1 Samuel 28

Ka Kōrero a Haora ki te Wairua o Hamuera

1 Nā, i aua rā kua huihuia e ngā Pirihitini ā rātou taua mō te pakanga, hei whawhai ki a Īharaira. Nā, ka mea a Ākihi ki a Rāwiri, "Kia tino mōhio koe me haere tahi tāua ki te whawhai, koutou ko āu tāngata."

2 Anō rā ko Rāwiri ki a Ākihi, "Mā reira koe ka mōhio ai ki ngā mahi a tāu pononga."

Ā, ka mea a Ākihi ki a Rāwiri, "Koia ahau ka mea nei i a koe hei tiaki mō tōku upoko i ngā rā katoa."

3 Nā, kua mate a Hamuera, kua uhungatia hoki e Īharaira katoa, kua tanumia ki Rama, ki tōna pā ake. Kua whakakorea atu hoki e Haora i te whenua te hunga i ngā waka atua, i ngā rapa māori hoki.

4 Nā, ka huihui ngā Pirihitini, ā, haere mai ana, puni ana ki Huneme; i huihuia anō e Haora a Īharaira katoa, ā, puni ana ki Kiripoa. 5 Ā, nō te kitenga o Haora i te taua a ngā Pirihitini, ka wehi, tūiri rawa tōna ngākau. 6 Nā, i te uinga a Haora ki a Ihowā, hore rawa he kupu a Ihowā i whakahokia mai ki a ia, e ngā moe, e ngā Urimi, e ngā poropiti rānei. 7 Kātahi a Haora ka mea ki āna tāngata, "Rapua māku tētahi wahine he atua māori tōna kia haere ahau ki a ia ki te rapu tikanga i a ia."

Anō rā ko āna tāngata ki a ia, "Tērā tētahi wahine he atua māori tōna, kei Eneroro."

8 Nā, ka whakaahua kē a Haora i a ia, ā, kākahu ana i ētahi kākahu kē, haere ana ia me āna tāngata tokorua; ka tae ki taua wahine i te pō, ka mea atu ia, "Tēnā koa, hirihiria te atua māori, ā, whakaputaina ake ki ahau tāku e kī atu ai."

9 Nā, ka mea taua wahine ki a ia, "Ha, kua mōhio anō koe ki tā Haora i mea ai, ki tāna hautopenga atu i te hunga atua māori, i ngā rapa māori, o te whenua nei. He aha rā koe i mea māhanga mai ai mō tōku wairua, kia mate ai ahau?"

10 Nā, ka oatitia a Ihowā e Haora ki a ia, i mea ia, "E ora ana a Ihowā, e kore tētahi hē e pā ki a koe mō tēnei mea."

11 Kātahi te wahine ka mea, "Ko wai kia whakaputaina ake e ahau ki a koe?"

Anō rā ko ia, "Ko Hamuera tāu e whakaputa ake ai ki ahau."

12 Ā, nō te kitenga o te wahine i a Hamuera, nui atu tōna reo ki te hāmama; ā, ka kōrero te wahine ki a Haora, ka mea, "He aha koe i tinihanga ai ki ahau? Ko Haora hoki koe."

13 Nā, ka mea te kīngi ki a ia, "Kaua e wehi; i kite hoki koe i te aha?"

Nā, ka mea te wahine ki a Haora, "Kei te kite ahau i tētahi atua e haere ake ana i te whenua."

14 Anō rā ko tērā ki a ia, "He āhua aha tōna?"

Ka mea ia, "He koroheke te haere ake nei; he koroka hoki te kākahu."

Nā, ka mōhio a Haora ko Hamuera. Tuohu ana tōna mata ki te whenua, piko ana ia.

15 Nā, ka mea a Hamuera ki a Haora, "He aha koe i whakaohooho ai i ahau, i mea ai kia haere ake ahau?"

Anō rā ko Haora, "Nui atu tōku mate; e whawhai ana hoki ngā Pirihitini ki ahau, ā, kua mahue ahau i te Atua, kāhore ake hoki he kupu āna e whakahokia mai ki ahau e ngā poropiti, e ngā moe rānei; koia ahau i karanga ai ki a koe, hei ako i ahau ki tāku e mea ai."

16 Kātahi a Hamuera ka mea, "He aha rā koe i ui ai ki ahau, kua mahue nei hoki koe i a Ihowā, hei hoariri anō ia ki a koe? 17 Nā, kua meatia e Ihowā mōna ake tāna i whakapuakina e ahau; kua haea atu hoki te kīngitanga i tōu ringa, kua hoatu ki tōu hoa, arā ki a Rāwiri. 18 Mōu kīhai i rongo ki te reo o Ihowā, kīhai i whakaputa i tōna riri āritarita ki a Amareke; nā reira a Ihowā i mea ai i tēnei mea ki a koe i tēnei rā. 19 Ko tēnei, ka hoatu anō a Īharaira Ihowā me koe hoki ki te ringa o ngā Pirihitini, ā, āpōpō koutou ko āu tama tae ake ai ki ahau. Ā, ka hoatu e Ihowā te taua a Īharaira ki te ringa o ngā Pirihitini."

20 Kātahi ka hinga tonu iho a Haora, tōna roa katoa ki te whenua, nui rawa hoki tōna wehi mō ngā kupu a Hamuera; kāhore anō he kaha i roto i a ia; kīhai hoki ia i kai taro noa pau noa taua rā, pau noa taua pō.

21 Nā, ka haere taua wahine ki a Haora; ā, ka kite e pororaru rawa ana ōna whakaaro, ka mea ki a ia, "Nanā, kua whakarongo nei tāu pononga ki tōu reo, ā, whakamomori ana ahau ki te mate, whakarongo ana ahau ki āu kupu i kōrerotia e koe ki ahau. 22 Nā, tēnā, whakarongo mai hoki āianei ki te reo o tāu pononga, kia whakatakotoria e ahau tētahi wāhi taro ki tōu aroaro; me kai anō koe, kia whai kaha ai koe ina haere i tōu huarahi."

23 Otiia i whakakāhore ia, i mea, "E kore ahau e kai."

Heoi, tohea ana ia e āna tāngata rātou ko te wahine; nā, ka rongo ia ki tō rātou reo, ā, whakatika ake ana i te whenua, noho ana ki runga ki te moenga.

24 Nā, he kūao kau tā taua wahine i te whare, he mea whāngai. Nā, hohoro tonu tāna patu, tīkina ana e ia he parāoa, pokepokea ana, tunua iho e ia ētahi keke rēwenakore. 25 Kawea mai ana e ia ki te aroaro o Haora, ki te aroaro anō o āna tāngata. Nā, kai ana rātou, ā, whakatika ana, haere atu ana i taua pō.

Saul az endori asszonynál

1 És történt abban az időben, hogy a Filiszteusok összegyűjték seregeiket a hadra, hogy harczoljanak Izráel ellen. És monda Ákhis Dávidnak: Tudd meg, hogy velem kell jőnöd a táborba, mind néked, mind embereidnek. 2 Dávid pedig felele Ákhisnak: Meglátod bizonynyal, hogy mit fog cselekedni a te szolgád. És monda Ákhis Dávidnak: Ennélfogva fejem oltalmazójává teszlek mindenkorra. 3 Sámuel pedig meghalt vala, és siratá őt az egész Izráel, és eltemeték őt saját városában, Rámában; Saul pedig a varázslókat és jövendőmondókat kiirtá a földről. 4 És mikor a Filiszteusok egybegyűlvén, eljövének és tábort járának Sunemnél: egybegyűjté Saul is az egész Izráelt, és tábort járának Gilboánál. 5 A mint azonban Saul meglátta a Filiszteusok táborát, megfélemlék és az ő szíve nagyon megrémüle. 6 És megkérdezé Saul az Urat, de az Úr nem felelt néki sem álomlátás, sem az Urim, sem a próféták által. 7 Akkor monda Saul az ő szolgáinak: Keressetek nékem egy halottidéző asszonyt, hogy elmenjek hozzá, és megkérdezzem őt. Szolgái pedig mondának néki: Ímé, Endorban van egy halottidéző asszony. 8 Másnak tetteté azért Saul magát, és más ruhákat vevén magára, elméne ő és vele két férfi; és elmenének éjjel az asszonyhoz, és monda: Mondj jövendőt nékem halottidézés által, és idézd fel nékem azt, a kit mondok néked. 9 És monda az asszony néki: Ímé te jól tudod, hogy mit cselekedett Saul, hogy kiirtá a földről a varázslókat és jövendőmondókat; miért akarod azért tőrbe ejteni az én lelkemet, hogy megöless engem?! 10 És megesküvék néki Saul az Úrra, mondván: Él az Úr, hogy e dolog miatt büntetésed nem lészen. 11 Monda azért az asszony: Kit idézzek fel néked? És ő monda: Sámuelt idézd fel nékem. 12 Mikor pedig az asszony Sámuelt meglátta, hangosan felkiáltott. És szóla az asszony Saulnak, mondván: Miért csaltál meg engem? hiszen te vagy Saul! 13 És monda néki a király: Ne félj! Ugyan mit láttál? Az asszony pedig monda Saulnak: istenfélét látok feljőni a földből. 14 És ő monda néki: Milyen ábrázata van? Ő pedig monda: Egy vén ember jő fel, és palást van rajta. És megismeré Saul, hogy az Sámuel, és meghajtá magát arczczal a föld felé, és tisztességet tőn néki. 15 Sámuel pedig monda Saulnak: Miért háborgattál, hogy felidéztettél engemet? És felele Saul: Igen nagy szorultságban vagyok; a Filiszteusok hadakoznak ellenem, az Isten pedig eltávozék tőlem, és nem felel már nékem sem próféták által, sem álomlátás által; azért hívtalak téged, hogy megmondjad nékem, mit kelljen cselekednem? 16 És monda Sámuel: Ugyan miért kérdezel engemet, ha az Úr eltávozott tőled és ellenségeddé lőn?! 17 És a szerint cselekedett az Úr, a mint általam megmondotta vala: elvette az Úr a királyságot a te kezedből, és adta azt a te társadnak, Dávidnak. 18 Mivel nem hallgattál az Úrnak szavára, és nem hajtottad végre az ő felgerjedt haragját az Amálekitákon: azért cselekszik most így veled az Úr. 19 És az Úr Izráelt is veled együtt a Filiszteusok kezébe adja, te pedig holnap fiaiddal együtt velem leszesz. Izráelnek táborát is a Filiszteusok kezébe adja az Úr. 20 Akkor Saul a maga egész nagyságában hirtelen a földre esék, mert nagyon megrémüle Sámuel szavaitól; és semmi erő nem vala benne, mert egész nap és egész éjjel semmit sem evék. 21 Akkor az asszony Saulhoz ment, és mikor látta, hogy annyira megrémült, monda néki: Ímé a te szolgálóleányod hallgatott szavadra, és koczkára tettem életemet, és megfogadtam szavaidat, a melyeket mondottál nékem: 22 Most azért hallgass te is szolgálóleányod szavára, hadd tegyek egy falat kenyeret elődbe, és egyél, hogy erőd legyen, mikor útra kelsz. 23 Ő azonban vonakodék, és mondá: Nem eszem; de szolgái és az asszony is kényszeríték őt, és ő engedett szavoknak, felkelt a földről, és felüle az ágyra. 24 Vala pedig az asszony házánál egy hízott borjú, és sietve levágta azt; azután lisztet vett, és meggyúrta, és sütött kovásztalan pogácsát. 25 És vivé Saul elé és az ő szolgái elé, és evének; azután felkeltek és elmenének azon az éjszakán.