1 Samuel 12

Te Poroporoaki a Hamuera

1 Nā, ka mea a Hamuera ki a Īharaira katoa, "Nanā, kua rongo nei ahau ki tō koutou reo, ki ngā mea katoa i kīia mai ki ahau, kua whakakīngi hoki i tētahi kīngi mō koutou. 2 Inā, te kīngi nā, e hāereere nā i tō koutou aroaro; ko ahau hoki, kua koroheketia ahau, kua hina; ā, ko āku tama kei a koutou ēnā. Nō tōku tamarikitanga hoki tōku hāereere i tō koutou aroaro ā tae noa mai ki tēnei rā.

3 "Tēnei ahau; whakaaturia mai tōku hē i te aroaro o Ihowā, i te aroaro anō hoki o tāna tangata i whakawahi ai. I tango rānei ahau i te kau a tētahi? I tango rānei ahau i te kāihe a tētahi? I riro mai rānei i ahau ngā taonga o tētahi? I tūkinotia rānei e ahau tētahi? I tango rānei ahau i te utu whakapati a tētahi hei mea kia huna ōku kanohi? Ā, ka whakahokia e ahau ki a koutou."

4 Anō rā ko rātou, "Kīhai tētahi mea a mātou i riro hē i a koe, kīhai hoki koe i tūkino i a mātou, kīhai anō hoki i tangohia e koe tētahi mea a te tangata."

5 Nā, ka mea ia ki a rātou, "Ko Ihowā hei kaiwhakaatu mō tā koutou; hei kaiwhakaatu anō hoki ināianei tāna tangata i whakawahi ai, kīhai i mau i a koutou tētahi mea a tōku ringa."

Ā, ka mea rātou, "Hei kaiwhakaatu anō ia."

6 Nā, ka mea a Hamuera ki te iwi, "Nā Ihowā i whakatū a Mohi rāua ko Ārona, nāna hoki ō koutou mātua i kawe mai i te whenua o Īhipa. 7 Nā, tū tonu koutou, ā, ka whakahaerea e ahau ki a koutou ki te aroaro o Ihowā ngā mahi tika katoa a Ihowā i mahia e ia ki a koutou, ki ō koutou mātua hoki.

8 "I te haerenga atu o Hākopa ki Īhipa, ā, ka tangi ō koutou mātua ki a Ihowā, nā, ka tonoa e Ihowā a Mohi rāua ko Ārona hei whakaputa mai i ō koutou mātua i Īhipa, hei whakanoho hoki i a rātou ki tēnei wāhi.

9 "Ā, ka wareware rātou ki a Ihowā, ki tō rātou Atua, nā, hokona ana rātou e ia ki te ringa o Hihera, rangatira o te ope a Hatoro, ki te ringa hoki o ngā Pirihitini, ki te ringa hoki o te kīngi o Moapa, ā, whawhai ana rātou ki a rātou. 10 Ā, ka tangi atu rātou ki a Ihowā, ka mea, ‘Kua hara mātou, i a mātou i whakarere nei i a Ihowā, i mahi ki ngā Paara, ki a Ahataroto; otiia whakaorangia mātou i te ringa o ō mātou hoariri, ā, ka mahi mātou ki a koe.’ 11 Nā, ka ungā mai e Ihowā a Ierupāra, a Perana, a Iepeta, a Hamuera, ā, whakaorangia ana koutou i roto i ngā ringa o ō koutou hoariri i tētahi taha, i tētahi taha, ā, noho wehikore noa iho ana koutou.

12 "Ā, nō tō koutou kitenga e haere mai ana a Nahaha kīngi o ngā tama a Āmona ki a koutou, ka mea koutou ki ahau, ‘Kāhore, engari me whai kīngi anō mātou,’ i te mea ko Ihowā, ko tō koutou Atua tō koutou kīngi. 13 Inā rā te kīngi i whiriwhiria nei e koutou, i tonoa nei e koutou! Nanā, kua hoatu e Ihowā he kīngi mō koutou. 14 Ki te wehi koutou i a Ihowā, ki te mahi ki a ia, ki te whakarongo ki tōna reo ki te kore hoki e tutū ki te kupu a Ihowā, kātahi koutou ko te kīngi e kīngi ana i a koutou ka whai tonu i a Ihowā, i tō koutou Atua. 15 Engari ki te kore koutou e rongo ki te reo o Ihowā, ā, ka tutū anō ki te kupu a Ihowā, kātahi ka anga mai ki a koutou te ringa o Ihowā, ka rite ki tāna ki ō koutou mātua.

16 "Tēnā, tū tonu koutou, kia kite koutou i tēnei mea nui ka meatia nei e Ihowā ki tō koutou aroaro. 17 Ehara ianei tēnei i te kotinga wīti ināianei? Ka karanga ahau ki a Ihowā, ā, ka hōmai he whatitiri, he ua, kia mōhio ai koutou, kia kite ai, he nui tō koutou hē i meatia nei e koutou i te aroaro o Ihowā i a koutou i tono kīngi nei mō koutou."

18 Nā, ka karanga a Hamuera ki a Ihowā, ā, hōmai ana e Ihowā he whatitiri, he ua, i taua rangi anō. Nā, nui noa atu te wehi o te iwi katoa ki a Ihowā, ki a Hamuera.

19 Nā, ka mea te iwi katoa ki a Hamuera, "Īnoi atu mō āu pononga ki a Ihowā, ki tōu Atua, kei mate mātou; kua tāpiritia hoki ō mātou hara katoa ki tēnei kino, ki tā mātou tono i te kīngi mō mātou."

20 Anō rā ko Hamuera ki te iwi, "Kaua e wehi; kua oti tēnei kino katoa te mea e koutou, kaua ia e peka atu i te whai i a Ihowā; engari me whakapau ō koutou ngākau ki te mahi ki a Ihowā. 21 Kaua anō hoki e peka atu; ko reira hoki koutou whai ai i ngā mea tekateka noa, e kore e mana, e kore anō hoki e whakaora; he mea tekateka noa hoki. 22 E kore hoki a Ihowā e whakarere i tāna iwi, ka mahara ia ki tōna ingoa nui; kua pai nei hoki a Ihowā ki te mea i a koutou hei iwi māna. 23 Ko ahau hoki! E! Kia hara ahau ki a Ihowā! Kia mutu tāku īnoi mō koutou! Tēnā ko tēnei, me whakaako koutou e ahau ki te ara pai, ki te ara tika. 24 Engari, kia wehi i a Ihowā; whakapaua hoki ō koutou ngākau ki te mahi ki a ia i runga i te pono; whakaaroa hoki ngā mea nunui i mea ai ia ki a koutou. 25 Nā, ki te mahi tonu koutou i te hē, ka ngaro ngātahi koutou ko tō koutou kīngi."

Sámuel a nép előtt tisztét leteszi

1 És monda Sámuel az egész Izráelnek: Ímé meghallgattam szavaitokat mindenben, valamit nékem mondottatok, és királyt választottam néktek. 2 És most ímé a király előttetek jár. Én pedig megvénhedtem és megőszültem, és az én fiaim ímé ti köztetek vannak, és én is előttetek jártam ifjúságomtól fogva mind a mai napig. 3 Itt vagyok, tegyetek bizonyságot ellenem az Úr előtt és az ő felkentje előtt: kinek vettem el az ökrét, és kinek vettem el a szamarát, és kit csaltam meg, kit sanyargattam, és kitől fogadtam el ajándékot, hogy a miatt szemet hunyjak? és visszaadom néktek. 4 Ők pedig felelének: Nem csaltál meg minket, nem sanyargattál minket, és senkitől semmit el nem fogadtál. 5 És ő monda nékik: Legyen bizonyság az Úr ti ellenetek, és bizonyság az ő felkentje ezen a napon, hogy semmit sem találtatok kezemben! Ők pedig mondának: Legyen bizonyságul. 6 És monda Sámuel a népnek: Igen, az Úr, a ki rendelte Mózest és Áront, és a ki kihozta atyáitokat Égyiptom földéről! 7 Most azért álljatok elő, hadd perlekedjem veletek az Úr előtt az Úrnak minden jótéteményei felett, a melyeket cselekedett veletek és a ti atyáitokkal. 8 Miután Jákób Égyiptomba ment vala, atyáitok az Úrhoz kiáltának, és az Úr elküldé Mózest és Áront, a kik kihozták atyáitokat Égyiptomból, és letelepíték erre a helyre. 9 De ők elfeledték az Urat, az ő Istenöket, azért adá őket Siserának, a Hásor serege vezérének kezébe, és a Filiszteusok kezébe és Moáb királyának kezébe, és azok harczolának ellenök. 10 Akkor kiáltának az Úrhoz, és mondák: Vétkeztünk, mert elhagytuk az Urat, és szolgáltunk a Baáloknak és Astarótnak; most azért szabadíts meg minket ellenségeinknek kezéből, hogy néked szolgáljunk. 11 És elküldé az Úr Jerubbaált és Bédánt és Jeftét és Sámuelt, és megszabadíta titeket mindenfelől ellenségeitek kezéből, és biztonságban laktatok. 12 Mikor pedig láttátok, hogy Náhás, az Ammon fiainak királya ellenetek jöve, azt mondátok nékem: Semmiképen nem, hanem király uralkodjék felettünk, holott csak a ti Istenetek, az Úr a ti királyotok. 13 Most azért, ímhol a király, a kit választottatok, a kit kértetek. Ímé, az Úr királyt adott néktek. 14 Hogyha az Urat félitek, és néki szolgáltok; szavára hallgattok és az Úr szája ellen engedetlenek nem lesztek; és mind ti, mind pedig a király, a ki felettetek uralkodik, az Urat, a ti Isteneteket követitek: megtartattok. 15 Ha pedig az Úr szavára nem hallgattok, és az Úr szava ellen engedetlenek lesztek: az Úrnak keze ellenetek leend, miként a ti atyáitok ellen. 16 Most is azért álljatok meg, és lássátok meg azt a nagy dolgot, a melyet az Úr visz véghez szemeitek előtt. 17 Avagy nem búzaaratás van-é most? Kiáltani fogok az Úrhoz, és ő mennydörgést és esőt ád, hogy megtudjátok és meglássátok, mily nagy a ti gonoszságtok, melyet cselekedtetek az Úr szemei előtt, mikor királyt kértetek magatoknak. 18 Kiálta azért Sámuel az Úrhoz, és az Úr mennydörgést és esőt adott azon a napon. És az egész nép nagyon megrettene az Úrtól és Sámueltől. 19 És monda az egész nép Sámuelnek: Könyörögj szolgáidért az Úrhoz, a te Istenedhez, hogy meg ne haljunk, mert minden bűneinket csak öregbítettük azzal a bűnnel, hogy királyt kértünk magunknak. 20 És monda Sámuel a népnek: Ne féljetek! Ha már mind e gonoszságot véghez vittétek, most ne távozzatok el az Úrtól, hanem az Úrnak szolgáljatok teljes szívetekből. 21 Ne térjetek el a hiábavalóságok után, a melyek nem használnak, meg sem szabadíthatnak, mert hiábavalóságok azok. 22 Mert nem hagyja el az Úr az ő népét, az ő nagy nevéért; mert tetszett az Úrnak, hogy titeket a maga népévé válaszszon. 23 Sőt tőlem is távol legyen, hogy az Úr ellen vétkezzem és felhagyjak az érettetek való könyörgéssel; hanem inkább tanítani foglak titeket a jó és igaz útra. 24 Csak féljétek az Urat, és szolgáljatok néki hűségesen, teljes szívetekből; mert látjátok; mily nagy dolgot cselekedett veletek. 25 Ha pedig folytonos rosszat cselekesztek: mind ti, mind királyotok elvesztek.