Eclesiastes 4

1 Nā, ka tahuri ahau, ā, ka titiro ki ngā tūkinotanga katoa e mahia nei i raro i te rā.

Nā, ko ngā roimata o te hunga i tūkinotia,

kāhore hoki ō rātou kaiwhakamārie;

ā, he kaha kei te ringa o ō rātou kaitūkino,

otiia kāhore ō rātou kaiwhakamārie.

2 Nā, ko tāku whakamoemiti ki te hunga mate kua mate noa ake,

nui atu i tāku ki te hunga ora e ora nei.

3 Engari ia pai atu i a rāua

te tangata kāhore anō i whānau noa,

kāhore anō i kite noa i te mahi hē

e mahia nei i raro i te rā.

4 Nā, ka kite ahau i te māuiui katoa, i ngā mahi tohunga katoa, he mea hoki tēnei e hae ai te tangata ki tōna hoa. He horihori anō hoki tēnei, ā, he whai kau i te hau.

5 Ko te wairangi, kei te kōtui i ōna ringa,

ā, kainga ana e ia ōna kikokiko ake.

6 He pai kē te ringa kī i runga i te āta noho,

i ngā ringa kī e rua, ki te mea he ruha,

he whai noa i te hau.

7 Kātahi ahau ka tahuri, ā, ka kite i te horihori i raro i te rā:

8 he tangata tērā, ko ia anake, kāhore hoki ōna tokorua;

āe rā, kāhore anō hoki āna tama, ōna tuākana, tēina rānei;

heoi kāhore he mutunga o tāna mahi katoa,

e kore anō hoki ōna kanohi e mākona i ngā taonga.

Nā, ka mea ia, "Ki a wai tōku whakaaro i ahau ka mahi nei,

ka whakatiki nei i tōku wairua ki te pai?"

He horihori anō tēnei, he raruraru kino.

Te Painga o te Hoa

9 Erangi te tokorua i te kotahi;

nō te mea ka whiwhi rāua ki te utu pai i tā rāua mahi.

10 Ki te hinga hoki tētahi, mā tōna hoa ia e whakaara;

auē te mate mō te kotahi, ina hinga,

ki te kāhore te whakatokorua hei whakaara i a ia!

11 Ki te takoto tahi anō ngā tokorua, ka mahana rāua;

he tangata kotahi ia, mā te aha ka mahana ai tōna kotahi?

12 Ki te kaha tētahi i a ia kotahi nei,

ka māia te tokorua ki a ia.

E kore hoki te aho takitoru e motu wawe.

13 Pai ake te tamaiti rawakore, whakaaro nui i te kīngi kua koroheketia, kua wairangi, kua kore nei ōna mōhio ki te whakarongo ina whakatūpatoria. 14 I puta mai hoki tērā i roto i te whare herehere, hei kīngi; āe rā, ahakoa i roto i tōna whenua i kīngi ai, i whānau rawakore mai ia. 15 I kite ahau i te hunga ora katoa e haere nei i raro i te rā, kei te tama rātou, kei te tuarua, kua tū nei i te tūnga o tērā. 16 Kāhore he mutunga o te iwi katoa, arā o te hunga ko ia nei tō rātou ariki; nā, e kore ō muri iho i a ia e koa ki a ia. He pono, he horihori anō hoki tēnei, ā, he whai kau i te hau.

A szegényeknek nincs vigasztalójuk, a szorgalmasoknak nyugalmuk, még a királynak sincs biztonsága

1 Viszont látám én mind a nyomorgatásokat, a melyek a nap alatt történnek, és ímé, nyilván van azoknak, a kik nyomorgattatnak, könnyhullatások, és vígasztalójok nincs nékik; és az őket nyomorgatóknak kezekből erőszaktételt szenvednek, és vígasztalójuk nincs nékik. 2 És dicsérém én a megholtakat, a kik már meghaltak vala, az élők felett, a kik még élnek; 3 De mind a kettőnél boldogabbnak azt, a ki még nem lett, a ki nem látta azt a gonosz dolgot, a mely a nap alatt történik. 4 És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az ő felebarátja iránt való irígységből rendeli; annakokáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom! 5 A bolond egybekapcsolja a kezeit, és megemészti a maga testét. 6 Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel. 7 Viszont láték a nap alatt más hiábavalóságot. 8 Van oly ember, a ki egymaga van és nincs vele másik, sem fia, sem atyjafia nincs; mindazáltal nincs vége minden ő fáradságának, és az ő szeme is meg nem elégszik gazdagsággal, hogy azt mondaná: vajjon kinek munkálkodom, hogy az én lelkemet minden jótól megfosztom? Ez is hiábavalóság és gonosz foglalatosság! 9 Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból. 10 Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje. 11 Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg? 12 Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el. 13 Jobb a szűkölködő, de bölcs gyermek a vén és bolond királynál, a ki nem szenvedi el az intést többé. 14 Mert az a fogságból is uralkodásra megy, holott ennek országában szegénységben született. 15 Láttam a nap alatt járó minden élőket a második gyermek mellett; a ki amannak helyére lépendő vala. 16 És hogy az egész sokaságnak nincs vége, mindazoknak, a kiknek ő élén volt; mindazáltal az utánok valók már semmit nem örvendeztek ő benne. Mert ez is hiábavalóság és lelki gyötrelem!