Lamentações 4

Te Whakapaeanga o Hiruhārama

1 Taukiri e! Tōna haumarurutanga o te kōura!

Tōna putanga kētanga o te kōura parakore, tino pai!

Kua ringihia ngā kōhatu o te wāhi tapu

ki te ahunga mai o ngā ara katoa.

2 Ko ngā tamariki a Hiona ko ngā mea papai,

i rite nei ki te kōura parakore, taukiri e!

Kua kīia rātou he hāka oneone,

he mea hanga nā ngā ringa o te kaipokepoke.

3 Ko ngā kīrehe mohoao nei hoki, e tukua iho ana te ū e rātou,

e whakangotea ana e rātou ā rātou kūao;

kua taikaha te tamāhine a tōku iwi,

kua rite ki ngā otereti o te koraha.

4 Piri ana te arero o te tamaiti

ngote ū ki te ngao o tōna māngai i te hiainu;

e tono ana ngā kōhungahunga i te taro mā rātou,

heoi kāhore he tangata hei whatiwhati atu mā rātou.

5 Ko te hunga i kai i ngā mea papai

kei te noho mokemoke i ngā ara.

Ko te hunga i whakatupuria i roto i ngā kākahu ngangana,

kei te awhi i ngā pūranga paru.

6 Nō te mea ko te hē o te tamāhine a tōku iwi

nui atu i te hara o Horoma,

i hurihia ohoreretia rā i mua,

kāhore hoki he ringa i ū ki a ia.

7 Ko ōna rangatira pai atu i te hukarere te pokekore,

mā atu hoki rātou i te waiū,

pūwhero ake ō rātou tinana i ngā rupi,

orohina ake rātou ki te oro o te hapaira.

8 Mangu iho tō rātou mata i tētahi ngārahu;

kāhore rātou e mōhiotia i ngā ara.

Piri tonu ō rātou kiri ki ō rātou wheua;

kua memenge, kua rite ki te rākau.

9 Ko te hunga i patua e te hoari,

pai ake tō rātou i tō te hunga i patua e te hemokai;

nō te mea ka honia noatia ēnei, ka werohia,

he kore hoki nō ngā hua o te māra.

10 Ko ngā wāhine, ko te hunga aroha,

kei te kōhua i ā rātou tamariki ki ō rātou ringa;

he kai ērā mā rātou

i te wawāhanga o te tamāhine a tōku iwi.

11 Kua whakapaua e Ihowā tōna riri nui,

kua ringihia mai e ia tōna riri nui;

kua tahuna hoki e ia he ahi ki Hiona,

nā reira i pau ai ōna tūranga.

12 Kīhai i whakapono mai ngā kīngi o te whenua,

kīhai anō hoki ngā tāngata o te ao,

tērā te hoariri rāua ko te hoa whawhai e tomo mai

ki ngā kūwaha o Hiruhārama.

13 I pērā ai he hara nō ōna poropiti,

he hē nō ōna tohunga kua whakaheke nei

i ngā toto o te hunga tika

ki waenganui ōna.

14 E kōpikopiko ana rātou

ānō he matapō i ngā ara;

Kua poke rātou i te toto,

tē pā ai te tangata ki ō rātou kākahu.

15 I karanga rātou ki a rātou; "Haere atu, e poke ana!

Haere atu, haere atu, kei pā!"

I tō rātou whatinga, i a rātou e ātiutiu noa atu ana,

i kī ngā tāngata i roto i ngā tauiwi,

"Kāhore he nohoanga iho mō rātou ki konei."

16 Kua wehewehea rātou e te riri o Ihowā;

e kore ia e titiro ki a rātou i muri nei.

Kīhai rātou i whakaaro ki ngā kanohi o ngā tohunga,

kīhai i manako ki ngā kaumātua.

17 E matawaia tonu ana ō tātou kanohi

i a tātou e titiro ana ki te āwhina tekateka noa mō tātou;

i a tātou e tiaki atu ana,

i whanga noa tātou ki te iwi e kore e whakaora.

18 E whāia ana e rātou ō tātou hīkoinga,

tē haere ai tātou i ō tātou waharoa.

Kua tata tō tātou whakamutunga, kua rite ō tātou rā;

nō te mea kua tae mai tō tātou whakamutunga.

19 Nui atu te tere o ō tātou kaiwhai

i tō ngā ēkara o te rangi;

i arumia tātou e rātou i runga i ngā maunga;

i whanga mai anō rātou ki a tātou i te koraha.

20 Ko te manawa o ō tātou pongaponga,

ko tā Ihowā i whakawahi ai,

i mau ki roto ki ā rātou rua;

i kī rā tātou mōna, "Mā tōna taumarumarunga iho

ka ora ai tātou i roto i ngā tauiwi."

21 Kia hari, kia koa, e te tamāhine a Ēroma

e noho nā i te whenua o Uhu;

ka tae atu anō te kapu ki a koe;

ka haurangi koe, ka whakarere anō koe i ōu kākahu.

22 Kua rite te whiu mō tōu hē, e te tamāhine a Hiona;

heoi anō tāna whakaraunga i a koe.

Ka whiua e ia tōu hē, e te tamāhine a Ēroma,

ka hurahia anō e ia ōu hara.

Júda nyomorúsága és gyalázata

1 Jaj! de meghomályosodott az arany, elváltozott a szép színarany, kiszórattak a szent hely kövei minden utcza szegletére. 2 Sionnak drága fiait, a kik becsesebbek valának mint a színarany, cserépedénynek tekintették, a fazekas munkájának. 3 Még a sárkányok is oda nyujtják emlőiket, szoptatják fiaikat; az én népem leánya pedig kegyetlen, mint a struczmadarak a pusztában. 4 A csecsemő nyelve az ínyéhez tapadt a szomjúság miatt; a kisdedek kenyeret kértek, és nem volt, a ki nyujtott volna nékik. 5 Kik pompás ételeket evének, elpusztulának az utczákon; a kik bíborban neveltetének, a szemétdombot ölelgetik. 6 Bizony nagyobb az én népem leányának bűnhődése Sodoma bűnhődésénél, a mely elsülyedt egy pillanat alatt, noha kézzel sem ütöttek felé. 7 Az ő názireusai tisztábbak valának a hónál, fehérebbek a tejnél, testök pirosabb vala, mint a korál, termetök mint a zafir. 8 De most feketébb az ő ábrázatjok a koromnál, nem ismerik meg őket az utczákon; bőrük csontjaikhoz ragadt, elszáradt, mint a fa. 9 Jobban jártak, a kik fegyverrel ölettek meg, mint a kik éhen vesztek el; mert azok átveretve multak ki, ezek pedig a mező termésének hiánya miatt. 10 Irgalmas anyák kezei megfőzték gyermekeiket, hogy azok eledeleik legyenek az én népem leányának romlásakor. 11 Megteljesíté az Úr az ő búsulását, kiöntötte az ő felgerjedt haragját, és tüzet gyújtott a Sionban, és megemésztette annak fundamentomait. 12 Nem hitték a föld királyai, sem a föld kerekségének lakosai, hogy szorongató és ellenség vonuljon be Jeruzsálemnek kapuin. 13 Az ő prófétáinak bűne, az ő papjainak vétke miatt van ez, a kik az igazaknak vérét ontották abban. 14 Tántorogtak, mint vakok az utczákon, vérrel bemocskolva, annyira, hogy ruháikat sem érinthették. 15 Távozzatok! tisztátalan! kiáltották azoknak; távozzatok, távozzatok, ne illessetek! Bizony elfutottak, bujdostak is; a pogányok közt ezt mondták: Nem lakhatnak itt sokáig! 16 Az Úr haragja oszlatta el őket; többé nem tekint reájok, mivelhogy a papok orczáját nem tisztelték, a véneken nem könyörültek. 17 Még mikor meg voltunk, elepedve néztek szemeink a hiábavaló segedelem után; esengve várakoztunk olyan népre, a mely nem szabadított meg. 18 Vadásztak lépéseinkre úgy, hogy nem járhattunk a mi utczáinkon; elközelgetett a mi végünk, beteltek a mi napjaink, bizony eljött a mi végünk! 19 Gyorsabbak valának a mi üldözőink az égnek saskeselyűinél; a hegyeken kergettek minket, a pusztában ólálkodtak utánunk. 20 Orrunk lehellete, az Úr felkentje megfogattaték az ő vermeikben, a kiről azt mondottuk: az ő árnyékában élünk a pogányok között. 21 Örülj és vígadozz, Edom leánya, a ki Uz földjén lakozol, mert még te rád is rád kerül a pohár, megrészegedel és meztelenkedel. 22 Eltörültetik a te álnokságod, oh Sion leánya, nem fog téged száműzni többé; meglátogatja a te álnokságodat, Edom leánya fölfedi a te bűneidet.