1 Samuel 16

Ka Whakawahia a Rāwiri hei Kīngi

1 Nā, ka mea a Ihowā ki a Hamuera, "Kia pēhea ake te roa o tāu tangi mō Haora, kua whakakāhoretia nei hoki ia e ahau hei kīngi mō Īharaira? Whakakīia tāu haona ki te hinu, ā, haere, ka tonoa koe e ahau ki a Hehe o Pēterehema; kua kitea hoki e ahau he kīngi māku i roto i āna tama."

2 Nā, ka mea a Hamuera, "Me pēhea ahau e haere ai? Ki te rongo hoki a Haora, ka patua ahau e ia."

Anō rā ko Ihowā, "Kawea atu i tōu ringa tētahi kūao kau, hei te uwha, ka mea atu, ‘I haere mai ahau ki te patu whakahere ki a Ihowā.’ 3 Me karanga hoki a Hehe ki te patunga tapu, ā, māku e whakaatu ki a koe tāu e mea ai; me whakawahi anō e koe māku te tangata e kōrero ai ahau ki a koe."

4 Nā, meatia ana e Hamuera tā Ihowā i kōrero ai, ā, haere ana ki Pēterehema. Nā, ka haere mai ngā kaumātua o te pā ki te whakatau i a ia me te wiri anō, ā, ka mea, "E haere mai ana rānei koe i runga i te rangimārie?"

5 Anō rā ko ia, "I runga i te rangimārie; i haere mai ahau ki te patu whakahere ki a Ihowā; whakatapua koutou, ka haere tātou ki te patunga tapu." I whakatapua anō e ia a Hehe rātou ko āna tama, ā, karangatia ana rātou e ia ki te patunga tapu.

6 Ā, nō tō rātou taenga, nā, ka titiro atu ia ki a Eriapa, ā, ka mea, "He pono kei te aroaro o Ihowā tāna tangata e whakawahi ai."

7 Nā, ka mea a Ihowā ki a Hamuera, "Kaua e titiro ki tōna āhua, ki tōna roa rānei, i a ia e tū nā; kua whakaparahako hoki ahau ki a ia. E kore hoki e rite tā Ihowā ki tā te tangata titiro; he titiro hoki tā te tangata ki te kanohi; ko tā Ihowā ia he titiro ki te ngākau."

8 Kātahi ka karangatia e Hehe a Apinarapa, ā, ka meinga kia haere atu mā te aroaro o Hamuera. Nā, ka mea ia, "Ehara anō tēnei i tā Ihowā i whiriwhiri ai." 9 Kātahi ka meinga e Hehe a Hamaha kia haere atu. Nā, ka mea ia, "Ehara anō tēnei i tā Ihowā i whiriwhiri ai." 10 Nā, meinga ana e Hehe āna tama tokowhitu kia haere atu mā te aroaro o Hamuera. Ā, ka mea a Hamuera ki a Hehe, "Kīhai ēnei i whiriwhiria e Ihowā." 11 Nā, ka mea a Hamuera ki a Hehe, "Kei konei katoa rānei āu tamariki?"

Ā, ka mea ia, "Tēnei anō tētahi, tō muri rawa; nā, kei te tiaki hipi ia."

Anō rā ko Hamuera ki a Hehe, "Tonoa atu he tangata ki te tiki i a ia; e kore hoki tātou e noho ki te kai kia tae mai rā anō ia ki konei."

12 Nā, ka tono tangata atu tērā, ā, tīkina ana ia. Nā, he kiri pūwhero ia, he kanohi ātaahua, he pai ki te titiro atu.

Nā, ka mea a Ihowā, "Whakatika, whakawahia ia, koia hoki ia."

13 Kātahi ka mau a Hamuera ki te haona hinu, ā, whakawahia ana ia i roto i ōna tuākana; ko te tino putanga mai o te Wairua o Ihowā ki runga ki a Rāwiri i taua rangi anō ā ahu ake nei. Nā, whakatika ana a Hamuera, haere ana ki Rama.

Ka Whakatangi Hāpa a Rāwiri mō Haora

14 Nā, kua mawehe atu i a Haora te Wairua o Ihowā, ā, ka takakinotia ōna whakaaro e tētahi wairua kino nō Ihowā.

15 Ā, ka mea ngā tāngata a Haora ki a ia, "Nanā, he wairua kino nō te Atua te whakararu nei i a koe. 16 Nā, kia kī mai koa tō mātou ariki ki āna pononga, e tau nei i tōu aroaro, kia rapua he tangata mōhio ki te whakatangi hāpa; kia tau mai ai te wairua kino a te Atua ki a koe, ka whakatangi ia ki tōna ringa, ā, ka mārie koe."

17 Nā, ka mea a Haora ki āna tāngata, "Tēnā rā, tirohia tētahi kaiwhakatangi pai, ka kawe mai ki ahau."

18 Kātahi ka oho tētahi o ngā taitama, ka mea, "Nanā, kua kite ahau i tētahi o ngā tama a Hehe o Pēterehema, he mōhio ki te whakatangi, he toa, he pakari, he tangata hāpai patu, he kōrero tūpato, he tangata ātaahua, kei a ia anō hoki a Ihowā."

19 Heoi, ka tono tāngata a Haora ki a Hehe, hei mea, "Tēnā a Rāwiri, tāu tama i ngā hipi nā, tonoa mai ki ahau." 20 Nā, ka mau a Hehe ki tētahi kāihe, he taro te pīkaunga, me tētahi ipu wāina, me tētahi kūao koati, ā, ungā ana kia kawea e tāna tama, e Rāwiri, ki a Haora.

21 Nā, ka tae a Rāwiri ki a Haora, ā, tū ana i tōna aroaro. Ā, nui atu te aroha o tērā ki a ia; meinga ana ia e ia hei kaimau patu māna. 22 Nā, ka tono tāngata a Haora ki a Hehe hei mea atu ki a ia, "Tukua a Rāwiri kia tū i tōku aroaro; kua manakohia hoki ia e ahau."

23 Ā, i ngā wā i puta mai ai te wairua kino i te Atua ki a Haora, ka mau a Rāwiri ki te hāpa, ka whakatangi ki tōna ringa. Heoi, ka tā te manawa o Haora, ā, ka mārie, ā, mahue ake ia i te wairua kino.

Dávid elhívatása és első felkenetése

1 És monda az Úr Sámuelnek: Ugyan meddig bánkódol még Saul miatt, holott én megvetettem őt, hogy ne uralkodjék Izráel felett? Töltsd meg a te szarudat olajjal, és eredj el; én elküldelek téged a Bethlehemben lakó Isaihoz, mert fiai közül választottam magamnak királyt. 2 Sámuel pedig monda: Hogyan menjek el!? Ha meghallja Saul, megöl engemet. És monda az Úr: Vígy magaddal egy üszőt, és azt mondjad: Azért jöttem, hogy az Úrnak áldozzam. 3 És hívd meg Isait az áldozatra, és én tudtodra adom, hogy mit cselekedjél, és kend fel számomra azt, a kit mondándok néked. 4 És Sámuel megcselekedé, a mit az Úr mondott néki, és elment Bethlehembe. A város vénei pedig megijedének, és eleibe menvén, mondának: Békességes-é a te jöveteled? 5 Ő pedig felele: Békességes; azért jöttem, hogy áldozzam az Úrnak. Szenteljétek meg azért magatokat, és jertek el velem az áldozatra. Isait és az ő fiait pedig megszentelé, és elhívá őket az áldozatra. 6 Mikor pedig bemenének, meglátta Eliábot, és gondolá: Bizony az Úr előtt van az ő felkentje! 7 Az Úr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, a mit az ember; mert az ember azt nézi, a mi szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van. 8 Szólítá azért Isai Abinádábot, és elvezeté őt Sámuel előtt; ő pedig monda: Ez sem az, kit az Úr választa. 9 Elvezeté azután előtte Isai Sammát; ő pedig monda: Ez sem az, a kit az Úr választa. 10 És így elvezeté Isai Sámuel előtt mind a hét fiát; Sámuel pedig mondá Isainak: Nem ezek közül választott az Úr. 11 Akkor monda Sámuel Isainak: Mind itt vannak-é már az ifjak? Ő pedig felele: Hátra van még a kisebbik, és ímé ő a juhokat őrzi. És monda Sámuel Isainak: Küldj el, és hozasd ide őt, mert addig nem fogunk leülni, míg ő ide nem jön. 12 Elkülde azért, és elhozatá őt. (Ő pedig piros vala, szép szemű és kedves tekintetű.) És monda az Úr: Kelj fel és kend fel, mert ő az. 13 Vevé azért Sámuel, az olajos szarut, és felkené őt testvérei között. És attól a naptól fogva az Úrnak lelke Dávidra szálla, és azután is. Felkele azután Sámuel és elméne Rámába.

Dávid lantja felvidítja a komor Sault

14 És az Úrnak lelke eltávozék Saultól, és gonosz lélek kezdé gyötörni őt, mely az Úrtól küldetett. 15 És mondának Saul szolgái néki: Ímé most az Istentől küldött gonosz lélek gyötör téged! 16 Parancsoljon azért a mi urunk szolgáidnak, kik körülötted vannak, hogy keressenek olyan embert, a ki tudja a hárfát pengetni, és mikor az Istentől küldött gonosz lélek reád jön, pengesse kezével, hogy te megkönnyebbülj. 17 És monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek tehát számomra olyan embert, a ki jól tud hárfázni, és hozzátok el hozzám. 18 Akkor felele egy a szolgák közül, és monda: Ímé én láttam a Bethlehemben lakó Isainak egyik fiát, a ki tud hárfázni, a ki erős vitéz és hadakozó férfiú, értelmes és szép ember, és az Úr vele van. 19 Követeket külde azért Saul Isaihoz, és monda: Küldd hozzám a fiadat, Dávidot, ki a juhok mellett van. 20 Isai pedig vőn egy szamarat, egy kenyeret, egy tömlő bort és egy kecskegödölyét, és elküldé Saulnak az ő fiától, Dávidtól. 21 Mikor pedig Dávid elméne Saulhoz és megálla előtte, az igen megszerette őt, és fegyverhordozója lőn néki. 22 És elkülde Saul Isaihoz, mondván: Maradjon Dávid én nálam, mert igen megkedveltem őt. 23 És lőn, hogy a mikor Istennek lelke Saulon vala, vette Dávid a hárfát és kezével pengeté; Saul pedig megkönnyebbüle és jobban lőn, és a gonosz lélek eltávozék tőle.