Atos 24

Te Take ki a Pāora

1 Nā, ka pahure ngā rā e rima, ka haere atu a Anania, te tohunga nui rātou ko ētahi kaumātua, ko tētahi kaikōrero hoki, ko Tereturu, whakakite ai i ngā hē o Pāora ki te kāwana. 2 Ā, ka oti ia te karanga, ka tīmata a Tereturu te whakawā, ka mea:

"I te mea nāu i hua ai te rangimārie ki a mātou, he āta ngārahu hoki nāu i whakatikatikaina ai ngā kino ki tēnei iwi. 3 Nui atu tā mātou whakawhetai mō aua mea ka riro mai nei i a mātou, i ngā wā katoa, i ngā wāhi katoa, e Pirika, e te tangata pai rawa. 4 Otiia, e kore e nui atu tāku whakaware i a koe, koia ka īnoi atu ki a koe kia pai koe ki te whakarongo mai ki ētahi kupu torutoru a mātou. 5 I mau hoki i a mātou te korokē nei, he tangata whakatūtehu, e whakaoho ana i ngā Hūrai katoa o te ao, ko ia hoki te tino take o te tītorehanga ki tā ngā Nahareti. 6 I mea hoki ia kia whakanoatia te temepara: nā ka hopu mātou i a ia, ka mea kia whakawākia ia ki tā tō mātou ture i whakatakoto ai. 7 Otirā, i puta mai a Raihia, te rangatira mano, ā, tangohia kinotia atu ana ia i ō mātou ringa. 8 Ā, ungā ana ōna kaiwhakapae kia haere mai ki a koe: māu e ui ki a ia, kia rongo ai koe ki ēnei mea katoa e whakawākia nei ia e mātou." 9 Ā, i whakaae hoki ngā Hūrai ki taua whakapae, i mea, "Koia tērā ko aua mea."

Tā Pāora Tohe i mua i a Pirika

10 Ā, ka tohu atu te kāwana ki a ia kia kōrero, ka whakahokia e Pāora: "E mātau ana ahau, ka maha ōu tau e whakawā nei koe i tēnei iwi, koia i pai ai tōku ngākau ki te tohe i te tika o āku mea. 11 E takoto kau ana hoki hei mōhiotanga mōu, kāhore i maha ake i te tekau mā rua ngā rā ōku i haere nei ki Hiruhārama, ki te karakia. 12 Kīhai anō ahau i mau i a rātou i roto i te temepara e totohe ana ki tētahi, e mea ana rānei i te mano kia tutū, kāhore i ngā whare karakia, kāhore anō hoki i te pā. 13 E kore anō e taea e rātou te whakatau ki ahau i tōu aroaro ngā mea e whakawākia nei ahau e rātou. 14 Otirā, me whāki tēnei e ahau ki a koe, ko te Ara e kīia nei e rātou he tītorehanga, ko tāku tēnā i ahau e karakia nei ki te Atua o ōku mātua; e whakapono ana hoki ahau ki ngā mea katoa kua oti te whakarite i roto i te ture, kua oti hoki te tuhituhi ki tā ngā poropiti. 15 E tūmanako ana ki tā te Atua, ki tā ēnei anō hoki e whakaae nei, arā tēnei ake ka ara te hunga mate, ngā tāngata tika, ngā tāngata hē. 16 Tēnei anō tāku e whai nei, kia harakore tonu tōku hinengaro i te aroaro o te Atua, o ngā tāngata.

17 "Nā, muri iho i ngā tau e maha, ka tae mai ahau ki te kawe mai i ngā mea atawhai rawakore ki tōku iwi, me ngā whakahere. 18 I kitea ahau i reira e rātou, e purea ana i roto i te temepara, kāhore he huihui, kāhore he ngangau. 19 Tērā anō rā ētahi Hūrai nō Āhia; ko te tikanga kia haere mai rātou ki a koe ki te whakawā, ki te mea he mea tā rātou mōku. 20 Tēnei rānei mā ēnei tāngata tonu e kōrero, me i kitea e rātou he hē tōku, i ahau e tū ana i mua i te rūnanga, 21 ko taua kupu kotahi pea i karanga ai ahau, i ahau e tū ana i roto i a rātou, ‘Ko te aranga o te hunga mate te mea e whakawākia nei ahau e koutou ināianei.’ "

22 Otirā, i te mea he nui atu tōna mōhio ki taua Ritenga, ka ungā rātou e Pirika, ka mea ia, "Kia tae mai a Raihia, te rangatira mano, ka tino rapu ahau ki te tikanga o ā koutou mea." 23 Nā, ka mea ia ki te keneturio kia tiakina a Pāora, kia waiho noa anō ia, kia kaua e rīria ōna hoa ina mahi ki a ia.

Ko Pāora i te Aroaro o Pirikia rāua ko Ruhuhira

24 Nā, muri iho i ētahi rā ka tae mai a Pirika rāua ko tāna wahine ko Ruruhira, he Hūrai, ka mea ia kia tīkina atu a Pāora, ā, ka whakarongo ki a ia ki te whakapono ki a te Karaiti. 25 Ā, i a ia e kōrero ana ki ngā mea o te tika, ki te hiahia kia pēhia, ki te whakawākanga kei te haere mai, ka wiri a Pirika, ka mea, "Haere āianei; kia wātea ahau, ka karanga atu ai anō i a koe." 26 Tohu noa hoki ka hoatu ki a ia he moni e Pāora; koia i hono ai te tiki atu i a ia, te kōrero ki a ia.

27 Otirā, ka pahure ngā tau e rua, ka whakakapia a Pirika e Porohia Petuha; ā, i tōna hiahia ki te whakamānawareka i ngā Hūrai, ka waiho e Pirika a Pāora kia here ana.

Pál Félix tiszttartó előtt

1 Öt nap mulva aztán aláméne Ananiás főpap a vénekkel és egy Tertullus nevű prókátorral, kik panaszt tettek a tiszttartónál Pál ellen. 2 Mikor pedig ő előszólíttatott, Tertullus vádolni kezdé, mondván: 3 Nagyságos Félix, teljes háládatossággal ismerjük el, hogy te általad nagy békességet nyerünk, és a te gondoskodásod folytán igen jó intézkedések történnek e népre nézve, minden tekintetben és mindenütt. 4 De hogy téged sok ideig ne tartóztassalak, kérlek hallgass meg minket röviden a te kegyelmességed szerint. 5 Mi ugyanis úgy találtuk, hogy ez veszedelmes ember, és hasonlást támaszt a föld kerekségén levő valamennyi zsidó közt, és a nazarénusok felekezetének feje, 6 Ki a templomot is meg akarta fertőztetni. Meg is fogtuk őt, és a mi törvényünk szerint akartuk megítélni. 7 De Lisiás, az ezredes, nagy karhatalommal oda jövén, kivevé őt kezünkből. 8 És azt parancsolá, hogy az ő vádolói hozzád jőjjenek. Tőle te magad, ha kihallgatod, értesülhetsz mindezekről, melyekkel mi őt vádoljuk. 9 Helybenhagyák pedig a zsidók is, mondogatván, hogy úgy vannak ezek. 10 Felele pedig Pál, miután intett néki a tiszttartó a szólásra: Mivelhogy tudom, hogy te sok esztendő óta vagy e népnek bírája, bátorságosabban védekezem a magam ügyében, 11 Mert megtudhatod, hogy nincsen tizenkét napjánál több, mióta feljöttem imádkozni Jeruzsálembe. 12 És a templomban sem találtak engem, hogy valakivel vetekedtem volna, vagy hogy a népet egybezendítettem volna, sem a zsinagógákban, sem a városban. 13 Rám sem bizonyíthatják azokat, a mikkel most engem vádolnak. 14 Erről pedig vallást teszek néked, hogy én a szerint az út szerint, melyet felekezetnek mondanak, úgy szolgálok az én atyáim Istenének, mint a ki hiszek mindazokban, a mik a törvényben és a prófétákban meg vannak írva. 15 Reménységem lévén az Istenben, hogy a mit ezek maguk is várnak, lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak. 16 Ebben gyakorlom pedig magamat, hogy botránkozás nélkül való lelkiismeretem legyen az Isten és emberek előtt mindenkor. 17 Sok esztendő múlva pedig eljövék, hogy az én népemnek alamizsnát hozzak és áldozatokat. 18 Ezek közben találának engem megtisztulva a templomban, nem sokasággal, sem pedig háborúságtámasztásban, némely Ázsiából való zsidók, 19 Kiknek ide kellett volna te elődbe jőni és vádolni, ha valami panaszuk volna ellenem. 20 Avagy ezek magok mondják meg, vajjon találtak-é bennem valami hamis cselekedetet, mikor én a tanács előtt álltam; 21 Hacsak ez egy szó tekintetében nem, melyet közöttük állva kiáltottam, hogy: A halottak feltámadása felől vádoltatom én tőletek e mai napon. 22 Mikor pedig ezeket hallotta Félix, elhalasztá dolgukat, mivelhogy tüzetesebb tudomása volt e szerzet dolgai felől, és monda: Mikor Lisias ezredes alájő, dönteni fogok ügyetekben. 23 És megparancsolá a századosnak, hogy Pált őrizzék, de enyhébb fogságban legyen, és senkit ne tiltsanak el az övéi közül attól, hogy szolgáljon néki, vagy hozzá menjen. 24 Egynéhány nap mulva pedig Félix megjelenvén feleségével Drusillával egybe, ki zsidó asszony vala, maga elé hívatá Pált, és hallgatá őt a Krisztusban való hit felől. 25 Mikor pedig ő igazságról, önmegtartóztatásról és az eljövendő ítéletről szólt, megrémülve monda Félix: Mostan eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hivatlak téged. 26 Egyszersmind pedig azt is reményli vala, hogy Pál pénzt ad néki, hogy őt szabadon bocsássa: ezért gyakrabban is magához hivatván őt, beszélget vala véle. 27 Mikor pedig két esztendő elmúlt, Félix utóda Porcius Festus lőn; és a zsidóknak kedveskedni akarván Félix, Pált fogságban hagyá.