Atos 17

I Teharonika

1 Nā, ka hāereere rāua i Amapipori, Aporonia, ka tae ki Teharonika; he whare karakia nō ngā Hūrai i reira. 2 Ā, ka tomo atu a Pāora ki a rātou, he tikanga hoki nāna, ā, e toru ngā hāpati i kōrerorero ai ki a rātou i roto i ngā karaipiture, 3 i whakapuaki ai, i kōrero ai, kua takoto hoki te tikanga kia mamae a te Karaiti, kia ara mai hoki i te hunga mate; ā, "Ko tēnei Īhu, e kauwhautia nei e ahau ki a koutou, ko ia te Karaiti." 4 Nā, ka whakapono ētahi o rātou, ka piri hoki ki a Pāora rāua ko Hira; he tokomaha hoki o ngā Kariki karakia, kīhai hoki i ruarua ngā wāhine rangatira.

5 Heoi, ka hae ngā Hūrai, ka tango ki a rātou i ētahi tāngata kikino o te hunga māngere, ka huihuia ngā tāngata, ka whakaohotia te pā; nā, ko te huakanga ki te whare o Hahona, ka mea kia whakaputaina rāua ki te iwi. 6 Ā, nō te korenga i kitea rāua ka tōia e rātou a Hahona rātou ko ētahi tēina ki ngā rangatira o te pā, ka karanga, "Kua tae mai ki konei ngā tāngata i whakatutūngia ai te ao; 7 kua puritia hoki e Hahona; e tika kē ana ngā mahi a tēnei hunga katoa i ngā ture a Hīhā, e mea ana, tērā atu tētahi kīngi, ko Īhu." 8 Nā, ka rongo te mano rātou ko ngā rangatira o te pā ki ēnei mea, ka pororaru. 9 Nā, ka tango rātou i ētahi moni pupuri i a Hahona rātou ko ērā atu, ā, tukua atu ana rātou.

I Peria

10 Nā, tonoa tonutia atu e ngā tēina a Pāora rāua ko Hira i te pō ki Peria; i tō rāua taenga atu, ka haere ki te whare karakia o ngā Hūrai. 11 Engari, ēnei i nui atu te āhua rangatira i tō ngā tāngata o Teharonika, i hohoro tonu rātou te tango i te kupu, ā, i tēnei rā, i tēnei rā, i rapu i roto i ngā karaipiture i te tikanga o ēnei mea. 12 Nā, he tokomaha o rātou i whakapono; kīhai hoki i tokoiti ngā wāhine rangatira o ngā Kariki, me ngā tāne hoki.

13 Otirā, i te mōhiotanga o ngā Hūrai o Teharonika, tērā te kupu a te Atua te kauwhautia ana e Pāora ki Peria, ka haere hoki rātou ki reira ki te whakaoho, ki te whakararuraru i ngā mano. 14 Nā, tonoa tonutia atu e ngā tēina a Pāora kia haere tae noa ki te moana; ko Hira ia rāua ko Tīmoti i noho ki reira. 15 Nā, ka kawea a Pāora e ōna kaiārahi ki Atene; ā, ka riro he kupu ki a Hira rāua ko Tīmoti kia hohoro te haere ki a ia, ka hoki rātou.

I Atene

16 Nā, i a Pāora e tatari ana ki a rāua i Atene, ka oho tōna wairua i roto i a ia, i tāna kitenga i te pā e kī ana i te whakapakoko. 17 Nā, totohe ana ia i roto i te whare karakia ki ngā Hūrai rātou ko ngā tāngata karakia, i te kāinga hoko hoki i ngā rā katoa ki ngā tāngata i pono ki a ia. 18 Ā, ka ngangare ki a ia ētahi tohunga o ngā Epikureana, o ngā Toika. Ko ētahi i mea, "He aha tā tēnei tangata kōrerorero e mea nei?"

I mea ētahi, "Me te mea he kaiwhakapuaki ia i ētahi atua tauhou." Mō tāna kauwhau i a Īhu, i te aranga, ki a rātou. 19 Nā, ka mau rātou ki a ia, ka kawea ki Areopaka, ka mea, "Kia mōhio mātou, he aha rānei tēnei ako hou e kōrerotia nei e koe? 20 Poka kē hoki ngā mea e mauria mai nei e koe ki ō mātou taringa; koia mātou i mea ai kia mōhio, he aha ēnei mea." 21 Ka mutu hoki tā ngā tāngata katoa o Atene, rātou ko ngā manuhiri e noho ana i reira, e wātea ai, ko te kōrero rānei, ko te whakarongo rānei ki tētahi mea hou.

22 Nā, ka tū a Pāora i waenganui o Areopaka, ka mea, "E ngā tāngata o Atene, i ngā mea katoa ka kite ahau he āhua nui kē tō koutou wehi ki ngā atua māori. 23 I ahau hoki e hāereere ana, e mātakitaki ana i ngā mea e karakia nei koutou, ka kite ahau i tētahi āta, i tuhia nei a runga, ‘Ki te Atua Ngaro.’ Heoi, ko tā koutou e karakia kūware nei, ko ia tāku e whakaatu nei ki a koutou.

24 "Ko te Atua, nāna nei i hangā te ao me ngā mea katoa i roto, ko ia nei te Ariki o te rangi, o te whenua, e kore ia e noho ki ngā whare i hangā e te ringa; 25 e kore anō e mahia he mea māna e te ringa tāngata, me te mea he mate nōna ki tētahi aha rānei, ko ia hoki hei hōmai i te ora, i te manawa, i ngā mea katoa, ki ngā tāngata katoa. 26 Kotahi anō te toto i hangā ai e ia ngā iwi katoa o ngā tāngata, hei noho ki te mata katoa o te whenua, nāna hoki i whakatakoto ō rātou wā i whakaritea i mua, me ngā kaha o tō rātou nohoanga; 27 kia rapu ai rātou i te Atua, me kore e whāwhā, e kite i a ia, ahakoa rā kāhore ia i matara atu i a tātou katoa. 28 ‘Nāna hoki tātou i ora ai, i korikori ai, i noho ai.’ I pērā hoki te kōrero a ētahi o ō koutou kaitito, ‘Ko tātou hoki tōna uri.’

29 "Nā, he uri nei tātou nō te Atua, e kore e tika kia mea tātou, kei te rite te Atua ki te kōura, ki te hiriwa, ki te kōhatu, ki te mea i whakairoa e te mōhio, e te whakaaro o te tangata. 30 Nā, kāhore i whakaaroa e te Atua ngā wā o te kūwaretanga; ināianei ia kua whakahau ia i ngā tāngata katoa o ngā wāhi katoa kia rīpenetā. 31 Kua rite hoki i a ia he rā e whakawā ai ia i te ao i runga i te tika, arā mā te tangata kua whakaritea nei e ia; kua tukua nei hoki he tohu ki ngā tāngata katoa, i tāna whakaarahanga i a ia i te hunga mate!"

32 Nā, ka rangona e rātou te aranga o te hunga mate, ka tāwai ētahi; ko ētahi i mea, "Taihoa mātou e whakarongo anō ki tēnei mea i a koe." 33 Heoi, puta atu ana a Pāora i waenganui i a rātou. 34 Ko ētahi tāngata ia i piri ki a ia, i whakapono; i roto i a rātou a Rionaihia nō Areopaka, ko tētahi wahine, ko Ramari te ingoa, rātou ko ētahi atu.

Pál Thessalonikában tanít

1 Miután pedig általmentek Ámfipolison és Apollónián, Thessalonikába érkeztek, a hol volt a zsidóknak zsinagógájok. 2 Pál pedig, a mint szokása vala, beméne hozzájok, és három szombaton át vetekedék velök az írásokból, 3 Megmagyarázva és kimutatva, hogy a Krisztusnak szükség volt szenvedni és feltámadni a halálból; és hogy ez a Jézus a Krisztus, a kit én hirdetek néktek. 4 És némelyek azok közül hivének és csatlakozának Pálhoz és Siláshoz; úgyszintén az istenfélő görögök közül nagy sokaság, és az előkelő asszonyok közül nem kevesen. 5 De a zsidók, kik nem hisznek vala, írigységtől felindíttatván, és magok mellé vévén a piaczi népségből némely gonosz férfiakat, és csődületet támasztván, felháboríták a várost; és a Jáson házát megostromolván, igyekeztek őket kihozni a nép közé. 6 Mikor pedig őket nem találák, Jásont és némely atyafiakat vonszolák a város előljárói elé, kiáltozva, hogy ezek az országháborítók itt is megjelentek; 7 Kiket Jáson házába fogadott: pedig ezek mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekesznek, mivelhogy mást tartanak királynak, Jézust. 8 Fel is indíták a sokaságot és a város előljáróit, kik hallják vala ezeket. 9 De mikor kezességet nyertek Jáson és a többiek részéről, elbocsáták őket.

Pál Béreában tanít

10 Az atyafiak pedig azonnal, azon éjszakán elküldék Pált Silással egyetemben Béreába; kik mikor odamentek, elmenének a zsidóknak zsinagógájába. 11 Ezek pedig nemesb lelkűek valának a Thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az ígét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat, ha úgy vannak-é ezek. 12 Sokan hivének azért ő közülök; sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen. 13 Mikor azonban tudtokra esett a Thessalonikából való zsidóknak, hogy Béreában is prédikálta Pál az Istennek ígéjét, elmenének, és a sokaságot ott is felháboríták. 14 De akkor mindjárt kibocsáták az atyafiak Pált, hogy utazzék a tenger felé; Silás és Timótheus azonban ott maradának. 15 A kik pedig elkísérték Pált, elvivék őt egész Athénig; és parancsát vévén Siláshoz és Timótheushoz, hogy minél hamarább menjenek ő hozzá, elmenének.

Pál Athénben tanít

16 Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, lelke háborog vala ő benne, látván, hogy a város bálványokkal van tele. 17 Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piaczon mindennap azokkal, a kiket előtalált. 18 Némelyek pedig az epikureus és stoikus filozófusok közül összeakadtak ő vele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust és a feltámadást hirdeti vala nékik. 19 És megragadván őt, az Areopágusra vivék, ezt mondván: Vajjon megérthetjük-é mi az az új tudomány, melyet te hirdetsz? 20 Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek: meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek. 21 Az athéniek pedig mindnyájan és az ott lakó jövevények semmi másban nem valának foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában. 22 Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket. 23 Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez vala ráírva: Ismeretlen Istennek. A kit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek. 24 Az Isten, a ki teremtette a világot és mindazt, a mi abban van, mivelhogy ő mennynek és földnek ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. 25 Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent; 26 És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejöket és lakásuknak határait; 27 Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikőnktől sem: 28 Mert ő benne élünk, mozgunk és vagyunk; miképen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az ő nemzetsége is vagyunk. 29 Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az istenség. 30 E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek: 31 Mivelhogy rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek, az által, hogy feltámasztá őt halottaiból. 32 Mikor pedig a halottak feltámadásáról hallottak, némelyek gúnyolódtak; mások pedig mondának: Majd még meghallgatunk téged e felől. 33 És ilyen módon Pál kiméne azok közül. 34 Némely férfiak azonban csatlakozván ő hozzá, hivének; ezek között az areopágita Dienes is, és egy Damaris nevű asszony, és mások ő velök.