Eclesiastes 6

Te Hohoia o te Tūmanako

1 Tērā tētahi hē i kitea e ahau i raro i te rā, he mea taimaha anō ki runga ki ngā tāngata. 2 He tangata i hōmai nei e te Atua ki a ia he taonga, he rawa, he korōria, ā, kīhai tōna wairua i hapa ki tētahi mea i hiahia ai ia, otiia kīhai i tukua e te Atua ki a ia te tikanga mō te kai i tētahi wāhi o aua mea, engari kainga ana e te tangata kē. He horihori tēnei, he mate kino.

3 Ki te kotahi rau ngā tamariki a tētahi tangata, ā, he maha ngā tau e ora ai ia, maha atu ngā rā o ōna tau, ā, kāhore tōna wairua i ngata i te pai, kāhore hoki ia e whai tanumanga; e mea ana ahau tērā noa atu te pai o te materoto i a ia. 4 I haere mai hoki tērā i runga i te horihori, ā, haere atu ana i runga i te pōuri, ā, ka taupokina tōna ingoa e te pōuri. 5 Kīhai hoki ia i kite i te rā, kīhai anō i mōhio ki a ia; nui atu tō tēnei okioki i tō tērā. 6 Āe, ahakoa kotahi mano tōpū ngā tau i ora ai ia, heoi kāhore he pai i kitea e ia. He teka ianei e haere ana te katoa ki te wāhi kotahi?

7 Ko ngā mea katoa i māuiui ai te tangata,

hei mea anō mō tōna māngai,

otiia e kore tōna wairua e mākona.

8 He aha oti tā te tangata whakaaro nui

e hira ake ana i tā te wairangi?

He aha hoki tā te ware,

e mōhio nei ki te haere i te aroaro o te hunga ora?

9 He pai kē te kite o ngā kanohi i te kaipaowe o te hiahia;

he horihori anō tēnei, ā, he whai i te hau.

10 Ko ngā mea katoa ō mua kua oti noa ake te hua ki te ingoa,

ā, e mōhiotia ana ko te tangata;

e kore hoki ia e tau hei totohe

ki te mea e kaha atu ana i a ia.

11 Ka maha nei ngā mea hei whakanui i te horihori,

he aha te painga ki te tangata?

12 Ko wai hoki e mōhio ana he aha te mea pai ki te tangata i a ia nei i te ora, i ngā rā katoa o tōna oranga horihori, e rite nei ki te ātārangi i a ia e mahi nei? Ko wai hoki hei whakaatu ki te tangata ko te aha e puta mai i muri i a ia i raro i te rā?

Gazdagság és tisztesség is hiábavaló

1 Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, és nagy baj az az emberen; 2 Mikor valakinek az Isten ád gazdagságot és kincseket és tisztességet, és semmi nélkül nem szűkölködik, valamit kivánhat lelkének, és az Isten nem engedi néki, hogy éljen azzal, hanem más ember él azzal: ez hiábavalóság és gonosz nyavalya! 3 Ha száz gyermeket szül is valaki, és sok esztendeig él, úgy hogy az ő esztendeinek napja sok, de az ő lelke a jóval meg nem elégszik, és nem lesz temetése néki: azt mondom, hogy jobb annál az idétlen gyermek, 4 Mert hiábavalóságra jött, setétségben megy el, és setétséggel fedeztetik be neve, 5 A napot sem látta és nem ismerte; tűrhetőbb ennek állapotja, hogynem amannak. 6 Hogyha kétezer esztendőt élt volna is, és a jóval nem élt: avagy nem ugyanazon egy helyre megy-é minden? 7 Az embernek minden munkája szájáért van; mindazáltal az ő kívánsága be nem telik. 8 Mert miben különbözik a bölcs a bolondtól, és miben a szegény, a ki az élők előtt járni tud? 9 Jobb, a mit ember szemmel lát, hogynem a lélek kivánsága; ez is hiábavalóság és a léleknek gyötrelme! 10 Valami van, régen ráadatott nevezete, és bizonyos dolog, hogy mi lesz az ember, és nem perlekedhetik azzal, a ki hatalmasb nálánál. 11 Mert van sok beszéd, a mely a hiábavalóságot szaporítja; és mi haszna van az embernek abban?12 Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az ő hiábavaló élete napjainak száma szerint, a melyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek, mi következik ő utána a nap alatt?