai ana tērā a Haora i te māra, i muri i ngā kau; nā, ka mea a Haora, "Nā te aha te iwi i tangi ai?" Nā, ka kōrerotia ki a ia ngā kōrero a ngā tāngata o Iapehe.

6 I te rongonga o Haora i ēnei kōrero, nā, ko te tino putanga o te Wairua o te Atua ki runga ki a ia, ā, mura whakarere tōna riri ki taua rongo. 7 Nā, ka mau ia ki ētahi kau e rua, tapatapahia ana e ia; tukua ana ki ngā rohe katoa o Īharaira, he mea kawe nā ngā karere, ā, ka mea, "Ki te kāhore tētahi e puta mai ki te aru i a Haora, ki te aru hoki i a Hamuera, ka pēneitia āna kau." Nā, ka tau te wehi o Ihowā ki runga ki te iwi, ā, ka puta rātou anō he tangata kotahi. 8 Nā, ka taua rātou e ia ki Peheke; e toru rau mano ngā tama a Īharaira, e toru tekau hoki mano ngā tāngata o Hūrā.

9 Nā, ka mea rātou ki ngā karere i haere mai rā, "Kia pēnei tā koutou kī atu ki ngā tāngata o Iapehe Kireara, ‘Āpōpō, kia mahana te rā, ka puta he whakaoranga mō koutou.’ " Nā, haere ana aua karere, ā, kōrerotia ana ki ngā tāngata o Iapehe; ā, koa ana rātou. 10 Nā reira ka mea ngā tāngata o Iapehe, "Āpōpō ka puta atu mātou ki a koutou, ā, mā koutou e mea ki a mātou ngā mea e pai ana ki tō koutou whakaaro."

11 Heoi, i te aonga ake ka wehea e Haora te iwi kia toru ngā ngohi. Nā, haere ana rātou ki waenganui o te puni i te whakaaraara o te ata, patua iho ngā Āmoni ā mahana noa te rā; ā, ko ngā toenga, i marara noa atu, ā, kīhai hoki i waiho kia tokorua o rātou e haere tahi ana.

12 Nā, ka mea te iwi ki a Hamuera, "Ko wai tēnei i mea nei, ‘Hei kīngi koia a Haora mō tātou?’ Hōmai aua tāngata kia whakamatea e mātou."

13 Anō rā ko Haora, "E kore tētahi e whakamatea āianei; ko te rā hoki tēnei i puta ai tā Ihowā whakaora mō Īharaira."

14 Kātahi ka mea a Hamuera ki te iwi, "Haere mai, tātou ka haere ki Kirikara, ki reira whakahou ai i te kīngitanga." 15 Nā, haere ana te iwi katoa ki Kirikara, ā, whakakīngitia ana a Haora ki reira ki te aroaro o Ihowā ki Kirikara. Nā, patua ana e rātou ki reira he patunga mō te pai ki te aroaro o Ihowā; ā, nui atu te koa o Haora, rātou ko ngā tāngata katoa o Īharaira i reira.

Saul első győzelme az ammonitákon, nagylelkűsége megvetői iránt, hálaáldozata Gilgálban

1 És feljöve az Ammonita Náhás, és tábort jára Jábes Gileád ellen. A Jábesbeliek pedig mondának mindnyájan Náhásnak: Köss velünk szövetséget, és mi szolgálni fogunk néked. 2 És monda nékik az Ammonita Náhás: Úgy szövetséget kötök veletek, ha kivágatom mindnyájatoknak jobb szemét, és tehetem ezt egész Izráelnek gyalázatára. 3 Jábes vénei pedig mondának néki: Engedj nékünk hét napot, hogy követeket küldjünk Izráelnek minden határára; és ha senki sem segít meg minket, akkor kimegyünk hozzád. 4 Elmenének azért a követek Saulhoz Gibeába, és elmondták e beszédeket a nép füle hallatára. És felemelé az egész község az ő szavát, és sírának. 5 Saul pedig épen a mezőről jött vala a barmok után; és monda Saul: Mi történt a néppel, hogy sírnak? És elmondták néki a Jábesbeliek beszédeit. 6 És mikor hallotta e beszédeket, az Úrnak lelke Saulra szálla, és az ő haragja nagyon felgerjede. 7 És vett egy pár ökröt, és feldarabolá azokat, és a követektől elküldé Izráelnek minden határára, mondván: A ki nem vonul Saul után és Sámuel után, annak ökreivel így cselekesznek. És az Úrnak félelme szálla a népre, és kivonulának mind egy szálig. 8 És megszámlálá őket Bézekben. És Izráel fiai háromszázezeren valának, a Júdabeliek pedig harminczezeren. 9 És mondának a követeknek, kik oda menének: Így szóljatok a Jábes-Gileádbelieknek: Holnap, mikor a nap felmelegszik, megszabadultok. És elmenének a követek, és megmondák a Jábesbelieknek, és ők örvendezének. 10 Mondának azért a Jábesbeliek: Holnap kimegyünk hozzátok, hogy egészen úgy cselekedjetek velünk, a mint néktek jónak tetszik. 11 Másodnapon pedig Saul a népet három seregre osztá, és kora hajnalban a táborra ütének, és verték Ammont mindaddig, míg a nap felmelegedék; a kik pedig megmaradtak, úgy szétszórattak, hogy kettő sem maradt közülök együtt. 12 Akkor a nép monda Sámuelnek: Kicsoda volt az, a ki mondá: Saul fog-é rajtunk uralkodni? Adjátok elő a férfiakat, hogy megöljük őket! 13 Saul azonban azt mondá: Senkit se öljetek meg a mai napon, mert ma szerzett szabadulást az Úr Izráelnek. 14 Sámuel pedig monda a népnek: Jertek, menjünk el Gilgálba, és újítsuk meg ott a királyságot. 15 Elméne azért az egész nép Gilgálba, és ott az Úr előtt Gilgálban királylyá tették Sault; és áldoztak ott hálaáldozatot az Úr előtt, és felette örvendezének ott, Saul és Izráelnek minden férfiai.