Daniel 2

Tā Nepukaneha Moemoeā

1 Nā, i te rua o ngā tau o te kīngitanga o Nepukaneha ka moea ētahi moe e Nepukaneha; raruraru tonu iho tōna wairua, rere atu ana te moe i a ia. 2 Kātahi te kīngi ka kī atu kia karangatia ngā tohunga māori, ngā kaititiro whetū, ngā tohunga mākutu, ngā Karari, hei whakaatu i āna moe ki te kīngi. Nā, haere ana mai rātou, tū ana i te aroaro o te kīngi. 3 Nā, ka mea te kīngi ki a rātou, "Kua moea e ahau he moe, ā, raruraru ana tōku wairua, e mea ana kia mōhio ki taua moe."

4 Kātahi ka kōrero Hīriani mai ngā Karari ki te kīngi, "E te kīngi, kia ora tonu koe. Kōrerotia mai te moe ki āu pononga, ā, mā mātou e whakaatu tōna tikanga."

5 Ka whakahoki te kīngi, ka mea ki ngā Karari, "Kua ngaro taua mea i ahau; ki te kore e whakakitea mai e koutou ki ahau te moe me tōna tikanga hoki, ka haehaea koutou, ā, ka meinga ō koutou whare hei pūranga paru. 6 Ki te whakaaturia mai ia e koutou te moe me tōna tikanga, ka riro āku hākari mā koutou, ngā utu, me te hōnore nui; nā, whakaaturia mai te moe ki ahau, me tōna tikanga anō."

7 Nā, ka whakahoki tuarua rātou, ka mea, "Mā te kīngi e kōrero te moe ki āna pononga, ā, mā mātou e whakaatu tōna tikanga."

8 Ka whakautua e te kīngi, ka mea ia, "E mōhio rawa ana ahau e whai ana koutou kia roa, nō te mea ka kite koutou kua ngaro taua mea i ahau. 9 Ki te kore ia e whakaaturia mai e koutou te moe ki ahau, kotahi tonu te ture mō koutou. Nō te mea he teka, he tinihanga ngā kupu kua rite nā i a koutou hei kōrero mai ki tōku aroaro, ā, kia puta kē rā anō te wā. Nā reira kōrerotia mai te moe ki ahau, ā, ka mōhio ahau e taea ana anō e koutou te whakaatu tōna tikanga ki ahau."

10 Nā, ka whakahoki ngā Karari ki te aroaro o te kīngi, ka mea, "Kāhore he tangata i runga i te whenua hei whakaatu i te mea a te kīngi. Kāhore anō hoki he kīngi, kāhore he rangatira, kāhore he ariki, i ui i ngā mea pēnei ki tētahi tohunga māori, ki tētahi kaititiro whetū, ki tētahi Karari rānei. 11 He mea tupua rawa hoki tēnei e uia nei e te kīngi, kāhore atu hoki he kaiwhakaatu ki te kīngi, ko ngā atua anake, ehara nei ki te kikokiko tō rātou nohoanga."

12 Nā reira i riri ai te kīngi, nui atu te riri, kīia iho e ia ngā tāngata whakaaro nui katoa o Papurōna kia whakangaromia. 13 Heoi, kua puta te ture kia patua ngā tāngata whakaaro nui; ā, ka rapua a Raniera rātou ko ōna hoa kia patua.

14 Nā, he mōhio, he nui te whakaaro, i oho ai a Raniera ki a Arioko, ki te rangatira o ngā kaitiaki a te kīngi, i puta nei ki te patu i ngā tāngata whakaaro nui o Papurōna. 15 I oho ia, i mea ki a Arioko, ki tā te kīngi rangatira, "He aha i hohoro ai te ture i te kīngi?" Kātahi taua mea ka whakaaturia e Arioko ki a Raniera. 16 Nā, ka haere a Raniera ki roto, ka mea ki te kīngi kia whakaritea he wā ki a ia, ā, ka whakaaturia e ia te tikanga ki te kīngi.

Ka Whakaatua e Ihowā te Moemoeā o Nepukaneha

17 Kātahi ka haere a Raniera ki tōna whare, ka whakakite i taua mea ki ōna hoa ki a Hanania, ki a Mihāera, ki a Atāria. 18 Kia īnoia ai e rātou he mahi tohu i te Atua o te rangi, he mea mō tēnei mea ngaro; kei mate tahi a Raniera rātou ko ōna hoa, me ērā atu tāngata whakaaro nui o Papurōna. 19 Kātahi ka whakakitea mai taua mea ngaro ki a Raniera, he mea moemoeā i te pō. Nā, whakapai ana a Raniera ki te Atua o te rangi. 20 I oho a Raniera, i mea:

"Kia whakapaingia te ingoa o te Atua ā ake ake;

nōna hoki te whakaaro nui me te kaha.

21 E whakaputaia kētia ana hoki e ia ngā wā me ngā rā,

e whakakāhoretia ana e ia ngā kīngi.

E whakatūria ana anō ngā kīngi e ia,

e hōmai ana e ia te whakaaro nui ki te hunga whakaaro nui,

te mātauranga anō ki te hunga e mātau ana ki te whakaaro.

22 E whakapuakina ana e ia ngā mea hōhonu, ngā mea ngaro;

e mātau ana ia ki ngā mea o te pōuri;

kei a ia te nohoanga o te mārama.

23 Whakawhetai tonu ahau ki a koe,

whakamoemiti tonu ki a koe, e te Atua o ōku mātua,

nāu nei hoki i hōmai he whakaaro nui, he kaha ki ahau,

ā, kua whakaatu mai nei koe ki ahau i ngā mea i īnoi ai mātou ki a koe,

kua whakaaturia nei hoki e koe te mea a te kīngi ki a mātou."

Ka Whakahuatia, ka Whakamāramatia te Moemoeā e Raniera

24 Nā reira i haere ai a Raniera ki roto, ki a Arioko, ki tā te kīngi i whakarite ai hei whakangaro mō ngā tāngata whakaaro nui o Papurōna; haere ana ia, ā, ko tāna kupu tēnei ki a ia, "Kaua e whakangaromia ngā tāngata whakaaro nui o Papurōna; kawea ahau ki te aroaro o te kīngi, ā, māku e whakakite te tikanga ki te kīngi."

25 Kātahi ka hohoro tonu a Arioko ka kawe i a Raniera ki te aroaro o te kīngi; ko tāna kupu anō tēnei ki a ia: "Kua kitea e ahau he tangata i roto i ngā whakarau o Hūrā hei whakakite i te tikanga ki te kīngi."

26 Ka oho te kīngi, ka mea ki Raniera, ko tōna ingoa nei ko Peretehatara, "E taea rānei e koe te whakaatu mai te moe i kitea e ahau, me tōna tikanga anō ki ahau?"

27 Ka whakahoki a Raniera i te aroaro o te kīngi, ka mea, "E kore taua mea ngaro i uia rā e te kīngi e taea te whakaatu ki te kīngi e te hunga whakaaro nui, e ngā kaititiro whetū, e ngā tohunga māori, e ngā tohunga tūāhu rānei; 28 engari, tērā te Atua kei te rangi hei whakaatu i ngā mea ngaro; ā, kua whakakitea e ia ki a Kīngi Nepukaneha ngā mea e puta mai i ngā rā whakamutunga. Ko tāu moe tēnei, me ngā mea i kitea e tōu māhunga, i runga i tōu moenga:

29 "Ko koe ia e te kīngi, i puta ake ōu whakaaro ki tōu ngākau i runga i tōu moenga mō ngā mea e puta mai ā mua. E whakakitea ana ki a koe e te kaiwhakaatu o ngā mea ngaro, ngā mea e puta ā mua. 30 Ko ahau nei ia, ehara i te mea he nui atu ōku whakaaro i o tētahi tangata ora, i whakapuakina ai tēnei mea ngaro ki ahau; engari kia whakakitea ai tōna tikanga ki te kīngi, kia mōhio ai hoki koe ki ngā whakaaro o tōu ngākau.

31 "Nā, i titiro koe, e te kīngi, nā, ko tētahi whakapakoko nui. Nā, ko taua whakapakoko, he mea nui, he nui atu tōna kanapa, i tū i tōu aroaro; ā, ko tōna āhua he hanga whakamataku rawa. 32 Ko taua whakapakoko, he kōura parakore tōna pane, ko tōna uma, ko ōna ringa, he hiriwa, ko tōna kōpū, ko ōna hūhā he parāhi, 33 ko ōna waewae he rino, ko ōna raparapa he rino tētahi wāhi, he uku tētahi wāhi.

34 "Titiro tonu atu koe, nā, ko tētahi kōhatu, he mea tapahi mai, kāhore hoki he ringa, āki tonu ki te whakapakoko, ki ōna raparapa, he rino nei tētahi wāhi, he uku tētahi wāhi, wāhia pūtia iho. 35 Kātahi ka mongamonga ngātahi te rino, te uku, te parāhi, te hiriwa, te kōura; kua rite ki te pāpapa o ngā patunga wīti i te raumati; kāhakina ana e te hau, ā, kāhore noa iho i kitea he wāhi mō aua mea. Nā, ko te kōhatu i ākina ai te whakapakoko, kua meinga hei maunga nui, kapi ana te whenua katoa i a ia.

36 "Ko te moe tēnei; nā, me kōrero tōna tikanga e mātou ki te aroaro o te kīngi. 37 Ko koe, e te kīngi, te kīngi o ngā kīngi, kua hōmai hoki e te Atua o te rangi he kīngitanga ki a koe, he kaha, he mana, he korōria. 38 Nā, ko ngā wāhi katoa e nohoia ana e ngā tama a te tangata, ko ngā kararehe o te pārae, ko ngā manu o te rangi, hōmai ana e ia ki tōu ringa, kua oti anō koe te mea e ia hei rangatira mō rātou katoa. Ko koe taua pane kōura.

39 "Nā, ka puta ake tētahi atu kīngitanga i muri i a koe; iti iho i a koe, me tētahi atu, arā te tuatoru o ngā kīngitanga, he parāhi, ā, ka kāwana tērā i te whenua katoa. 40 Nā, ko te whā o ngā kīngitanga ka rite ki te rino te kaha; he mea wāwāhi hoki te rino, e taea anō e ia ngā mea katoa. Ka rite ki tā te rino e wāwāhi nei i ēnei katoa tāna wāwāhi, tāna kuru.

41 "Nā, i kite nā koe i ngā raparapa, i ngā matimati, he uku nā te kaipokepoke tētahi wāhi, he rino tētahi wāhi, ka wehea te kīngitanga; ka mau anō ia he kaha rino i roto, ka pērā anō me te rino i kitea e koe e whakauruuru ana ki te uku paru nā. 42 Nā, ko ngā matimati o ngā raparapa rā, he rino nei tētahi wāhi, he uku tētahi wāhi, ka pēnā anō te kīngitanga, he kaha tētahi wāhi, ko tētahi wāhi he pākarukaru. 43 Nā, i kite atu nā koe i te rino e whakauru ana ki te uku paru nā, ka whakauru anō rātou ki roto ki ngā uri tāngata. E kore ia e piri tētahi ki tētahi, ka rite ki te rino e kore nei e uru ki te uku.

44 "Nā, i ngā rā o ēnei kīngi, ka whakatūria e te Atua o te rangi he kīngitanga e kore e ngaro, e kore anō hoki tōna mana e waiho ki tētahi atu iwi; engari ko tērā hei wāhi, hei whakamōtī i ēnei kīngitanga katoa, ko ia anō ka tū tonu ā ake ake. 45 Nā, i kite nā koe he mea tapahi mai te kōhatu i roto i te maunga, kāhore hoki he ringa, ā, mongamonga noa i a ia te rino, te parāhi, te uku, te hiriwa, te kōura. E whakapuakina ana e te Atua nui ki te kīngi ngā mea e puta ā mua. Nā, tūturu rawa te moe, pūmau tonu tōna tikanga."

Ka Hāpaitia a Raniera rātou ko ōna Hoa

46 Ko te tino tāpapatanga iho o Kīngi Nepukaneha, koropiko ana ki a Raniera, whakahaua tonutia iho e ia kia whakaherea he whakahere, he whakakakara reka ki a ia. 47 I oho te kīngi ki a Raniera, i mea, "Tika rawa, ko tōu Atua te Atua o ngā atua, te Ariki o ngā kīngi, te kaiwhakapuaki o ngā mea ngaro, ka taea nei hoki e koe te whakapuaki tēnei mea ngaro."

48 Kātahi ka meinga e te kīngi a Raniera hei tangata rahi, he maha anō ngā hākari nui i hōmai e ia ki a ia, ā, meinga ana ia hei kāwana mō te kāwanatanga katoa o Papurōna, hei tino kāwana mō ngā tāngata whakaaro nui katoa o Papurōna. 49 Nā, ka tono a Raniera ki te kīngi, ā, whakaritea ana e ia a Hataraka, a Mehaka, a Apereneko hei kaitirotiro mō ngā mea o te kāwanatanga o Papurōna. Ko Raniera ia i noho ki te kūwaha o te kīngi.

Dániel megfejti Nabukodonozor álmát a négy világbirodalomról és Istennek örökkévaló országáról, és igen felmagasztaltatik

1 És Nabukodonozor uralkodásának második esztendejében álmokat láta Nabukodonozor, és nyugtalan lőn az ő lelke, és álma félbeszakadt. 2 És mondá a király, hogy hívjanak írástudókat, varázslókat, bűbájosokat és Káldeusokat, hogy fejtsék meg a királynak az ő álmait; és bemenének azok, és állának a király elé. 3 És monda nékik a király: Álmot láttam, és nyugtalan a lelkem megtudni az álmot. 4 És mondák a Káldeusok a királynak sziriai nyelven: Király, örökké élj! mondd meg az álmot a te szolgáidnak, és megjelentjük az értelmét. 5 Felele a király, és monda a Káldeusoknak: Az én szavam áll! Ha tehát meg nem mondjátok nékem az álmot és annak értelmét, darabokra tépettek, és a ti házaitok szemétdombokká tétetnek. 6 Ha pedig az álmot és annak értelmét megjelentitek: ajándékokat, jutalmat és nagy tisztességet vesztek tőlem; ezért az álmot és annak értelmét jelentsétek meg nékem. 7 Felelének másodszor, és mondának: A király mondja meg az álmot az ő szolgáinak: és az értelmét megjelentjük. 8 Felele a király, és monda: Bizonnyal tudom én, hogy csak időt akartok ti nyerni, mert látjátok, hogy áll az én szavam. 9 Hogy ha az álmot meg nem mondjátok nékem, csak egy ítélet lehet felőletek: hogy hamis és tétovázó beszédet koholtok, hogy azzal tartsatok engem, míg az idő múlik. Mondjátok meg azért nékem az álmot, akkor tudom, hogy az értelmét is megjelenthetitek nékem. 10 Felelének a Káldeusok a királynak, és mondák: Nincs ember a földön, a ki a király dolgát megjelenthesse: mivelhogy bármilyen nagy és hatalmas király sem kívánt még egyetlen írástudótól, varázslótól és Káldeustól sem ilyen dolgot. 11 Mert a dolog, a mit a király kíván, igen nehéz, és nincs más, a ki azt megjelenthesse a király előtt, hanemha az istenek, a kik nem lakoznak együtt az emberekkel. 12 E miatt a király megharaguvék és igen felgerjede, és meghagyá, hogy a babiloni bölcsek mind veszíttessenek el. 13 És a parancsolat kiméne, hogy öljék meg a bölcseket; és keresik vala Dánielt és az ő társait, hogy megölettessenek. 14 Ekkor Dániel bölcsen és értelmesen felele Arióknak, a királyi testőrség fejének, a ki kiment vala, hogy megölesse a babiloni bölcseket. 15 Szóla és monda Arióknak, a király főemberének: Miért e kegyetlen parancsolat a királytól? Akkor Ariók elmondá a dolgot Dánielnek. 16 És beméne Dániel, és kéré a királyt, hogy adjon néki időt, hogy megjelenthesse az értelmet a királynak. 17 Ekkor Dániel haza méne, és elmondá e dolgot Ananiásnak, Misáelnek és Azariásnak, az ő társainak: 18 Hogy kérjenek az egek Istenétől irgalmasságot e titok végett, hogy el ne veszszenek Dániel és az ő társai a többi babiloni bölcsekkel együtt. 19 Akkor Dánielnek megjelenteték az a titok éjjeli látásban. Áldá akkor Dániel az egek Istenét. 20 Szóla Dániel, és monda: Áldott legyen az Istennek neve örökkön örökké: mert övé a bölcseség és az erő. 21 És ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ád bölcseséget a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek. 22 Ő jelenti meg a mély és elrejtett dolgokat, tudja mi van a setétségben; és világosság lakozik vele! 23 Néked adok hálát, atyáimnak Istene, és dicsérlek én téged, hogy bölcseséget és erőt adtál nékem, és mostan megjelentetted nékem, a mit kértünk tőled; mert a király dolgát megjelentetted nékünk! 24 Beméne azért Dániel Ariókhoz, a kit rendelt vala a király, hogy elveszítse a babiloni bölcseket; elméne azért, és mondá néki: A babiloni bölcseket ne veszíttesd el; vígy engem a király elé és a megfejtést tudtára adom a királynak. 25 Akkor Ariók sietve bevivé Dánielt a király elébe, és mondá: Találtam férfiút Júdának fogoly fiai között, a ki a megfejtést megjelenti a királynak. 26 Szóla a király, és monda Dánielnek, a kit Baltazárnak nevezének: Csakugyan képes vagy megjelenteni nékem az álmot, a melyet láttam, és annak értelmét? 27 Felele Dániel a király előtt, és mondá: A titkot, a melyről a király tudakozódék, a bölcsek, varázslók, írástudók, jövendőmondók meg nem jelenthetik a királynak; 28 De van Isten az égben, a ki a titkokat megjelenti; és ő tudtára adta Nabukodonozor királynak: mi lészen az utolsó napokban. A te álmod és a te fejed látása a te ágyadban ez volt: 29 Néked, oh király! gondolataid támadtak a te ágyadban a felől, hogy mik lesznek ez után, és a ki megjelenti a titkokat, megjelentette néked azt, a mi lesz. 30 Nékem pedig ez a titok nem bölcseségből, a mely bennem minden élő felett volna, jelentetett meg, hanem azért, hogy a megfejtés tudtára adassék a királynak és te megértsed a te szívednek gondolatait. 31 Te látád, oh király, és ímé egy nagy kép; ez a kép, mely hatalmas vala és kiváló az ő fényessége, előtted áll vala, és az ábrázata rettenetes volt. 32 Annak az állóképnek feje tiszta aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből, 33 Lábszárai vasból, lábai pedig részint vasból, részint cserépből valának. 34 Nézed vala, a míg egy kő leszakada kéz érintése nélkül, és letöré azt az állóképet vas- és cseréplábairól, és darabokra zúzá azokat. 35 Akkor egygyé zúzódék a vas, cserép, réz, ezüst és arany, és lőnek mint a nyári szérűn a polyva, és felkapá azokat a szél, és helyöket sem találák azoknak. Az a kő pedig, a mely leüté az állóképet nagy hegygyé lőn, és betölté az egész földet. 36 Ez az álom, és értelmét is megmondjuk a királynak. 37 Te, oh király! királyok királya, kinek az egek Istene birodalmat, hatalmat, erőt és dicsőséget adott; 38 És valahol emberek fiai, mezei állatok és égi madarak lakoznak, a te kezedbe adta azokat, és úrrá tett téged mindezeken: Te vagy az arany-fej. 39 És utánad más birodalom támad, alábbvaló mint te; és egy másik, egy harmadik birodalom, rézből való, a mely az egész földön uralkodik. 40 A negyedik birodalom pedig erős lesz, mint a vas; mert miként a vas széttör és összezúz mindent; bizony mint a vas pusztít, mind amazokat szétzúzza és elpusztítja. 41 Hogy pedig lábakat és ujjakat részint cserépből, részint vasból valónak láttál: a birodalom kétfelé oszol, de lesz benne a vasnak erejéből, a mint láttad, hogy a vas elegy volt az agyagcseréppel. 42 És hogy a lába ujjai részint vas, részint cserép: az a birodalom részint erős, részint pedig törékeny lesz. 43 Hogy pedig vasat elegyülve láttál agyagcseréppel: azok emberi mag által vegyülnek össze, de egymással nem egyesülnek, minthogy a vas nem egyesül a cseréppel. 44 És azoknak a királyoknak idejében támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol, és ez a birodalom más népre nem száll át hanem szétzúzza és elrontja mindazokat a birodalmakat, maga pedig megáll örökké. 45 Minthogy láttad, hogy a hegyről kő szakad vala le kéz érintése nélkül, és szétzúzá a vasat, rezet, cserepet, ezüstöt és aranyat: a nagy Isten azt jelentette meg a királynak, a mi majd ezután lészen; és igaz az álom, és bizonyos annak értelme. 46 Akkor Nabukodonozor király arczra borula és imádá Dánielt, és meghagyá, hogy ételáldozattal és jó illattal áldozzanak néki. 47 Szóla a király Dánielnek, és monda: Bizonynyal a ti Istenetek, ő az isteneknek Istene, és a királyoknak ura és a titkok megjelentője, hogy te is megjelenthetted ezt a titkot! 48 Akkor a király fölmagasztalá Dánielt, és sok nagy ajándékot ada néki, és hatalmat adott néki Babilonnak egész tartománya felett, és a babiloni összes bölcseknek előljárójává tevé őt. 49 És Dániel kéré a királyt, hogy Sidrákot, Misákot és Abednégót rendelje a babiloni tartomány gondviselésére; Dániel pedig a király udvarában vala.