Eclesiastes 5

Te Wehi, te Māhaki, te Manawa

1 Tiakina tōu waewae ina haere koe ki te whare o te Atua; he pai kē te whakatata ki te whakarongo i te hoatu i te patunga tapu a ngā wairangi; kāhore hoki rātou e mōhio he mahi kino tā rātou.

2 Kei pōrahurahu tōu māngai,

kei hohoro hoki te puaki o tētahi kupu

a tōu ngākau i te aroaro o te Atua;

nō te mea kei te rangi te Atua,

ā, ko koe kei runga i te whenua;

mō reira kia torutoru āu kupu.

3 Ka puta mai hoki te rekanga kanohi ina nui te raruraru;

me te reo o te wairangi ki te maha o ngā kupu.

4 Ki te kīia taurangitia e koe tētahi mea mā te Atua, kei whakaroa koe ki te whakamana. E kore hoki ia e pai ki ngā wairangi; whakamanā e koe tāu i kī taurangi ai. 5 He pai kē ki te kore āu kī taurangi, i te puta i a koe o te kupu taurangi, ā, kāhore i whakamana e koe. 6 Kei tukua e koe tōu māngai kia mea hara mō ōu kikokiko; kaua hoki e kī ki te aroaro o te anahera, "He pōhēhē." Kia riri te Atua ki tōu reo hei aha, ā, hē iho i a ia te mahi a ōu ringa?

7 Nā konei tēnei mea, nā te maha o ngā rekanga kanohi, o ngā horihori, o ngā kōrero maha; ko koe ia kia wehi i te Atua.

8 Ki te kite koe i te rawakore e tūkinotia ana, ā, e kāhakina kētia ana te whakawā rāua ko te tika i te kāwanatanga, kaua e mīharo ki taua mea; nō te mea e maharatia ana e tētahi, he tiketike ake nei i te mea tiketike; tēnei anō hoki tētahi e tiketike ake ana i a rātou. 9 Mā te katoa anō hoki ngā hua o te whenua; ā, ko te kīngi hoki, nā, e mahia ana e te māra he mea māna.

10 Ko te tangata e aroha ana ki te hiriwa e kore e mākona i te hiriwa;

ā, e kore hoki te tangata e whai ana ki ngā mea maha, ki ngā hua.

He horihori anō tēnei.

11 Ki te maha ngā rawa,

ka tokomaha anō ngā tāngata hei kai;

he aha hoki te pai ki te tangata nāna aua mea?

Ko te mātakitaki kau atu a ōna kanohi.

12 Ka reka tonu te moe a te tangata mahi,

ahakoa iti tāna kai, nui rānei;

ko te tangata taonga ia,

e kore e tukua e āna mea maha kia moe.

13 Tērā tētahi he ngau kino i kitea e ahau i raro i te rā,

arā, he taonga e puritia ana e te tangata nāna, hei whakamamae anō i a ia;

14 ā, ka pau aua taonga i te raruraru kino.

Nā, ka whānau he tama māna,

kāhore he mea i tōna ringa.

15 Ka rite ki tōna haerenga mai i te kōpū o tōna whaea,

ka hoki tahanga atu anō ia,

ka pērā i tōna haerenga mai,

e kore anō e riro i a ia tētahi wāhi mō tāna mahi hei maunga atu mā tōna ringa.

16 Ā, he hē ngau kino anō hoki tēnei:

arā ko tōna haerenga atu ka rite i ngā mea katoa ki tōna haerenga mai;

he aha oti te pai ki a ia?

Ko tāna i mahi ai mā te hau.

17 Ā, i ōna rā katoa ka kai ia i roto i te pōuri,

ka pororaru tōna ngākau ka pāngia e te mate, ka pukuriri.

18 Nanā, ko tāku i kite ai, he mea pai, he mea ātaahua, kia kai te tangata, kia inu, kia kite hoki i te pai o tōna māuiui katoa i māuiui ai ia i raro i te rā i ngā rā katoa e ora ai ia, e hōmai nei e te Atua ki a ia; nāna hoki tēnā wāhi. 19 Ko ngā tāngata katoa hoki i hōmai ai e te Atua he taonga, he rawa, i tukua mai ai ki a rātou te tikanga mō te kai i tētahi wāhi o aua mea, mō te tango i te wāhi mā rātou, ā, kia koa rātou i tō rātou māuiui – he mea hōmai tēnei nā te Atua. 20 E kore hoki e nui tōna mahara ki ngā rā i ora ai ia; nō te mea he koa mō tōna ngākau tā te Atua i whakahoki ai ki a ia.

Óv meggondolatlan beszédektől

1 Őrizd meg lábaidat, mikor az Istennek házához mégy, mert hallgatás végett közeledned jobb, hogynem a bolondok módja szerint áldozatot adni; mert ezek nem tudják, hogy gonoszt cselekesznek. 2 Ne gyorsalkodjál a te száddal, és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten előtt; mert az Isten mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen; 3 Mert álom szokott következni a sok foglalatosságból; és a sok beszédből bolond beszéd. 4 Mikor Istennek fogadást téssz, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. A mit fogadsz, megteljesítsd! 5 Jobb hogy ne fogadj, hogynem mint fogadj és ne teljesítsd be. 6 Ne engedd a te szádnak, hogy bűnre kötelezze testedet, és ne mondd az angyal előtt, hogy tévedésből esett ez; hogy az Isten a te beszéded miatt fel ne háborodjék, és el ne veszesse a te kezeidnek munkáját. 7 Mert a sok álomban a hiábavalóság is és a beszéd is sok; hanem az Istent féljed.

A gazdagság hiábavalósága

8 Ha a szegényeknek nyomoríttatását, és a törvénynek és igazságnak elfordíttatását látod a tartományban: ne csudálkozzál e dolgon; mert egyik felsőrendű vigyáz a másik felsőrendűre, és ezek felett még felsőbbrendűek vannak. 9 Az ország haszna pedig mindenekfelett a földmívelést kedvelő király. 10 A ki szereti a pénzt, nem telik be pénzzel, és a ki szereti a sokaságot nem telik be jövedelemmel. Ez is hiábavalóság. 11 Mikor megszaporodik a jószág, megszaporodnak annak megemésztői is; mi haszna van azért benne urának, hanem hogy csak reá néz szemeivel? 12 Édes az álom a munkásnak, akár sokat, akár keveset egyék; a gazdagnak pedig bővölködése nem hagyja őt aludni. 13 Van gonosz nyavalya, a melyet láttam a nap alatt: az ő urának veszedelmére tartott gazdagság; 14 Ugyanis az a gazdagság elvész valami szerencsétlen eset miatt, és ha fia született néki, annak kezében nem lesz semmi. 15 A mint kijött az ő anyjának méhéből, mezítelen megy ismét el, a mint jött vala: és semmit nem vesz el munkájáért, a mit kezében elvinne. 16 Annakokáért ez is gonosz nyavalya, hogy a mint jött, a képen megy el. Mi haszna van néki abban, hogy a szélnek munkálkodott? 17 És hogy az ő teljes életében a setétben evett, sokszori haraggal, keserűséggel és búsulással?

Megelégedettség

18 Ez azért a jó, a melyet én láttam, hogy szép dolog enni és inni, és jól élni minden ő munkájából, a melylyel fárasztotta magát a nap alatt, az ő élete napjainak száma szerint, a melyeket adott néki az Isten; mert ez az ő része. 19 És a mely embernek adott Isten gazdagságot és kincseket, és a kinek megengedte, hogy egyék abból és az ő részét elvegye, és örvendezzen az ő munkájának: ez az Istennek ajándéka! 20 Mert nem sokat emlékezik meg az ilyen az ő élete napjainak számáról, mivelhogy az ő szívének örömét az Isten kedveli.