1 Hamuera 21

Ka Rere atu a Rāwiri i a Haora

1 Kātahi ka tae a Rāwiri ki Nopo ki te tohunga ki a Ahimereke, ā, wiri ana a Ahimereke i te tūtakitanga ki a Rāwiri, ā, ka mea ki a ia, "He aha koe i haere mai ai, tōu kotahi, kāhore nā hoki ōu hoa?"

2 Nā, ka mea a Rāwiri ki te tohunga, ki a Ahimereke, "He mea i whakahaua ai ahau e te kīngi; i mea mai hoki ia ki ahau, ‘Kei mōhiotia e tētahi he kupu o te take ka tonoa atu nei koe e ahau, i whakahaua atu nei koe e ahau.’ Nā, ko ngā tāngata, kei te wāhi i kīia e ahau mō rātou. 3 Nā, he aha kei raro i tōu ringa? Hōmai ētahi taro ki tōku ringa, kia rima; ētahi atu mea rānei kei konei."

4 Nā, ka utu te tohunga ki a Rāwiri, ka mea, "Kāhore he taro noa i tōku ringa; engari tēnei te taro tapu; ki te mea rāia kāhore i tata ngā tāngata ki te wahine."

5 Nā, ka whakahoki a Rāwiri ki te tohunga, ka mea ki a ia, "He pono kīhai tētahi wahine i tukua kia tata ki a mātou i ēnei rā e toru; nōku i haere mai nei e tapu ana anō ngā mea o ngā tamariki, ahakoa rā he haere noa tēnei; tērā noa atu ia te tapu ināianei o ō rātou mea." 6 Nā, ka hoatu te mea tapu e te tohunga ki a ia; kāhore hoki o reira taro, heoi anō ko te taro aroaro, i tangohia nei i te aroaro o Ihowā, kia whakatakotoria ai he taro mahana i te rā i tangohia ai.

7 Nā, i reira tētahi o ngā tāngata a Haora i taua rā, e whakawarea ana ki te aroaro o Ihowā, ko tōna ingoa ko Roeke Ēromi, ko te mea tino nui o ngā kaitiaki hipi a Haora.

8 Nā, ka mea a Rāwiri ki a Ahimereke, "Kāhore ianei i konei i raro i tōu ringa tētahi tao, hoari rānei? Kīhai hoki i maua mai e ahau tāku hoari me āku patu, he mea whakapōtatutatu hoki te take a te kīngi."

9 Anō rā ko te tohunga, "Ko te hoari a Koriata, a te Pirihitini, i patua nā e koe ki te raorao o Eraha; nanā, koia tēnei he mea takai ki te kākahu i muri o te epora. Ki te tangohia tēnā e koe māu, tangohia; kāhore atu hoki, ko tēnā anake."

Nā, ka mea a Rāwiri, "Kāhore ōna rite, hōmai ki ahau."

Ko Rāwiri kei Kata

10 Kātahi a Rāwiri ka whakatika, ā, rere ana i taua rā anō i te wehi i a Haora, ā tae tonu atu ki a Ākihi kīngi o Kāta. 11 Nā, ka mea ngā tāngata a Ākihi ki a ia, "Ehara ianei tēnei i a Rāwiri, i te kīngi o te whenua? Kīhai ianei rātou i waiata mōna, tētahi ki tētahi i roto i ngā kanikani, i mea:

‘Nā Haora āna mano i patu,

nā Rāwiri ko āna tekau mano’?"

12 Nā, mau tonu iho ēnei kupu i te ngākau o Rāwiri, ā, nui atu tōna wehi i a Ākihi kīngi o Kāta. 13 Nā, ka whakaahua kē ia ki tō rātou aroaro, ā, ka whakahaurangi i a ia i roto i a rātou; ka haehae hoki i ngā tatau o te kūwaha, ā, ka tuku i tōna hūhare kia tārere iho ki tōna kumikumi.

14 Kātahi a Ākihi ka mea ki āna tāngata, "Nanā, kua kite koutou i te tangata nei e haurangi ana; he aha i kawea mai ai ki ahau? 15 He onge nō āku tāngata haurangi i kawea mai ai tēnei e koutou hei mahi i ngā mahi a te haurangi ki ahau? Me uru mai koia tēnei tāhake ki tōku whare?"

Dávid elkéri Akhimélek paptól a szent kenyereket és Góliát kardját

1 És Dávid elméne Nóbba Akhimélek paphoz. Akhimélek pedig megrettenve ment Dávid elé, és monda néki: Mi dolog, hogy csak egyedül vagy, és senki sincs veled? 2 És monda Dávid Akhimélek papnak: A király bízott reám valamit, és monda nékem: Senki se tudja meg azt a dolgot, a miért elküldélek téged, és a mit parancsoltam néked; azért a szolgákat elküldém erre és erre a helyre. 3 Most azért, mi van kezednél? Adj öt kenyeret nékem, vagy egyebet, a mi van. 4 És felele a pap Dávidnak, és monda: Nincs közönséges kenyér kezemnél, hanem csak szentelt kenyér van, ha ugyan a szolgák tisztán tartották magokat, legalább az asszonytól. 5 Dávid pedig felele a papnak, és monda néki: Bizonyára el volt tiltva mi tőlünk az asszony mind tegnap, mind azelőtt, mikor elindulék, és a szolgák holmija is tiszta vala (jóllehet az út közönséges): azért bizonyára megtartatik ma szentnek az edényekben. 6 Adott azért a pap néki szentelt kenyeret, mert nem volt ott más kenyér, hanem csak szent kenyér, melyeket elvettek az Úrnak színe elől, hogy meleg kenyeret tegyenek a helyett azon a napon, a melyen az előbbit elvevék. 7 Vala pedig ott azon a napon Saul szolgái közül egy ember, ott tartózkodva az Úr előtt, a kit Doégnak hívtak, a ki Edomita volt, Saul pásztorainak számadója. 8 És monda Dávid Akhiméleknek: Nincsen-é kezednél egy dárda vagy valami fegyver? mert sem kardomat, sem fegyverzetemet nem hoztam magammal, mivel a király dolga sürgős vala. 9 És monda a pap: A Filiszteus Góliáthnak a kardja, a kit te megöltél az Elah völgyében, ímhol van posztóba betakarva az efód mögött; ha azt el akarod vinni, vidd el, mert azonkivül más nincsen itt. És monda Dávid: Nincs ahhoz hasonló, add ide azt nékem.

Dávid Ákhis királyhoz fut

10 És felkele Dávid, és elfutott azon a napon Saul elől, és elment Ákhishoz, Gáthnak királyához. 11 És mondának Ákhis szolgái néki: Vajjon nem ez-é Dávid, annak az országnak királya? Vajjon nem erről énekelték-é a körtánczban, mondván: Saul megverte az ő ezerét, Dávid is az ő tízezerét? 12 És mikor eszébe vevé Dávid ezeket a beszédeket, igen megrémüle Ákhistól, Gáthnak királyától. 13 És megváltoztatá magaviseletét ő előttük, és őrjönge kezeik között, és irkál vala a kapuknak ajtain, nyálát pedig szakállán folyatja alá. 14 És monda Ákhis az ő szolgáinak: Ímé látjátok, hogy ez az ember megőrült, miért hoztátok őt hozzám? 15 Szűkölködöm-e őrültekben, hogy ide hoztátok ezt, hogy bolondoskodjék előttem? Ez jőjjön-e be házamba?