Eclesiastes 8

1 Ko wai hei rite mō te tangata whakaaro nui?

Ko wai hoki e mōhio ana ki te tikanga o tētahi mea?

Ka ai te whakaaro nui o te tangata hei mea kia tīaho tōna mata,

ka puta kē anō hoki te taikaha o tōna mata.

Whakarongo ki te Kīngi

2 Ko tāku tēnei ki a koe, Puritia te kupu a te kīngi, me whakaaro anō hoki ki tā te Atua oati. 3 Kei mea wawe koe ki te haere atu i tōna aroaro. Kaua anō hoki e tohe tonu ki te mea kino; ka oti hoki i a ia ngā mea katoa e pai ai ia. 4 Nō te mea he mana tō te kupu a te kīngi, ā, ko wai hei mea atu ki a ia, "E aha ana koe?"

5 Ko te kaipupuri o te whakahau,

e kore rawa e mōhio ki te mea hē.

E mōhio ana te ngākau o te whakaaro nui ki te wā,

ki te tikanga.

6 He wā hoki tō ngā meatanga katoa, he tikanga anō;

he nui hoki nō te hē o te tangata i runga i a ia.

7 Kāhore hoki ia e mōhio, ko te aha e puta ā mua,

mā wai hoki e whakaatu ki a ia te pēheatanga o te putanga?

8 Kāhore he tangata e whai mana ana ki te wairua, ki te pupuri i te wairua;

kāhore hoki he mana ki te rā o te mate.

I taua pakanga hoki e kore tētahi e tukua atu;

e kore anō te kino e whakaora i te mea e tukua atu ki a ia.

9 I kite ahau i tēnei katoa, i anga anō tōku ngākau ki ngā meatanga katoa e meatia ana i raro i te rā; he wā anō ka whai mana tētahi tangata ki tētahi tangata hei hē mōna.

Te Hunga Kino me te Hunga Tika

10 I kite anō ahau i reira i te hunga kino e tanumia ana, ā, i haere mai rātou ki te wāhi o te tanumanga; ā, ko te hunga i mahi i te tika i haere atu i te wāhi o te tapu, ā, warewaretia ana rātou e te pā; he horihori anō hoki tēnei. 11 He kore i hohoro te whakaoti i te kupu whiu mō te mahi hē, koia i kī tonu ai ngā ngākau o ngā tama a te tangata i roto i a rātou ki te tohe ki te mahi i te kino. 12 Ahakoa he rau ngā mahi hē a te tangata hara, ā, ka roa ōna rā; heoi e mōhio ana anō ahau, ka pai te tukunga iho ki te hunga e wehi ana i te Atua, e wehi nei i tōna aroaro. 13 E kore ia e pai te tukunga iho ki te tangata kino, e kore anō e whakaroaina e ia ōna rā, he ātārangi nei te rite; mōna kīhai i wehi i te aroaro o te Atua.

14 He horihori tēnei e mahia nei i runga i te whenua; arā he hunga tika ēnei, ā, ko te mea e pā ana ki a rātou pērā tonu i te mea e pā ana ki te mahi a te hunga kino; ā, he hunga kino ēnei, ā, ko te mea e pā ana ki a rātou pērā tonu i te mea e pā ana ki te mahi a te hunga tika; i kī ahau he horihori anō hoki tēnei. 15 Kātahi ahau ka whakamoemiti ki te koa; nō te mea kāhore he mea pai ake mā te tangata i raro i te rā, ko te kai anake, ko te inu, ko te harakoa. Ko tērā hoki e mau ki a ia i roto i tōna māuiui i ngā rā o tōna oranga, i hōmai nei e te Atua ki a ia i raro i te rā.

16 I tāku tukunga i tōku ngākau kia mōhio ki te whakaaro nui, kia kite i te raruraru e mahia nei i runga i te whenua; i te ao nei hoki, i te pō kāhore ōna kanohi e kite i te moe. 17 Kātahi ahau ka kite i te mahi a te Atua, arā, e kore e kitea e te tangata te mahi e mahia ana i raro i te rā; ahakoa māuiui noa te tangata i te rapunga, e kore e kitea e ia. Āe rā, ahakoa mea noa te tangata whakaaro nui kia mōhiotia e ia, e kore e taea kia kitea e ia.

Engedelmesség a felség iránt. Azoknak, akik az Istent félik, mégis csak jól van dolga

1 Kicsoda hasonló a bölcshöz, és ki tudja a dolgok magyarázatát? Az embernek bölcsesége megvilágosítja az ő orczáját; és az ő ábrázatjának erőssége megváltozik. 2 Én mondom, hogy a királynak parancsolatját meg kell őrizni, és pedig az Istenre való esküvés miatt. 3 Ne siess elmenni az ő orczája elől, ne állj rá a gonosz dologra; mert valamit akar, megcselekszi. 4 Mivelhogy a király szava hatalmas; és kicsoda merné néki ezt mondani: mit mívelsz? 5 A ki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek elméje megért mind időt, mind ítéletet; 6 Mert minden akaratnak van ideje és ítélete; mert az embernek nyomorúsága sok ő rajta; 7 Mert nem tudja azt, a mi következik; mert ki mondja meg néki, mimódon lesz az? 8 Egy ember sem uralkodhatik a szélen, hogy feltartsa a szelet; és semmi hatalmasság nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, a ki azzal él. 9 Mindezt láttam, és megfigyeltem minden dolgot, a mely történik a nap alatt, oly időben, a melyben uralkodik az ember az emberen maga kárára. 10 És azután láttam, hogy a gonoszok eltemettettek és nyugalomra mentek; viszont a szent helyről kimentek, és elfelejttettek a városban olyanok, a kik becsületesen cselekedtek. Ez is hiábavalóság! 11 Mivelhogy hamar a szentenczia nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve ő bennök, hogy gonoszt cselekedjenek. 12 Bár meghosszabbítja életét a bűnös, a ki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélőknek lészen jól dolgok, a kik az ő orczáját félik; 13 A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az ő életét, olyan lesz, mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orczáját. 14 Van hiábavalóság, a mely e földön történik; az, hogy vannak oly igazak, a kiknek dolga a gonoszoknak cselekedetei szerint lesz; és vannak gonoszok, a kiknek dolga az igazaknak cselekedetei szerint lesz; mondám, hogy ez is hiábavalóság. 15 Annakokáért dicsérem vala én a vígasságot, hogy nincsen embernek jobb e világon, hanem hogy egyék, igyék és vígadjon; és ez kisérje őt munkájában az ő életének napjaiban, a melyeket ád néki Isten a nap alatt.