Lamentações 1

Ngā Pōuri o Hiruhārama

1 Taukiri e! Noho mokemoke ana te pā

i kī nei i te tangata!

Ānō tōna rite he pouaru!

Kua waiho hei hoatu takoha te mea i nui nei i roto i ngā iwi,

te rangatira i roto i ngā kāwanatanga!

2 Nui atu tāna tangi i te pō,

ā, kei ōna pāpāringa ōna roimata;

i roto i te hunga katoa i aroha ki a ia,

kāhore he kaiwhakamārie mōna;

kua tinihanga ōna hoa ki a ia,

kua meinga rātou hei hoariri mōna.

3 Kua haere a Hūrā ki te whakarau,

he tangi hoki, he whakamahinga nui;

kei te noho ia i roto i ngā tauiwi,

kāhore e kitea e ia he tānga manawa.

Kua hopukia ia e ōna kaiwhai katoa

i roto i ngā wāhi kūiti.

4 Kei te tangi ngā ara o Hiona,

nō te mea kāhore he tangata e haere mai ana ki te huihuinga nui.

Kua ururuatia ōna kūwaha katoa,

e auē ana āna tohunga,

ko āna wāhina kei te pōuri,

ā, ko ia, kei roto ia i te mamae.

5 Kua waiho ōna hoariri hei upoko,

kei te noho hūmārie ōna hoa whawhai.

Nō te mea kua whiua ia e Ihowā

mō ōna hē maha.

Kua riro āna tamariki hei pārau

i te aroaro o te hoariri.

6 Kua wehe atu i te tamāhine a Hiona

tōna nui katoa.

Kua rite ōna rangatira ki ngā hāta

kīhai i pono ki te wāhi kai,

haere kahakore ana rātou

i te aroaro o te kaiwhai.

7 E mahara ana a Hiruhārama

i ngā rā o tōna tangi, o ōna wherūtanga,

ki āna mea āhuareka katoa

o ngā rā ō mua.

I te takanga o tōna iwi ki roto ki te ringa o te hoariri,

ā, kāhore he kaiāwhina mōna,

ka kite ngā hoariri i a ia,

ka kata ki ōna mutunga.

8 Nui atu te hara o Hiruhārama;

nā reira ia i meinga ai, anō hei mea poke.

Ko te hunga katoa i whakahōnore i a ia, whakahāwea ana ki a ia,

nō te mea kua kite rātou i tōna tahangatanga;

āe rā, kei te auē ia,

kei te hoki ki muri.

9 Kei ōna kurupatu tōna poke,

kāhore ōna mahara ki tōna whakamutunga;

nā reira he hanga whakamīharo tōna tukunga iho ki raro;

kāhore he kaiwhakamārie mōna.

"E Ihowā, titiro mai ki tōku mate,

kua whakahirahira hoki te hoariri i a ia!"

10 Kua wherahia atu te ringa o te hoariri ki runga

ki āna mea āhuareka katoa;

kua kite nei ia i ngā iwi

e tomo mai ana ki tōna wāhi tapu,

ērā i ako rā koe kia kaua rātou

e uru ki tāu whakaminenga.

11 Kei te auē tōna iwi katoa,

kei te rapu taro rātou;

e hoatu ana e rātou ā rātou mea āhuareka hei utu kai,

hei whakahauora ake mō te wairua.

"Titiro mai, e Ihowā, whakaaro mai,

kua whakahouhou hoki ahau."

12 "He kāhore noa iho tēnei ki a koutou,

e koutou e haere nei i te ara?

Whakaaro mai, titiro mai,

e rite ana rānei tētahi mamae ki tōku mamae,

e mahia nei mōku,

ki tā Ihowā nei whiu mōku

i te rā i mura ai tōna riri?

13 "Kua tukua iho nei e ia i runga,

he ahi ki ōku wheua, ā, e wera ana i tērā.

Kua horahia e ia he kupenga mō ōku waewae,

kua whakahokia ahau ki muri.

Kua tukua ahau e ia ki te kāhore,

ki te whakaruhi, ā pau noa te rā.

14 "Ko te ioka o ōku hē herea iho

e tōna ringa, whiri rawa,

kua eke ake ki runga ki tōku kakī;

kua hē i a ia tōku kaha,

kua tukua ahau e te Ariki ki te ringa tāngata,

ā, kāhore ōku kaha ki te whakatika ake.

15 "Kua kore noa iho i te Ariki

ōku mārohirohi katoa i roto i ahau;

kua karangatia e ia he huihui ki ahau

hei wāwāhi i āku taitama.

Kua takatakahia e te Ariki

te tamāhine wāhina a Hūrā,

ānō he takahanga wāina.

16 "Nā ēnei mea ahau i tangi ai;

ko tōku kanohi, tārere ana te wai o tōku kanohi.

Nō te mea kei tawhiti atu i ahau te kaiwhakamārie

hei whakahauora ake i tōku wairua.

Ko āku tamariki kei te noho kau noa iho,

nō te mea kua kaha te hoariri."

17 Kua wherahia e Hiona ōna ringa;

kāhore he kaiwhakamārie mōna.

Nā Ihowā te whakahau mō Hākopa,

hei hoariri mōna te hunga e karapoti ana i a ia;

kua rite a Hiruhārama

i roto i a rātou ki te wahine e paheke ana.

18 "He tika hoki a Ihowā;

i whakakeke hoki ahau ki tāna kupu.

Tēnā whakarongo mai, e ngā iwi katoa,

titiro mai hoki ki tōku mamae;

kua riro āku wāhina, āku taitama,

i te whakarau.

19 "I karanga ahau ki te hunga i aroha ki ahau,

heoi kei te tinihanga ki ahau;

ko ōku tohunga, ko ōku kaumātua,

hemo noa iho rātou i roto i te pā,

i a rātou e rapu kai ana

mā rātou hei whakahauora ake i ō rātou wairua.

20 "Titiro mai, e Ihowā, he mamae hoki tōku,

e ohooho ana ōku whēkau;

ko tōku ngākau hurikiko ana i roto i ahau;

he nui noa atu hoki tōku whakakeke.

I waho ko te hoari ki te whakamōtī,

i roto kei te mate te rite.

21 "Kua rongo rātou kei te auē ahau,

tē ai he kaiwhakamārie mōku.

Kua rongo ōku hoariri katoa ki tōku matenga,

koa ana rātou ki tāu i mea ai.

Ka kawea mai e koe te rā i karangatia e koe,

ā, ka rite rātou ki ahau.

22 "Kia tae tō rātou kino katoa ki tōu aroaro;

meatia anō ki a rātou tāu

i mea mai ai ki ahau mō ōku hē katoa.

Ka maha nei hoki ōku auētanga;

ko tōku ngākau whakaruhi rawa."

A puszta és megalázott Jeruzsálem kesereg és segítségért esedezik

1 Jaj! de árván ül a nagy népű város! Olyanná lőn, mint az özvegyasszony! Nagy volt a nemzetek között, a tartományok közt fejedelemasszony: robotossá lőn! 2 Sírván sír éjjelente, s könny borítja az orczáját! Senki sincs, ki vígasztalná, azok közül, kik szerették; mind megcsalták barátai, ellenségeivé lőnek. 3 Számkivetésbe méne Júda a nyomorúság és a szolgálat sokasága miatt! Ott ül ő a pogányok közt; nem talál nyugodalmat; valamennyi üldözője utólérte a szorultságában. 4 Sionnak útai gyászolnak; nincsen, a ki ünnepnapra járjon; kapuja mind elpusztult; papjai sóhajtoznak, szűzei nyögnek, csak keserűsége van néki. 5 Elnyomói főkké lettek; ellenségei boldogok! Bizony az Úr verte meg őt az ő sok bűne miatt; gyermekei rabságra mentek az elnyomó előtt. 6 És elhagyta Sion leányát minden ő ékessége; fejedelmei olyanok lettek, mint a szarvasok, a melyek nem találnak eledelt, és erőtelenül futnak az üldöző előtt. 7 Emlékezik Jeruzsálem az ő nyomorúságának és eltiportatásának napjain minden ő gyönyörűségéről, a melyek voltak eleitől fogva; mert az ő népe ellenség kezébe esett és nem volt segítsége. Látták őt az ellenségek; nevettek megsemmisülésén. 8 Vétkezvén vétkezett Jeruzsálem, azért lett csúfsággá, minden tisztelője megvetette, mert látták az ő mezítelenségét, ő maga pedig sóhajtoz és elfordul. 9 Szennye a ruhája szélén; nem gondolt a jövőjére; csudálatosan alásülyedt, nincs vígasztalója. Lásd meg Uram, az én nyomorúságomat, mert ellenség vett erőt rajtam!10 Szorongató nyújtja kezét minden kincse után, sőt látta, hogy pogányok mentek be az ő szent helyébe, a kikről azt parancsoltad, hogy be ne menjenek a te községedbe. 11 Egész népe sóhajtoz, futkosnak a kenyér után, odaadják drágaságaikat az ételért, hogy megéledjenek. Lásd meg Uram és tekintsd meg, mily útálatossá lettem! 12 Mindnyájatokat kérlek, ti járókelők: tekintsétek meg és lássátok meg, ha van-é oly bánat, mint az én bánatom, a mely engem ért, a melylyel engem sujtott az Úr az ő búsult haragjának napján! 13 A magasságból tüzet bocsátott csontjaimba, és az hatalmaskodik bennök; hálót vetett lábaimnak; hátra vetett, pusztává tett engem; egész napon beteg vagyok. 14 Saját kezével rótta össze az én vétkeim igáját; ráfonódtak nyakamra; megrendítette erőmet; oda adott engem az Úr azok kezébe, a kik előtt meg nem állhatok. 15 Rakásra hányta az Úr minden vitézemet én bennem; gyűlést hívott össze ellenem, hogy összetörje ifjaimat; sajtóba taposta az Úr Júda szűz leányát. 16 Ezekért sírok én; szememből, szememből víz folyik alá, mert messze távozott tőlem a vígasztaló, a ki megélesszen engem; fiaim elvesztek, mert győzött az ellenség. 17 Terjesztgeti kezeit Sion: nincs vígasztalója; szorongatókat rendelt az Úr Jákób ellen köröskörül; Jeruzsálem csúfsággá lett közöttök. 18 Igaz ő, az Úr, mert az ő szava ellen rugódoztam! Halljátok meg kérlek, mind ti népek, és lássátok meg az én bánatomat: szűzeim és ifjaim fogságba menének! 19 Kiáltottam azoknak, a kik szerettek engem de ők megcsaltak engem; papjaim és véneim a városban multak ki, a mikor étel után futkostak, hogy megéledjenek. 20 Lásd meg Uram, hogy szorongattatom, belső részeim megháborodtak; elfordult bennem az én szívem, mert bizony pártot ütöttem; künn fegyver pusztít, benn minden olyan, mint a halál! 21 Hallották, hogy sóhajtozom és nincs vígasztalóm; minden ellenségem hallotta veszedelmemet; örültek, hogy te ezt cselekedted. Hozd el a napot, a melyet hirdettél, hogy olyanok legyenek, mint én! 22 Jusson elődbe minden gonoszságuk, és úgy bánj velök, a miképen én velem bántál az én minden bűnömért; mert sok az én sóhajtozásom, és beteg a szívem.