1 Samuel 1

Ko Erekana rātou ko Tāna Whānau kei Hiro

1 Nā, tērā tētahi tangata nō Ramataima Topimi, nō te whenua pukepuke o Ēparaima, ko Erekana tōna ingoa, he Ēparati, he tama nā Ierohama, tama a Erihu, tama a Tohu, tama a Tupu. 2 Ā, tokorua āna wāhine; ko Hana te ingoa o tētahi, ko Penina te ingoa o tētahi; nā, he tamariki a Penina, kāhore ia he tamariki a Hana.

3 Ā, haere atu ai tēnei tangata i ia tau, i ia tau, i tōna pā ki te koropiko, ki te patu whakahere ki a Ihowā o ngā mano, ki Hiro, ā, i reira ngā tama tokorua a Eri, a Hōponi rāua ko Pinehaha, ngā tohunga a Ihowā. 4 Ā, ka tae ki te rā i patu whakahere ai a Erekana, nā, hoatu ana e ia ētahi mea ki a Penina, ki tāna wahine, ki āna tama katoa anō, rātou ko āna tamāhine; 5 ki tāna wahine ia, ki a Hana, e rua ngā wāhi i hoatu e ia; i aroha hoki ia ki a Hana; otiia kua oti tōna kōpū te tūtaki e Ihowā. 6 Ā, nui atu te whakatoi a tōna hoa tauwhāinga ki a ia, ā mamae noa ia, nō te mea kua tūtakina tōna kōpū e Ihowā. 7 Pēnā tonu tā te tāne mahi, i ia tau, i ia tau, i ngā haerenga o tēnei ki runga, ki te whare o Ihowā, ā, pēnā tonu tā tērā whakatoi i tēnei; ā, tangi noa ia, kīhai hoki i kai. 8 Nā, ka mea tāna tahu, a Erekana ki a ia, "E Hana, he aha koe i tangi ai? He aha hoki koe tē kai ai? He aha anō i pōuri ai tōu ngākau? Ki tāu e kore ianei e nui atu tōku pai i tō ngā tama kotahi tekau?"

9 Heoi, ka whakatika a Hana i muri i a rātou i kai ai i Hiro, i inu ai hoki. Nā, ko Eri ko te tohunga, i runga i tōna nohoanga noho ai, i te pou o te kūwaha o te temepara o Ihowā. 10 Ā, i tino pōuri te ngākau o tērā, ka īnoi ki a Ihowā, ā, nui atu tāna tangi. 11 Nā, ka puaki tāna kī taurangi, i mea ia, "E Ihowā o ngā mano, ki te āta titiro mai koe ki te pōuri o tāu pononga wahine, ā, ka mahara ki ahau, ā, e kore e wareware ki tāu pononga, engari ka hōmai i tētahi tama ki tāu pononga, nā, ka hoatu ia e ahau ki a Ihowā i ngā rā katoa e ora ai ia; e kore anō he heu e heua ki tōna mātenga."

12 Nā, i te mea e īnoi tonu ana ia i te aroaro o Ihowā, ka titiro a Eri ki tōna waha. 13 Nā, ko Hana, e kōrero ana ia i roto i tōna ngākau; ko ōna ngutu kau e komeme ana, kīhai ia tōna reo i rangona; nā reira i mea ai a Eri e haurangi ana ia. 14 Nā, ka mea a Eri ki a ia, "Ka tae te roa o tōu haurangi! Whakarērea atu tāu wāina."

15 Nā, ka utua e Hana, ka mea, "Kāhore, e tōku ariki; he wahine ngākau pōuri ahau; kāhore ahau i inu i te wāina, i te wai whakahaurangi rānei; engari e ringihia ana e ahau tōku ngākau ki te aroaro o Ihowā. 16 Kaua tāu pononga e kīia he tamāhine nā Periara; nā te nui hoki o tōku mamae, o tōku pōuri, ēnei kōrero āku."

17 Kātahi ka utua e Eri, ka mea ia, "Haere mārie; ā, mā te Atua o Īharaira e hōmai tāu mea i īnoi ai koe ki a ia."

18 Nā, ka mea tērā, "Kia manakohia tāu pononga e koe." Kātahi taua wahine ka haere, ka kai, ā, mutu ake te pōuri o tōna mata.

19 Nā, ka maranga wawe rātou i te ata, ā, ka koropiko ki te aroaro o Ihowā, ā, hoki ana, haere ana ki tō rātou whare i Rama. Nā, ka mōhio a Erekana ki a Hana, ki tāna wahine; i mahara anō a Ihowā ki a ia. 20 Nā, ka taka ngā rā, ka hapū a Hana, ā, ka whānau he tama; ā, huaina iho e ia tōna ingoa ko Hamuera, i mea hoki, "Nō te mea i īnoia ia e ahau i a Ihowā."

21 Nā, ka haere taua tangata a Erekana me tōna whare katoa ki runga, ki te patu i te whakahere o te tau ki a Ihowā, me tāna kī taurangi hoki. 22 Ko Hana ia kīhai i haere; i mea hoki ki tāna tahu, "Kia whakamutua rā anō te kai ū a te tamaiti, ko reira ahau kawe atu ai i a ia, kia puta ai ia ki te aroaro o Ihowā, mō tōna noho tonu atu ki reira."

23 Nā, ka mea a Erekana tāna tahu ki a ia, "Meatia tā tōu whakaaro e whakapai ai; e noho, kia whakamutua rā anō tāna kai ū otiia kia mau te kupu a Ihowā. Heoi, noho ana taua wahine, whakangotea ana tāna tama, ā mutu noa tāna kai ū."

24 Nā, i te mutunga o tāna kai ū ka mauria ia e ia, me ētahi pūru e toru, kotahi hoki te epa parāoa, me te pounamu wāina, kawea ana ia e ia ki te whare o Ihowā, ki Hiro; he tamariki rawa hoki taua tamaiti. 25 Nā, patua ana e rātou te pūru, ā, kawea ana te tamaiti ki a Eri. 26 Ā, ka mea ia, "E tōku ariki, kia ora tōu wairua; e tōku ariki, ko ahau te wahine i tū i tōu taha i konei nei, i īnoi rā ki a Ihowā. 27 Ko tēnei tamaiti tāku i īnoi ai; ā, hōmai ana e Ihowā ki ahau tāku mea i īnoi ai ahau ki a ia. 28 Nā reira kua tukua atu nei ia e ahau ki a Ihowā; he mea tuku ia ki a Ihowā i ngā rā katoa e ora ai ia."

Ā, koropiko ana te tamaiti ki a Ihowā ki reira.

Anna imája és meghallgattatása

1 Volt egy ember, Ramataim-Czofimból, az Efraim hegységéről való, és az ő neve Elkána vala, Jerohámnak fia, ki Elihu fia, ki Tohu fia, ki Sof fia volt; Efraimita vala. 2 És két felesége volt néki; az egyiket Annának, a másikat pedig Peninnának hívták. Peninnának gyermekei valának, de Annának nem valának gyermekei. 3 És ez az ember felmegy vala esztendőnként az ő városából, hogy imádkozzék és áldozatot tegyen a Seregek Urának Silóban. Ott pedig Éli két fia, Hofni és Fineás valának az Úrnak papjai. 4 És azon a napon, melyen Elkána áldozni szokott, Peninnának, az ő feleségének, és minden fiának és leányának áldozati részt ád vala; 5 Annának pedig kétakkora részt ád vala, mivel Annát igen szerette; de az Úr bezárá az ő méhét. 6 Igen bosszantja vala pedig Annát vetélkedő társa, hogy felingerelje, mivel az Úr bezárá az ő méhét. 7 És így történt ez esztendőről esztendőre; valahányszor felment az Úrnak házába, ekképen bosszantá őt, ő pedig sír vala és semmit sem evék. 8 És monda néki Elkána, az ő férje: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Mi felett bánkódol szívedben? Avagy nem többet érek-é én néked tíz fiúnál? 9 És felkele Anna, minekutána evének Silóban és minekutána ivának, (Éli pap pedig az Úrnak templomában az ajtófélnél ül vala székében), 10 És lelkében elkeseredve, könyörge az Úrnak, és igen sír vala. 11 És fogadást tőn, mondván: Seregeknek Ura! ha megtekinted a te szolgáló leányodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgáló leányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgáló leányodnak: én őt egész életére az Úrnak ajánlom, és borotva nem érinti az ő fejét soha! 12 Mivelhogy pedig hosszasan imádkozék az Úr előtt: Éli figyel vala az ő szájára; 13 És mivel Anna szívében könyörge (csak ajka mozgott, szava pedig nem volt hallható): Éli gondolá, hogy részeg. 14 Monda azért néki Éli: Meddig leszel részeg? Távolítsd el mámorodat magadtól. 15 Anna pedig felele, és monda néki: Nem, Uram! bánatos lelkű asszony vagyok én; sem bort, sem részegítő italt nem ittam, csak szívemet öntöttem ki az Úr előtt. 16 Ne tartsd a te szolgáló leányodat rossz asszonynak, mert az én bánatomnak és szomorúságomnak teljességéből szólottam eddig. 17 És felele Éli, és monda: Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet, a melyet kértél tőle. 18 Ő pedig monda: Legyen kedves előtted a te szolgáló leányod! És elméne az asszony az ő útjára és evék, és arcza nem vala többé szomorú. 19 És reggel felkelének, és minekutána imádkozának az Úr előtt, visszatértek, és elmenének haza Rámába. És ismeré Elkána az ő feleségét, Annát, és az Úr megemlékezék róla.

Sámuel születése és a szent szolgálatra való szenteltetése

20 És történt idő multával, hogy terhes lőn Anna, és szüle fiat és nevezé őt Sámuelnek, mert úgymond az Úrtól kértem őt. 21 És mikor felméne a férfi, Elkána és az ő egész háznépe, hogy bemutassa az Úrnak esztendőnként való áldozatát és fogadását: 22 Anna nem ment fel, hanem monda férjének: Mihelyt a gyermeket elválasztándom, felviszem őt, hogy az Úr előtt megjelenjen, és ott maradjon örökké. 23 És monda néki Elkána, az ő férje: Cselekedjél úgy, a mint néked tetszik, maradj itthon, míg elválasztod; csakhogy az Úr teljesítse be az ő beszédét! Otthon marada azért az asszony és szoptatta gyermekét, a míg elválasztá. 24 És minekutána elválasztotta, felvivé magával; három tulokkal, egy efa liszttel és egy tömlő borral, és bevivé őt az Úrnak házába, Silóban. A gyermek pedig még igen kicsiny vala. 25 És levágták a tulkot, és a gyermeket Élihez vitték. 26 Ő pedig monda: Óh Uram! Él a te lelked, Uram, hogy én vagyok az az asszony, a ki itt állott melletted, és könyörgött az Úrnak. 27 Ezért a fiúért könyörögtem, és az Úr megadta kérésemet, a melyet tőle kértem. 28 Most azért én is az Úrnak szentelem; teljes életére az Úrnak legyen szentelve! És imádkozának ott az Úrhoz.