1 Samuel 30

Te Pakanga ki ngā Amareki

1 Ā, nō ka tae a Rāwiri rātou ko āna tāngata ki Tikiraka i te toru o ngā rā, nā, kua huaki ngā Amareki ki te tonga, ki Tikiraka anō. Patua ana a Tikiraka e rātou, tahuna ake ki te ahi; 2 whakaraua ana hoki e rātou ngā wāhine me ngā mea o reira, te iti, te rahi; kīhai i whakamatea tētahi, engari i kāhakina atu, ā, haere ana i tō rātou ara. 3 Heoi, i te taenga o Rāwiri rātou ko āna tāngata ki te pā, kua oti te tahu ki te ahi, ā, kua whakaraua atu ā rātou wāhine, ā rātou tama, ā rātou tamāhine. 4 Kātahi ka puaki te reo o Rāwiri rātou ko āna tāngata, tangi ana rātou, ā, kāhore noa ō rātou kaha ki te tangi. 5 I riro whakarau anō ngā wāhine tokorua a Rāwiri, a Ahinoama o Ietereere, rāua ko Apikaira wahine a Nāpara o Karamere. 6 Nā, mamae rawa a Rāwiri, nō te mea i kupukupu te nuinga kia ākina ia ki te kōhatu; i mamae hoki te ngākau o te iwi katoa, o tērā, o tērā, ki ā rātou tama, ki ā rātou tamāhine. Ko Rāwiri ia i whakapakari i a ia i roto i a Ihowā, i tōna Atua.

7 Nā, ka mea a Rāwiri ki a Apiātara tohunga, tama a Ahimereke, "Tēnā, maua mai te epora ki ahau." Nā, maua ana te epora e Apiātara ki a Rāwiri. 8 Nā, ka ui a Rāwiri ki a Ihowā, ka mea, "Ki te whai ahau i tēnei taua e mau rānei rātou i ahau?"

Nā, ka mea ia, "Whāia; ka mau pū hoki rātou i a koe, ā, ka riro katoa mai āu i a koe."

9 Heoi, haere ana a Rāwiri rātou ko āna tāngata e ono rau, kua tae ki te awa, ki Pehoro, ki te wāhi i noho ai te hunga i mahue iho. 10 Otiia whai tonu ana a Rāwiri rātou ko ngā tāngata e whā rau; e rua hoki ngā rau i noho; i ruha rawa hoki, tē whiti ai i te awa, i Pehoro.

11 Nā, ka tūpono atu rātou ki tētahi tangata o Īhipa i te pārae, ā, kawea ana ia ki a Rāwiri. Nā, ka hoatu he taro māna, ā, kai ana ia; i whakainu anō rātou i a ia ki te wai. 12 I hoatu anō e rātou tētahi wāhi o te keke piki me ētahi tautau karepe e rua. Nā, ka kai ia, ā, ka hoki tōna wairua ki a ia; e toru hoki ngā rā, e toru ngā pō ōna kīhai nei ia i kai i te kai, kīhai i inu i te wai.

13 Nā, ka mea a Rāwiri ki a ia, "Nā wai koe? Nō hea hoki koe?"

Anō rā ko ia, "He tamaiti ahau nō Īhipa, he pononga nā tētahi Amareki; i whakarērea hoki ahau e tōku ariki, he pānga nōku e te mate ka toru ēnei rā. 14 I huakina e mātou te tonga o ngā Kereti, me te wāhi i a Hūrā, me te tonga o Karepe; i tahuna anō e mātou a Tikiraka ki te ahi."

15 Nā, ka mea a Rāwiri ki a ia, "E taea rānei ahau te kawe e koe ki raro ki te ope rā?"

Anō rā ko ia, "Oati mai ki ahau ki te Atua hoki, e kore ahau e whakamatea e koe, e kore e tukua ki ngā ringa o tōku rangatira, ā, ka kawea koe e ahau ki raro ki taua ope."

16 Ā, nō tāna kawenga i a ia ki raro, kua wawā noa atu rātou ki te mata o te whenua katoa, e kai ana, e inu ana, e kanikani ana, mō ngā taonga nui katoa, taonga parakete, i riro i a rātou i te whenua o ngā Pirihitini, i te whenua hoki o Hūrā. 17 Nā, patua iho rātou e Rāwiri i te pūaotanga ā taea noatia te ahiahi o te aonga ake. Kīhai hoki tētahi o rātou i mawhiti, heoi anō ko ētahi taitamariki e whā rau i eke ki ngā kāmera, ā, rere ana. 18 I riro anō hoki i a Rāwiri ngā mea katoa i tangohia e ngā Amareki; i riro anō i a Rāwiri āna wāhine tokorua. 19 Kīhai hoki i ngaro tētahi o ā rātou mea; te iti, te rahi, ngā tama, ngā tamāhine, ngā taonga parakete, ngā mea katoa i tangohia e rātou; i hoki katoa mai i a Rāwiri. 20 I mau anō i a Rāwiri ngā hipi katoa me ngā kāhui; ā, ka ārahina e rātou i mua i ērā atu kararehe, i mea, "Ko te taonga parakete tēnei a Rāwiri."

21 Ā, ka tae a Rāwiri ki ngā tāngata e rua rau i ruha nei, kīhai nei i aru i a Rāwiri, i meinga rā kia noho ki te awa, ki Pehoro. Ka puta rātou ki te whakatau i a Rāwiri, ki te whakatau hoki i te iwi i a ia; ā, ka tata a Rāwiri ki aua tāngata, ka oha ia ki a rātou. 22 Kātahi ka oho ake te hunga kino katoa, ngā tāngata o Periara i roto i te hunga i haere tahi rātou ko Rāwiri, ka mea, "Kīhai rātou i haere tahi tātou, nā, e kore e hoatu ki a rātou ētahi o ngā taonga i riro mai i a tātou. Heoi anō, ko te wahine me ngā tamariki a tēnei, a tēnei, nā, mā rātou e ārahi atu, e haere."

23 Kātahi a Rāwiri ka mea, "Kaua e pēnā, e ōku tēina, ki tā Ihowā i hōmai ai ki a tātou; nāna nei hoki tātou i tiaki, ā, hōmai ana e ia ki ō tātou ringa taua ope i haere ake rā ki a tātou. 24 Ko wai hoki hei whakarongo ki tēnei mea a koutou? Ko te wāhi hoki a te tangata i haere ki te whawhai kia rite ki te wāhi a te tangata i noho ki ngā mea; kia rite tonu te wāhi mā rātou." 25 Nā, waiho tonu iho e ia tēnā hei tikanga, hei ritenga mō Īharaira nō taua rangi ā tuku iho ki tēnei rā.

26 Ā, i te taenga o Rāwiri ki Tikiraka, ka tonoa e ia ētahi o ngā taonga ki ngā kaumātua o Hūrā, ki ōna hoa, ā, ka mea, "Tēnā tētahi manaaki mō koutou nō ngā taonga a ngā hoariri o Ihowā"; 27 ki ngā tāngata hoki o Pētēre, ki o Rāmoto ki te tonga, ki ērā hoki i Iatiri; 28 ki o Aroere, ki o Hipimoto, ki o Ehetemoa, 29 ki o Rakara, ki o ngā pā o ngā Ierameeri, ki o ngā pā o ngā Keni; 30 ki o Horema, ki o Korahana, ki o Ataka, 31 ki o Heperona, ki o ngā wāhi katoa i hāereere ai a Rāwiri rātou ko āna tāngata.

Az amálekiták Siklágot kifosztották, Dávid a zsákmányt visszaveszi tőlük

1 És történt, hogy a mikor Dávid harmadnapon embereivel Siklágba megérkezék, ímé az Amálekiták betörének a déli vidékre és Siklágba, és leverték Siklágot, és felégették azt tűzzel. 2 És fogságba hurczolák az asszonyokat, a kik benne valának, kicsinytől fogva nagyig; senkit sem öltek meg, hanem elhurczolták, és elmentek az ő útjokra. 3 Mikor azért Dávid embereivel együtt a városba érkezék; ímé az tűzzel felégettetett vala, feleségeik, fiaik és leányaik pedig fogságba hurczoltattak. 4 Akkor Dávid és a nép, a mely ő vele volt, felkiáltának és annyira sírának, hogy végre erejök sem volt a sírásra. 5 Dávidnak két felesége is fogságba hurczoltatott, a Jezréelből való Ahinoám és a Kármelből való Abigail, a Nábál felesége. 6 És Dávid igen nagy szorultságba juta, mert a nép arról beszélt, hogy megkövezi őt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban megerősíté magát az Úrban, az ő Istenében. 7 És monda Dávid Abjáthár papnak, az Akhimélek fiának: Hozd ide nékem az efódot. És Abjáthár oda vivé az efódot Dávidhoz. 8 És megkérdezé Dávid az Urat, mondván: Üldözzem-é ezt a sereget? Utólérem-é őket? És monda néki: Üldözzed, mert bizonyosan utóléred, és szabadulást szerzesz. 9 Elméne azért Dávid, ő és az a hatszáz ember, a kik vele valának. És mikor a Bésor patakához jutának, ott a népnek egy része megállott. 10 Dávid azonban négyszáz emberrel tovább üldözé az ellenséget; kétszáz ember pedig ott megállott, mivel fáradtabbak valának, mintsem hogy a Bésor patakán átkelhettek volna. 11 És találának a mezőn egy égyiptomi embert, a kit Dávidhoz vivének, és adának néki kenyeret, hogy egyék, és megitatták őt vízzel. 12 És adának néki egy csomó száraz fügét és két kötés aszuszőlőt; és miután evett, magához tért, mert három nap és három éjjel sem kenyeret nem evett, sem vizet nem ivott. 13 És monda néki Dávid: Ki embere vagy te, és honnan való vagy? Ő pedig monda: Égyiptomi ifjú vagyok, egy Amálekita embernek szolgája, és elhagyott engem az én uram, mivel megbetegedtem immár ma harmadnapja. 14 Mi törtünk be a Kréteusok déli vidékére, és oda, a mely Júdáé, és Kálebnek déli vidékére; és Siklágot felégettük tűzzel. 15 És Dávid monda néki: Elvezetsz-é minket ahhoz a sereghez? És ő monda: Esküdjél meg nékem az Istenre, hogy nem ölsz meg engem, sem az én uramnak kezébe át nem adsz, és én elvezetlek téged ahhoz a sereghez. 16 Elvezeté azért őket; és ímé, azok elszéledének az egész vidéken, és evének, ivának és tánczolának az igen nagy zsákmány felett, a melyet a Filiszteusok tartományából és Júda tartományából hozának. 17 És vágta őket Dávid alkonyattól fogva másnap estvéig, és senki sem menekült meg közülök, hanem csak négyszáz ifjú ember, a kik tevékre ülének és elfutának. 18 És mindent megszabadított Dávid, valamit elvittek az Amálekiták; az ő két feleségét is megszabadítá Dávid. 19 És semmijök sem hiányzott, sem kicsiny, sem nagy, sem fiaik, sem leányaik, a zsákmányból sem és mindabból, a mit elvittek tőlük; Dávid mindent visszahozott. 20 És elvivé Dávid mind a juhokat és barmokat, melyeket tulajdon barmuk előtt hajtának, és azt mondják vala: Ez a Dávid zsákmánya! 21 Midőn pedig Dávid ahhoz a kétszáz emberhez érkezék, a kik fáradtabbak valának, minthogy Dávidot követhették volna, és ott hagyta őket a Bésor patakjánál: kimenének Dávid elé és a nép elé, a mely vele volt. Dávid pedig a néphez közeledék, és köszönté őket békességgel. 22 Akkor mondának mind azok közül, a kik Dáviddal elmenének, így szólván: Minthogy mind a gonosz emberek és Béliál emberei nem jöttek el velünk, semmit se adjunk nékik a zsákmányból, a melyet visszaszereztünk, hanem csak kinek-kinek a maga feleségét és gyermekeit, azokat vigyék el, és menjenek el. 23 Dávid azonban így szóla: Ne cselekedjetek így, atyámfiai, azzal, a mit az Úr adott nékünk; ő oltalmazott minket és adá kezünkbe a sereget, a mely ellenünk jött vala. 24 Vajjon kicsoda engedhetne néktek ebben a dologban? Sőt inkább, a mekkora annak a része, a ki elment a harczba, akkora legyen annak is a része, a ki a holminál marada; egyenlőképen osztozzanak. 25 És úgy történt ez attól a naptól fogva azután is; törvénynyé és szokássá tette ezt Izráelben mind e mai napig. 26 Mikor pedig Dávid Siklágba érkezék, külde a zsákmányból Júda véneinek, az ő barátainak, mondván: Ímé az Úr ellenségeinek zsákmányából való ajándék számotokra. 27 Azoknak tudniillik, a kik Béthelben, a kik dél felé Rámóthban, és a kik Jathirban laknak;28 A kik Aroerben, a kik Sifmótban és a kik Estemoában laknak;29 A kik Rákálban, a kik a Jerakhméeliták városaiban és a kik a Kéneusok városaiban laknak;30 A kik Hormában, a kik Kor-Asánban és a kik Athákban laknak;31 A kik Hebronban és mindazon helyeken, a hol Dávid embereivel megfordult vala.