1 Samuel 5

Te Āka o te Kawenata i waenga i ngā Pirihitini

1 Nā, tērā kua riro te āka a te Atua i ngā Pirihitini, kua mauria atu i Epenētere ki Aharoro. 2 Nā, ka mau ngā Pirihitini ki te āka a te Atua, ā, kawea ana e rātou ki te whare o Rakono, whakatūria ake ki te taha o Rakono. 3 Ā, nō te marangatanga ake o ngā Aharori i te aonga ake, nā, kua taka, kua tāpapa iho a Rakono ki te whenua ki mua i te āka a Ihowā. Nā, ka mau rātou ki a Rakono, whakanohoia ake ana e rātou ki tōna wāhi anō. 4 Nā, i tō rātou marangatanga ake i te ata tonu o tētahi rā, nā, kua taka a Rakono, kua tāpapa ki te whenua ki mua i te āka a Ihowā; ā, ko te mātenga o Rakono me ngā kapu e rua o ōna ringa, e takoto mutu ana i runga i te paepae o te tatau; ko te tumutumu anake o Rakono i mahue ki a ia. 5 Koia ngā tohunga o Rakono me te hunga katoa e haere ana ki te whare o Rakono tē takahi ai ki runga ki te paepae o Rakono ki Aharoro, ā mohoa noa nei.

6 Ka pēhia ia ngā Aharori e te ringa o Ihowā, ā, hunā iho rātou e ia; i patua hoki rātou e ia ki te pukupuku, arā a Aharoro me ōna rohe. 7 Ā, nō te kitenga o ngā tāngata o Aharoro i taua meatanga, ka mea rātou, "E kore te āka a te Atua o Īharaira e noho ki a tātou; he uaua mai hoki tōna ringa ki a tātou, ki tō tātou atua hoki, ki a Rakono." 8 Heoi, ka unga tāngata rātou hei huihui i ngā rangatira katoa o ngā Pirihitini ki a rātou. Nā, ka mea, "Me aha mātou ki te āka a te Atua o Īharaira?"

Ā, ka mea rātou, "Me kawe te āka a te Atua o Īharaira ki Kāta." Nā, kawea ana e rātou te āka a te Atua o Īharaira ki reira.

9 Ā, nō te kawenga atu, kātahi ka pā te ringa o Ihowā ki te pā, nui atu te aituā; i patua hoki e ia ngā tāngata o te pā, te iti, te rahi, ā, whakaputaputa ana te pukupuku i runga i a rātou. 10 Nā, ka tukua e rātou te āka a te Atua ki Ekerono.

Ā, i te taenga atu o te āka a te Atua ki Ekerono, nā, ka karanga ngā Ekeroni, ka mea, "Kua kawea mai e rātou te āka a te Atua o Īharaira ki a tātou, hei whakamate i a tātou, i tō tātou iwi." 11 Koia rātou ka unga tāngata atu, ka huihui i ngā rangatira katoa o ngā Pirihitini, ā, ka mea, "Ungā atu te āka a te Atua o Īharaira kia whakahokia ki tōna wāhi, kei whakamatea mātou me tō mātou iwi." He aituā whakamate hoki kei te pā katoa; he pēhi rawa te ringa o te Atua ki reira. 12 Nā, ko ngā tāngata kīhai i mate, i patua ki te pukupuku, ā, kake ana te auē o te pā ki te rangi.

A frigyláda Dágon templomában. Csapás a Filiszteusokon

1 A Filiszteusok pedig vevék az Isten ládáját és elvitték Ében-Ézerből Asdódba. 2 És megfogták a Filiszteusok az Isten ládáját, és bevivén azt a Dágon templomába, Dágon mellé helyezték el. 3 És mikor az Asdódbeliek másnap korán felkelének, ímé Dágon leesett arczczal a földre az Úr ládája előtt. És felvevék Dágont, és ismét helyreállíták. 4 Mikor pedig másnap korán reggel felkelének, ímé Dágon ismét leesett arczczal a földre az Úr ládája előtt; és Dágonnak feje és két kezefeje letörve a küszöbön valának, csak Dágon dereka maradt meg. 5 Annakokáért a Dágon papjai és mind azok, akik a Dágon templomába járnak, nem lépnek a Dágon küszöbére Asdódban mind e mai napig. 6 És az Úrnak keze az Asdódbeliekre nehezedék, és pusztítja vala őket; és megveré őket fekélyekkel, Asdódot és határait. 7 Mikor azért látták az Asdódbeliek, hogy így van a dolog, mondának: Ne maradjon nálunk Izráel Istenének ládája, mert reánk nehezedett az ő keze, és Dágonra, a mi istenünkre. 8 Elküldének tehát, és összegyűjték a Filiszteusoknak minden fejedelmeit, és mondának: Mit csináljunk Izráel Istenének ládájával? Azok pedig felelének: Vigyék Gáthba az Izráel Istenének ládáját. És elvivék Izráel Istenének ládáját. 9 És történt azután, hogy elvitték, az Úrnak keze igen nagy rémületére lőn a városnak; és megveré a városnak lakosait kicsinytől fogva nagyig, és fekélyek támadának rajtok. 10 Elküldék azért az Istennek ládáját Ekronba. És lőn, hogy a mikor Ekronba jutott az Istennek ládája, felzúdulának az Ekronbeliek, mondván: Reám hozták Izráel Istenének ládáját, hogy megöljön engem és az én népemet. 11 Annakokáért elküldének, és összegyűjték a Filiszteusoknak minden fejedelmeit, és mondának: Küldjétek el Izráel Istenének ládáját, hogy térjen vissza helyére, és ne öljön meg engem és az én népemet. Mert halálos rémület volt az egész városban; igen súlyos volt ott Istennek keze. 12 És azok az emberek, a kik nem haltak meg, fekélyekkel sújtattak annyira, hogy a város jajkiáltása felhatott az égig.