Daniel 7

Te Kitenga a Raniera i ngā Kararehe e Whā

1 I te tuatahi o ngā tau o Perehatara kīngi o Papurōna he moe tā Raniera, he kite nā tōna māhunga, i runga i tōna moenga. Nā, tuhituhia ana e ia te moe, ā, kōrerotia ana ngā upoko o ngā kōrero.

2 I kōrero a Raniera, i mea: He putanga ki ahau i te pō, ka kite ahau, nā, ko ngā hau e whā o te rangi e ngangare ana i runga i te Moana Nui. 3 Nā, ka puta ake e whā ngā kararehe nunui i te moana, rerekē tonu tētahi i tētahi.

4 Ko te tuatahi i rite ki te raiona, he parirau ēkara ōna. Titiro tonu atu ahau ā hūtia noatia atu ōna parirau, ā, ka whakarewaina atu ia i te whenua, ka meinga kia tū i runga i ngā waewae e rua, ānō he tangata, ā, i hōmai hoki he manawa tangata ki a ia.

5 Nā, ko tētahi atu kararehe, ko te tuarua, kei te pea te rite, ara ana ia ko tētahi taha ōna, e toru anō ngā rara i tōna māngai, i ōna niho; ā, ka mea ake rātou ki a ia, "Whakatika, kia nui te kikokiko e kainga e koe."

6 I muri i tēnei ka titiro atu ahau nā, ko tētahi anō, kei te reparo te rite. E whā ngā parirau manu i tōna tuarā; e whā ngā pane o taua kararehe; kua tukua anō te rangatiratanga ki a ia.

7 I muri i tēnei ka kite ahau i roto i ngā moemoeā o te pō, nā, ko te tuawhā o ngā kararehe, he hanga whakawehi he mea whakamataku, he kaha noa atu; he niho rino ōna, he mea nunui; kei te kai, kei te wāwāhi ā mongamonga noa, ko te toenga takatakahia ana e ōna waewae; ā, he rerekē ia i ērā atu kararehe katoa i mua i a ia; ā, kotahi tekau ōna haona.

8 I whakaaroa e ahau ngā haona, nā, kua puta ake tētahi atu haona, he mea iti, i roto i ērā, nā, unuhia ake ana i tōna aroaro, he mea unu ake i ngā pūtake, e toru o ngā haona tuatahi rā. Nā, he kanohi i roto i taua haona nei, he mea rite ki ngā kanohi tangata, me te māngai hoki e kōrero ana i ngā mea nunui.

Te Whakawātanga i te Aroaro o te Tuaiho Onamata

9 I titiro ahau,

ā whakaritea mai rā anō ngā torōna,

kua noho te Tuaiho Onamata.

Ko tōna kākahu mā tonu me he hukarere,

ko ngā makawe o tōna māhunga;

me te huruhuru hipi kua oti te whakamā;

ko tōna torōna he mura ahi,

ā, ko ōna wīra he ahi e kā ana.

10 I pupū mai he awa ahi,

i rere mai i tōna aroaro.

Mano iho, mano iho āna kaimahi, tini,

tini whāioio e tū ana i tōna aroaro.

Kua noho te whakawā,

kua tuwhera ngā pukapuka.

11 I titiro anō ahau i reira, he reo hoki nō ngā kupu nunui i kōrerotia e te haona. Titiro tonu ahau, ā, whakamatea noatia iho te kararehe, ko tōna tinana whakangaromia iho, ā, tukua ana ia kia tahuna ki te ahi. 12 Ko ērā atu o ngā kararehe, i whakakāhoretia tō rātou kāwanatanga. Otiia, i whakaroaina atu tō rātou ora mō tētahi wā, mō tētahi tāima.

13 I kite ahau i roto i ngā moemoeā o te pō, nā, ko tētahi e rite ana ki te Tama a te tangata e haere mai ana me ngā kapua anō o te rangi. Kua tae mai ki te Tuaiho Onamata, kua kawea anō ki tōna aroaro. 14 I tukua anō ki a ia he kāwanatanga, he korōria, he kīngitanga, kia mahi ai ngā tāngata katoa, ngā iwi, ngā reo, ki a ia. Ko tōna kāwanatanga he kāwanatanga mau tonu, e kore e pahemo; e kore anō tōna kīngitanga e ngaro.

Ka Whakamāramatia ngā Kitenga o Raniera

15 Nā, ko ahau, ko Raniera, i pōuri tōku wairua i waenganui i tōku tinana, raruraru ana ahau i ngā mea i kitea e tōku māhunga. 16 I whakatata ahau ki tētahi o te hunga e tū ana i reira, i ui ki a ia ki te tika o tēnei katoa. Heoi, ka kōrerotia e ia ki ahau, ā, ka meinga ahau kia mōhio ki te tikanga o ngā mea: 17 "Ko ēnei kararehe nunui, ko ngā mea e whā nei, he kīngi, e whā, tērā e puta ake i te whenua. 18 Otiia ka riro te kīngitanga i te hunga tapu a te Runga Rawa, ka mau anō hoki te kīngitanga ki a rātou ā ake ake."

19 Kātahi ahau ka mea kia mōhio ki te tika o te tuawhā o ngā kararehe i rerekē nei i ērā atu katoa, he nui rawa nei te wehi, ko ōna niho he rino, ko ōna maikuku he parāhi, o tērā i kai rā, i wāwāhi rā ā mongamonga noa, ā, takatakahia ana te toenga ki ōna waewae; 20 o ngā haona kotahi tekau hoki i tōna pane, o tērā atu hoki i puta ake rā, ā, taka ana ētahi e toru i tōna aroaro – arā taua haona he kanohi nei ōna, he māngai, he nui atu nei ngā kōrero, ko tōna āhua māia atu i tō ōna hoa. 21 I titiro ahau, nā, kua whawhai taua haona ki te hunga tapu, ā, taea ana rātou e ia, 22 ā tae noa ki te taenga mai o te Tuaiho Onamata, ki te hōmaitanga hoki o te whakawā ki te hunga tapu a te Runga Rawa; ā, ka tae mai te wā i riro ai te kīngitanga i te hunga tapu.

23 Ko tāna kupu tēnei: "Ko te tuawhā o ngā kararehe, he tuawhā tērā nō ngā kīngitanga i runga i te whenua, ka rerekē i ngā kīngitanga katoa, ka pau i a ia te whenua katoa, ka takatakahia e ia, ka wāwāhia, ā mongamonga noa. 24 Nā, ko ngā haona kotahi tekau, tērā e ara ake i tēnei kīngitanga kotahi tekau ngā kīngi; ā, ka ara ake anō tētahi i muri i a rātou, ka rerekē anō ia i ō mua, ā, e toru ngā kīngi e taea e ia. 25 Tērā e nui āna kupu mō te Runga Rawa, ā, ka tau i a ia te māuiui ki te hunga tapu a te Runga Rawa; ka mea hoki ia kia whakariroia kētia ngā wā me te ture; ka tukua anō ēnei ki tōna ringa, kia taka rā anō he wā, me ētahi wā, me te hāwhe wā. 26 Otiia ka noho te whakawā, ā, ka whakakāhoretia tōna kīngitanga, mōtī iho, ngaro iho ā taea noatia te mutunga. 27 Ā, ka hoatu te kīngitanga me te kāwanatanga me te nui o te kīngitanga i raro i te rangi katoa ki ngā tāngata o te hunga tapu a te Runga Rawa; ko tōna kīngitanga he kīngitanga mutungakore, ā, ka mahi ngā kāwanatanga katoa, ka whakarongo ki a ia."

28 "I konei te mutunga o te mea. Nā, ko ahau, ko Raniera, nui atu tōku raruraru i ōku whakaaro, puta kē ana tōku mata; heoi, puritia iho e ahau taua mea i roto i tōku ngākau."

Dániel álomlátása a négy világbirodalomról és az emberfiának örökkévaló országáról

1 Belsazárnak, a babiloni királynak első esztendejében álmot láta Dániel és fejének látásait az ő ágyában. Az álmot akkor följegyzé; a dolog velejét elmondá. 2 Szóla Dániel, és monda: Látám az én látásomban éjszaka, és ímé, az égnek négy szele háborút támaszta a nagy tengeren; 3 És négy nagy állat jöve fel a tengerből, egyik különböző a másiktól. 4 Az első olyan, mint az oroszlán, és sas szárnyai valának. Nézém, míg szárnyai kitépettek, és felemelteték a földről, és mint valami ember, lábra állíttaték és emberi szív adaték néki. 5 És ímé, más állat, a második, hasonló a medvéhez, és kele egyik oldalára, és három oldalborda vala szájában fogai között, és így szólának néki: Kelj fel és egyél sok húst! 6 Ez után látám, és ímé, egy másik, olyan mint a párducz, és négy madárszárnya vala a hátán; és négy feje vala az állatnak, és hatalom adaték néki. 7 Ezek után látám éjszakai látásokban, és ímé, negyedik állat, rettenetes és iszonyú és rendkivül erős; nagy vasfogai valának, falt és zúzott és a maradékot lábaival összetaposta, és ez különbözék mindazoktól az állatoktól, a melyek előtte valának, és tíz szarva vala néki. 8 Mialatt a szarvakat szemlélém, ímé, másik kicsiny szarv növekedék ki azok között, és három az elébbi szarvak közül kiszakasztaték ő előtte, és ímé, emberszemekhez hasonló szemek valának ebben a szarvban, és nagyokat szóló száj. 9 Nézém, míg királyi székek tétetének, és az öreg korú leüle, ruhája hófehér, és fejének haja, mint a tiszta gyapjú; széke tüzes láng, ennek kerekei égő tűz; 10 Tűzfolyam foly és jő vala ki az ő színe felől; ezerszer ezeren szolgálának néki, és tízezerszer tízezeren állának előtte; ítélők ülének le, és könyvek nyittatának meg. 11 Nézém akkor a nagyzó beszédek hangja miatt, a melyeket a szarv szóla; nézém, míg megöleték az az állat, és az ő teste elvesze, és tűzbe vetteték megégetésre. 12 A többi állatoktól is elvéteték az ő hatalmok; de ideig-óráig tartó élet adaték nékik. 13 Látám éjszakai látásokban, és ímé az égnek felhőiben mint valami emberfia jőve; és méne az öreg korúhoz, és eleibe vivék őt. 14 És ada néki hatalmat, dicsőséget és országot, és minden nép, nemzet és nyelv néki szolgála; az ő hatalma örökkévaló hatalom, a mely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik. 15 Megrendülék én, Dániel, az én lelkemben ezek miatt, és fejem látásai megháborítának engem. 16 Oda menék egyhez az ott állók közül, és bizonyosat kérék tőle mindezek felől, és szóla nékem, és e dolognak értelmét tudatá velem: 17 Ezek a nagy állatok, mik négyen voltak, négy király, a kik támadnak e földön. 18 De a magasságos egeknek szentei veszik majd az országot, és bírják az országot örökké és örökkön örökké. 19 Akkor bizonyosat kívánék tudni a negyedik állat felől, a mely különbözék mindamazoktól, és rendkivül rettenetes vala; vasfogai és érczkörmei valának, falt és zúzott, és a maradékot lábaival összetaposta. 20 A tíz szarv felől is, a melyek a fején valának, és a felől, a mely utóbb növekedék és három esék ki előle; és ennek a szarvnak szemei valának és nagyokat szóló szája; termete is nagyobb a társaiénál. 21 Látám, hogy ez a szarv hadakozék a szentek ellen, és legyőzé őket. 22 Mígnem eljöve az öreg korú, és az ítélet adaték a magasságos egek szenteinek; és az idő eljöve, és elvevék az országot a szentek. 23 Így szóla: A negyedik állat negyedik ország lesz e földön, a mely különb lesz minden országnál, és megeszi az egész földet, és eltapodja és szétzúzza azt. 24 A tíz szarv pedig ez: Ebből az országból tíz király támad, és más támad utánok, és az különb lesz mint az előbbiek, és három királyt fog megalázni. 25 És sokat szól a Felséges ellen és a magasságos egek szenteit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig. 26 De ítélők ülnek és az ő hatalmát elveszik, hogy megrontassék és végleg elveszszen. 27 Az ország pedig és a hatalom és az egész ég alatt levő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentei népének; az ő országa örökkévaló ország, és minden hatalmasság néki szolgál és engedelmeskedik. 28 Itt vége lőn a beszédnek. Engemet, Dánielt pedig az én gondolatim igen megrettentének és az én ábrázatom elváltozék rajtam; de e beszédet megtartám szívemben.