Eclesiastes 2

Te Huakore o te Kaiapa

1 I mea ahau i roto i tōku ngākau, "Tēnā rā, ka whakamātauria koe e ahau ki te koa; nā, te āhuareka māu." Heoi, he horihori anō hoki tēnei. 2 Ko te kata, kīia iho e ahau "He haurangi;" ko te koa, "He mahi aha tāna?" 3 I whai ahau i roto i tōku ngākau me pēhea te whakaahuareka i tōku kikokiko ki te wāina – me te whakahaere anō ia a tōku ngākau i ahau i runga i te whakaaro nui – ā, me pēhea tāku hopu i te wairangi, kia kitea rā anō e ahau he aha rā tēnā mea pai a ngā tama a te tangata e mahia nei i raro i te rangi i ngā rā katoa e ora nei rātou.

4 I mahia e ahau ētahi mahi nunui māku; i hangā e ahau ētahi whare mōku; i whakatōkia e ahau ētahi māra wāina māku. 5 I hangā e ahau ētahi kāri māku, me ētahi māra rākau, whakatōkia iho e ahau ki reira ngā tū rākau katoa e whai hua ana. 6 I hangā e ahau he poka wai māku hei whakamākūkū mai i reira i te ngahere, i te wāhi i whakatupuria ai ngā rākau. 7 I hokona e ahau he pononga tāne, he pononga wāhine, ā, he pononga anō i whānau ki tōku whare; he tini hoki āku kāhui kau, āku kāhui hipi, maha atu i ā te hunga katoa i mua atu i ahau i Hiruhārama. 8 I āmenea mai anō e ahau he hiriwa, he kōura, me te taonga i rawe ki ngā kīngi, ki ngā kāwanatanga; i meatia anō e ahau he kaiwaiata, tāne, he kaiwaiata wāhine, me ngā āhuareka anō a ngā tama a te tangata, te tini o te wāhine iti.

9 Heoi, kua nui ahau, neke noa ake ana āku i ā te hunga katoa i mua ake i ahau i Hiruhārama, me te mau anō hoki tōku whakaaro nui.

10 Ko ngā mea katoa anō hoki i hiahiatia e ōku kanohi,

kīhai i kaiponuhia e ahau i a rāua,

kīhai anō i pēhia e ahau tōku ngākau i te meatanga atu ki tētahi whakahari;

i hari hoki tōku ngākau i ōku ruhatanga katoa;

ā, ko te wāhi tēnei māku o ōku ruhatanga katoa.

11 Kātahi ahau ka titiro ki ngā mahi katoa i mahia e ōku ringa,

ki te ruhatanga hoki i ruha ai ahau i te mahinga;

nanā, he horihori katoa, he whai kau i te hau,

ā, kāhore he hua pai i raro i te rā.

Te Whakaaronui me te Wairangi

12 I anga anō ahau ki te mātakitaki ki te whakaaro nui,

ki te haurangi, ki te wairangi;

he aha koia te mea e taea e te tangata e haere mai ana i muri i te kīngi?

Heoi anō ko te mea kua oti noa ake.

13 Kātahi ahau ka kite, hira ake te whakaaro nui i te wairangi;

he pērā hoki me te mārama e hira ake ana i te pōuri.

14 Ko te tangata whakaaro nui,

kei tōna māhunga ōna kanohi,

ā, kei te pōuri te wairangi e haere ana.

Otiia, i kite anō ahau kotahi tonu te mea e pā ana ki a rātou katoa.

15 Kātahi ahau ka kī ake i roto i tōku ngākau,

"Ko te mea i pā ki te wairangi ka pā anō ki ahau nei anō hoki;

he aha hoki ōku whakaaro i nui ake ai?"

Nā, ko tāku kīanga ake i roto i tōku ngākau,

"He horihori anō hoki tēnei."

16 Nō te mea kāhore he maharatanga ki te tangata whakaaro nui,

pērā anō i te kore ki te wairangi ā ake ake;

inā hoki i ngā rā e haere ake nei kua wareware noa ake ngā mea katoa.

Nā, ko tō te tangata whakaaro nui tōna matenga, pērā anō i tō te wairangi!

17 Nā, kua kino ahau ki te ora; nō te mea he hē ki ahau te mahi e mahia ana i raro i te rā; he horihori katoa hoki, he whai kau i te hau. 18 I kino anō hoki ahau ki tōku māuiui i māuiui ai ahau i raro i te rā; inā hoki me waiho iho e ahau mā te tangata i muri i ahau. 19 Ko wai hoki e mōhio ana hei tangata whakaaro nui rānei ia, hei wairangi rānei? Otiia, hei a ia te tikanga mō ōku māuiui katoa i māuiui ai ahau, i nui ai anō hoki ōku whakaaro i raro i te rā. He horihori anō hoki tēnei. 20 Nā, ka anga ahau, ka mea kia whakaparahako tōku ngākau ki te māuiui katoa i māuiui ai ahau i raro i te rā. 21 Tēnei hoki tētahi tangata kei runga nei i te whakaaro nui tāna mahi, kei runga i te mātauranga, kei runga i te mōhio; otiia ka waiho e ia hei wāhi mā te tangata kīhai nei i mahi. He horihori anō tēnei, he hē nui. 22 He aha oti te tukunga iho ki te tangata o tōna māuiui katoa, o te ngana o tōna ngākau i māuiui ai ia i raro i te rā? 23 He pōuri kau hoki ōna rā katoa, he ngākau mamae tōna raruraru, e kore anō hoki tōna ngākau e okioki i te pō. Nā, he horihori anō hoki tēnei.

24 Kāhore he mea pai mā te tangata i tua atu i te kai, i te inu, i te mea kia whiwhi tōna wairua i te pai i roto i tōna māuiui. I kite anō hoki ahau i tēnei, nō te ringa o te Atua tēnei. 25 Ko wai oti e nui atu tāna kai, ko wai e reka ake i ahau? 26 Ki te tangata hoki e pai ana ki tō te Atua aroaro e hōmai ana e ia he whakaaro nui, he mātauranga, he koa; ki te tangata hara ia e hōmai ana e ia he raruraru, ki te kohikohi, ki te āmene mea mai, hei hoatutanga māna ki te tangata e pai ana ki tō te Atua aroaro. He horihori anō hoki tēnei, he whai i te hau.

Földi gyönyörűség, még munkánk vidám élvezése is, hiábavaló

1 Mert a bölcsességnek sokaságában sok búsulás van, és valaki öregbíti a tudományt, öregbíti a gyötrelmet. 2 Mondék az én szívemben: no, megpróbállak téged a vígan való lakásban, hogy lásd meg, mi a jó! És ímé, az is hiábavalóság! 3 A nevetésről azt mondom: bolondság! a vígasságról pedig: mit használ az? 4 Elvégezém az én szívemben, hogy boritalra adom magamat, (pedig szívem a bölcseséget követé) és előveszem ezt a bolondságot, mígnem meglátom, hogy az emberek fiainak mi volna jó, a mit cselekedjenek az ég alatt, az életök napjainak száma szerint. 5 Felette nagy dolgokat cselekedtem; építék magamnak házakat; ülteték magamnak szőlőket. 6 Csinálék magamnak kerteket és ékességre való kerteket, és ülteték beléjök mindenféle gyümölcstermő fákat. 7 Csinálék magamnak víztartó tavakat, hogy azokból öntözzem a fáknak sarjadó erdejét. 8 Szerzék szolgákat és szolgálókat, házamnál nevekedett szolgáim is voltak nékem; öreg és apró barmoknak nyájaival is többel bírtam mindazoknál, a kik voltak én előttem Jeruzsálemben. 9 Gyűjték magamnak ezüstöt és aranyat is, és királyok drágaságait és tartományokat; szerzék magamnak éneklő férfiakat és éneklő asszonyokat, és az emberek fiainak gyönyörűségit, asszonyt és asszonyokat. 10 És nagygyá levék és megnevekedém mindazok felett, a kik előttem voltak Jeruzsálemben; az én bölcseségem is helyén volt. 11 Valamit kivánnak vala az én szemeim: meg nem fogtam azoktól, meg sem tartóztattam az én szívemet semmi vígasságtól, hanem az én szívem örvendezett minden én munkámmal gyűjtött jókban; mivelhogy ez volt az én részem minden én munkáimból. 12 És tekinték minden dolgaimra, melyeket cselekedtek vala az én kezeim, és az én munkámra, mit fáradsággal végeztem vala; és ímé, az mind hiábavalóság és a léleknek gyötrelme, és nincsen annak semmi haszna a nap alatt! 13 Azért fordulék én, hogy lássak bölcseséget és bolondságot és esztelenséget, az az hogy mit cselekesznek az emberek, a kik a király után következnek: azt, a mit régen cselekedtek. 14 És látám, hogy hasznosb a bölcseség a bolondságnál, miképen hasznosb a világosság a setétségnél. 15 A bölcsnek szemei vannak a fejében; a bolond pedig setétben jár; de ugyan én megismerém, hogy ugyanazon egy végök lesz mindezeknek. 16 Annakokáért mondám az én elmémben: bolondnak állapotja szerint lesz az én állapotom is, miért valék tehát én is bölcsebb? és mondék az én elmémben: ez is hiábavalóság! 17 Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben már mind elfelejtetnek: és miképen meghal a bölcs, azonképen meghal a bolond is. 18 Azért gyűlöltem az életet; mert gonosznak látszék nékem a dolog, a mi történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme! 19 Gyűlöltem én minden munkámat is, melyet munkálkodom a nap alatt; mivelhogy el kell hagynom azt oly embernek, a ki én utánam lesz. 20 És ki tudja, ha bölcs lesz-é vagy bolond? és mégis uralkodik minden munkámon, a mit cselekedtem és bölcsen szerzettem a nap alatt! Ez is hiábavalóság! 21 Annakokáért elfordulék én, megfogván reménységtől az én szívemet minden munkám felől, melylyel munkálódtam a nap alatt. 22 Mert van oly ember, a kinek munkája elvégeztetett bölcseséggel, tudománynyal és jó kimenetellel; és oly embernek adja azt örökségül, a ki abban semmit sem munkálkodott. Ez is hiábavalóság és nagy gonosz! 23 Mert micsoda marad meg az embernek minden ő munkájából és elméjének nyughatatlan fáradozásából, melylyel ő munkálódott a nap alatt? 24 Holott minden napja bánat, és búsulás az ő foglalatossága, még éjjel is nem nyugodott az ő elméje. Ez is hiábavalóság! 25 Nincsen csak e jó is az embernek hatalmában, hogy egyék, igyék, és azt cselekedje, hogy az ő szíve lakozzék gyönyörűséggel az ő munkájából; ezt is láttam én, hogy az Istennek kezében van. 26 Mert kicsoda ehetnék és élhetne gyönyörűségére rajtam kivül? 27 Mert az embernek, a ki jó az ő szemei előtt, adott Isten bölcseséget és tudományt és örömöt; a bűnösnek pedig adott foglalatosságot az egybegyűjtésre és az egybehordásra, hogy adja annak, a ki jó az Isten előtt. Ez is hiábavalóság és az elmének gyötrelme!