1 Samuel 26

Ka Tohungia anō e Rāwiri a Haora, he mea Tuarua

1 Nā, ka haere ngā Tiwhi ki a Haora ki Kipea, ka mea, "He teka ianei kei te piri a Rāwiri ki Maunga Hakira, ki te wāhi e anga ana ki Hehimono?"

2 Kātahi a Haora ka whakatika, ā, haere ana ki raro, ki te koraha o Tiwhi, e toru hoki mano āna tāngata, he hunga whiriwhiri i roto i a Īharaira, ki te rapu i a Rāwiri i te koraha o Tiwhi. 3 Ā, i noho a Haora ki Maunga Hakira, ki tērā e anga ana ki Hehimono, ki te huarahi; ko Rāwiri ia i noho ki te koraha; ā, ka kite ia kua tae atu a Haora ki te koraha ki te whai i a ia, 4 nā, tonoa ana ētahi tūtei e Rāwiri, ā, ka mōhio ia he tino tika te haerenga mai o Haora.

5 Nā, ka whakatika a Rāwiri, ā, ka haere ki te wāhi i puni ai a Haora. Nā, ka titiro a Rāwiri ki te takotoranga o Haora rāua ko Āpanēre tama a Nere, ko te rangatira o tāna ope. Nā, kei te takoto a Haora i te parepare, i tētahi taha anō hoki ōna, i tētahi taha, te puninga o te iwi.

6 Nā, ka oho a Rāwiri ki a Ahimereke Hiti rāua ko Āpihai tama a Teruia, ko te teina o Ioapa, ka mea, "Ko wai e haere hei hoa mōku ki raro, ki a Haora ki te puni rā?"

Ka mea a Āpihai, "Ko tāua e haere."

7 Nā, ko te haerenga o Rāwiri rāua ko Āpihai ki te iwi i te pō; nā, kei te takoto tērā a Haora i te parepare me tāna tao pou rawa ki te whenua i te taha o tōna urunga; i tētahi taha ōna, i tētahi taha ko Āpanēre hoki rātou ko te iwi e takoto ana. 8 Kātahi a Āpihai ka mea ki a Rāwiri, "Kua tukua pūtia e te Atua tōu hoariri ināianei ki tōu ringa; nā, kia kotahi tāku werohanga i a ia āianei ki te tao, titi pū ki te whenua; e kore anō e tuaruatia."

9 Anō rā ko Rāwiri ki a Āpihai, "Kaua ia e whakangaromia; ko wai hoki e harakore ki te totoro tōna ringa ki tā Ihowā i whakawahi ai?" 10 I mea anō a Rāwiri, "E ora ana a Ihowā, mā Ihowā ia e patu; tērā e tae mai tōna rā e mate ai; ka uru rānei ia ki te whawhai, ā, ka ngaro. 11 Mā Ihowā e ārai kei totoro tōku ringa ki tā Ihowā i whakawahi ai. Engari, tangohia te tao i tōna urunga, me te ipu wai, ā, kia haere tāua." 12 Heoi, tangohia ana e Rāwiri te tao me te ipu wai i te urunga o Haora; ā, haere ana rāua; kīhai hoki tētahi i kite, kīhai i mōhio, kīhai hoki i oho, i te moe katoa hoki rātou; nā Ihowā hoki i mea kia au tā rātou moe.

13 Kātahi a Rāwiri ka haere ki tērā taha, ā, tū ana i runga i te tihi o tētahi puke i tawhiti; he nui te takiwā atu ki a rātou. 14 Nā, ka karanga a Rāwiri ki te iwi, ki a Āpanēre hoki tama a Nere, ka mea, "E kore rānei koe e ō mai e Āpanēre?"

Kātahi ka whakahokia e Āpanēre, "Ko wai koe e karanga mai nā ki te kīngi?"

15 Nā, ka mea a Rāwiri ki a Āpanēre, "He teka ianei he toa koe, ko wai hoki hei rite mōu i roto i a Īharaira? He aha koe tē tiaki ai i tōu ariki, i te kīngi? I haere atu hoki tētahi o te iwi ki te whakangaro i te kīngi, i tōu ariki. 16 Ehara tēnei i te mea pai i meatia nei e koe. E ora ana a Ihowā, ka tika te mate mō koutou, kīhai hoki i tiaki i tō koutou ariki, i tā Ihowā i whakawahi ai. Nā, tirohia kei hea te tao a te kīngi me te ipu wai i tōna urunga?"

17 Nā, kua mōhio a Haora ki te reo o Rāwiri, ā, ka mea, "Nōu tēnā reo, e tāku tama, e Rāwiri?"

Anō rā ko Rāwiri, "Nōku te reo, e tōku ariki, e te kīngi." 18 I mea anō ia, "Nā te aha tēnei whai a tōku ariki i tāna pononga, i aha hoki ahau? He aha hoki te hē o tōku ringa? 19 Tēnā rā, kia rongo mai tōku ariki te kīngi ki ngā kupu a tāna pononga. Ki te mea nā Ihowā koe i whakaoho kia tahuri mai ki ahau, kia manako mai ia ki te whakahere; tēnā ko tēnei, nā ngā tama a te tangata, kia kangā rātou i te aroaro o Ihowā; mō rātou i pei nei i ahau kei tata ki tō Ihowā wāhi tupu, mō te kī mai, ‘Haere, e mahi ki ngā atua kē.’ 20 Tēnā rā, kaua ōku toto e maringi ki te whenua i tawhiti atu i te aroaro o Ihowā; i haere mai hoki te kīngi o Īharaira ki te rapu i tētahi puruhi, me te mea ko tētahi e whai ana i te pātiri i runga i ngā maunga."

21 Nā, ka mea a Haora, "Kua hara ahau; hoki atu, e tāku tama, e Rāwiri; e kore hoki ahau e mahi i te kino ki a koe ā muri ake nei, nō te mea he taonga nui ki tōu whakaaro tōku wairua ināianei. Nanā, he mahi kūware tāku, nui atu tōku hē."

22 Nā, whakahoki a Rāwiri, ka mea, "Nanā, te tao nei, e te kīngi! Tukua mai nei tētahi o ngā taitamariki kia haere mai ki te tiki. 23 Ā, mā Ihowā e hoatu ki ia tangata, ki ia tangata tōna tika me tōna pono; kua hōmai nei hoki koe e Ihowā i tēnei rā ki tōku ringa, ā, kīhai ahau i pai kia totoro tōku ringa ki tā Ihowā i whakawahi ai. 24 Nanā, kua nui nei tōu ora ki tāku tirohanga atu i tēnei rā, kia pērā anō hoki te nui o tōku ora ki tā Ihowā titiro, ā, kia whakaorangia ahau e ia i ngā mate katoa."

25 Kātahi a Haora ka mea ki a Rāwiri, "Kia manaakitia koe, e tāku tama, e Rāwiri; ka oti rā i a koe ngā mahi nunui, ā, he pono ka puta tōu mana."

Heoi, haere ana a Rāwiri i tōna huarahi; ā, hoki ana a Haora ki tōna wāhi.

Dávid elveszi Saul dárdáját és vizes kupáját, és ismét megszégyeníti őt azáltal, hogy életét megkíméli

1 És menének a Zifeusok Saulhoz Gibeába, mondván: Nemde nem a Hakila halmán lappang-é Dávid, a puszta átellenében? 2 Felkele azért Saul, és lement Zif pusztájába, és vele volt Izráel közül háromezer válogatott ember, hogy megkeresse Dávidot Zif pusztájában. 3 És tábort jára Saul a Hakila halmán, mely a puszta átellenében van, az úton; Dávid pedig a pusztában tartózkodék. És mikor észrevette, hogy Saul utána ment a pusztába: 4 Kémeket küldött ki Dávid, és megtudta biztosan, hogy Saul eljött. 5 És felkele Dávid, és elment arra a helyre, a hol Saul táborozott, és megnézte Dávid azt a helyet, a hol feküvék Saul és Abner, a Nér fia, seregének fővezére. Saul pedig a kerített táborban feküvék, és a nép körülötte táborozott. 6 Akkor szóla Dávid, és monda a Hitteus nemzetségéből való Akhiméleknek és Abisainak, a Seruja fiának, a ki Joábnak testvére vala, mondván: Ki jön le velem Saulhoz a táborba? És mondá Abisai: Lemegyek én veled. 7 És elméne éjjel Dávid, és Abisai a nép közé. És ímé, Saul lefeküvén, alszik vala a kerített táborban, és dárdája a földbe volt szúrva fejénél; Abner pedig és a nép körülötte feküvének. 8 Akkor monda Abisai Dávidnak: Kezedbe adta a mai napon Isten a te ellenségedet; most azért, hadd szegezzem a földhöz őt a dárdával egy ütéssel, és másodszor nem ütöm át. 9 Dávid azonban monda Abisainak: Ne veszesd el őt! Mert vajjon ki emelhetné fel kezét az Úrnak felkentje ellen büntetlenül?! 10 És monda Dávid: Él az Úr, hogy az Úr megveri őt! Vagy eljön az ő napja és meghal, vagy pedig harczba megy és ott vész el! 11 Távoztassa el azért az Úr tőlem azt, hogy kezemet az Úrnak felkentje ellen emeljem, hanem csak vedd a dárdát, mely feje mellett van, és a vizes korsót, és menjünk el. 12 Akkor elvevé Dávid a dárdát és a vizes korsót Saul feje mellől, és elmenének. És senki sem volt, a ki látta volna, sem a ki észrevette volna, sem a ki felserkent volna, hanem mindnyájan aluvának, mert az Úr mély álmot bocsátott reájok. 13 És mikor Dávid általment a túlsó oldalra, megállott a hegy tetején messzire, úgy, hogy nagy távolság volt közöttük. 14 És kiálta Dávid a népnek és Abnernek, a Nér fiának, mondván: Nem felelsz-é Abner? És felele Abner, és monda: Kicsoda vagy te, hogy így kiáltasz a királynak? 15 Dávid pedig monda Abnernek: Avagy nem férfi vagy-é te, és kicsoda olyan, mint te Izráelben? És miért nem vigyáztál a te uradra, a királyra? Mert a nép közül oda ment egy ember, hogy elveszesse a te uradat, a királyt. 16 Nem jó dolog ez, a mit cselekedtél! Él az Úr, hogy halál fiai vagytok ti, a miért nem vigyáztatok a ti uratokra, az Úrnak felkentjére! Most azért nézd meg, hol van a király dárdája és a vizes korsó, a mely fejénél volt? 17 És megismeré Saul a Dávid hangját, és monda: A te hangod-é ez fiam, Dávid? Dávid pedig monda: Az én hangom, uram király! 18 És monda: Miért üldözi szolgáját az én uram? Ugyan mit cselekedtem, és micsoda gonoszság van én bennem? 19 Most azért hallgassa meg az én uram, a király, az ő szolgájának szavát! Ha az Úr ingerelt fel téged ellenem: vajha jóillatú volna előtte az áldozat; ha pedig emberek: átkozottak legyenek az Úr előtt, mert kiűznek most engemet, hogy ne részesülhessek az Úrnak örökségében, azt mondván: Eredj, szolgálj idegen isteneknek. 20 Azért ne omoljék az én vérem a földre távol az Úr színétől; mert Izráelnek királya kijött, hogy egy bolhát keressen, úgy, mint egy fogoly madarat üldöznek a hegyeken. 21 Saul pedig monda: Vétkeztem! térj vissza fiam, Dávid, mert többé nem cselekszem veled gonoszul, mivel az én életem kedves volt előtted a mai napon. Ímé, esztelenül cselekedtem, és igen nagyot vétettem. 22 És felele Dávid, és monda: Ímhol a király dárdája, jőjjön ide a szolgák közül egy, és vigye el azt. 23 Az Úr pedig fizessen meg mindenkinek az ő igazsága és hűsége szerint, mert az Úr kezembe adott téged ma, de én nem akartam felemelni kezemet az Úrnak felkentje ellen. 24 És a mennyire drága volt a mai napon a te lelked én előttem, legyen annyira drága az én lelkem az Úr előtt, és szabadítson meg engem minden nyomorúságból! 25 Akkor monda Saul Dávidnak: Áldott légy te, fiam Dávid, hatalmasan is fogsz cselekedni, és győzni is fogsz! És elment Dávid a maga útjára, Saul pedig visszatért az ő helyére.