Habacuque 3

He Īnoi nā Hapakuku

1 He īnoi nā Hapakuku poropiti, ko Hikionoto te waiata.

2 E Ihowā, kua rongo ahau i tōu rongo,

wehi ana ahau, e Ihowā.

Kia ora tāu mahi i waenganui o ngā tau,

kia mātauria i waenganui o ngā tau;

i te mea e riri ana, mahara ki te tohu tangata.

3 I haere mai te Atua i Temana,

te Mea Tapu i Maunga Parana. Hera

Hei hīpoki tōna korōria mō ngā rangi;

kī tonu te whenua i te whakamoemiti ki a ia.

4 Ko tōna tīahotanga ānō ko te mārama;

he hihi e puta ana mai i tōna ringa;

i reira anō te hunanga o tōna kaha.

5 I mua i a ia te mate urutā e haere ana,

i puta anō he mura whānāriki i ōna waewae.

6 Tū ana ia, ā, whanganga ana e ia te whenua;

i titiro ia, ā, tītaria ana e ia ngā iwi.

Rererere ana ngā maunga onamata,

piko ana ngā pukepuke ō mua;

ko ōna ara koia anō kei onamata.

7 I kite ahau, kei te tuatea ngā tēneti o Kūhana;

wiri ana ngā tauārai o te whenua o Miriana.

8 I riri rānei a Ihowā ki ngā awa?

Ki ngā awa rānei tōu riri,

ki te moana rānei tōu riri?

I haere ai koe i runga i āu hōiho,

i āu hāriata whakaora?

9 I meinga tāu kōpere kia noho tahanga;

ko ngā oati ki ngā hapū he kupu pono. Hera

Wāhia ana e koe te whenua ki ngā awa.

10 I kite ngā maunga i a koe, ā, wehi ana;

i pahemo ake te waipuke o ngā wai;

i puaki te reo o te rire,

ā, ara ana ōna ringa ki runga.

11 Tū ana te rā me te marama i tō rāua kāinga,

haere ana rātou i te mārama o āu pere,

i te wherikotanga o tāu tao kanapa.

12 Hāereerea ana e koe te whenua i runga i te āritarita,

patua ā-wītitia ana e koe ngā iwi i runga i te riri.

13 I puta koe ki te whakaora i tāu iwi,

āe rā, ki te whakaora i tāu i whakawahi ai.

Pakaru ana i a koe te upoko i roto o te whare o te hunga kino,

takoto kau ana te tūranga, ā taea noatia te kakī. Hera

14 Werohia ana e koe te upoko o ōna ariki ki āna tokotoko anō;

ānō he paroro rātou e āki mai ana ki te tītaritari i ahau;

ko tō rātou koanga ngākau he kai puku i te rawakore.

15 Takahia ana e koe te moana ki ōu hōiho,

te haupūranga o ngā wai nunui.

16 I tōku rongonga, wiri ana tōku kōpū;

oraora ana ōku ngutu i te reo.

Ngoto ana te pirau ki roto ki ōku wheua,

ā, wiri ana ahau i tōku wāhi.

He mea ia e whai okiokinga ai ahau i te rā o te raru,

i te haerenga ake ki te iwi e kōkiri ana mai ki a ia me āna kaieke hōiho.

Te Whakawhirinaki me te Koa i waenganui i te Raruraru

17 Ahakoa kore te piki e kōpuku,

kore ngā wāina e whai hua;

ka hē te mahi ōriwa,

kāhore hoki ngā māra e whai kai;

ko ngā hipi poto ake i roto i ngā taiepa,

kāhore hoki he kau i roto i ngā taiepa kau;

18 otiia, ka koa ahau ki a Ihowā,

ka whakamanamana ki te Atua o tōku whakaoranga.

19 Ko Ihowā, ko tōku Ariki, tōku kaha,

ka meinga e ia ōku waewae kia rite ki ō te hāta,

ka meinga anō ahau e ia kia takahi i runga i ōku wāhi tiketike.

Ki te tino kaiwaiata i runga i āku mea whakatangi.

A próféta öröm- és bizalomteljes imája

1 Habakuk próféta könyörgése a sigjónóth szerint. 2 Uram, hallám, a mit hirdettél, és megrettenék! Uram! Évek közepette keltsd életre a te munkádat, évek közepette jelentsd meg azt! Haragban emlékezzél meg kegyelmességről! 3 Isten a Témán felől jön, és a Szent a Párán hegyéről. Szela. Dicsősége elborítja az egeket, és dícséretével megtelik a föld. 4 Ragyogása, mint a napé, sugarak támadnak mellőle; és ott van az ő hatalmának rejteke. 5 Előtte döghalál jár, és nyomaiban forró láz támad. 6 Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az ő ösvényei örökkévalók! 7 Bomlani látom Khusán sátrait, reszketnek a Midián-föld kárpitjai! 8 A folyók ellen gerjedt-é fel az Úr? Vajjon a folyókra haragszol-é, vagy a tengerre bőszültél-é fel, hogy lovaidon és diadal-szekereiden robogsz? 9 Csupasz, meztelen a te kézíved, a törzseknek esküvéssel tett igéret szerint! Szela. A föld folyókat ömleszt. 10 Látnak téged és megrendülnek a hegyek, gátat tör a víz-ár, harsog a hullám, és magasra emeli karjait. 11 A nap és hold megállnak helyökön czikázó nyilaid fényétől és ragyogó kopjád villanásától. 12 Haragodban eltaposod a földet, búsultodban szétmorzsolod a nemzeteket. 13 Kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére; szétzúzod a főt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait. Szela! 14 Saját dárdájával vered át az ő vezéreinek fejét, a kik berohannak, hogy szétszórjanak engem; ujjonganak, hogy rejtekében emészthetik meg a szegényt. 15 Lovaiddal megtaposod a tengert, a nagy vizek hullámait. 16 Hallám és reszket a bensőm, a szózatra remegnek ajkaim; porladni kezdenek csontjaim, reszketnek lábaim: hogy nyugton legyek a nyomorúság napján, a mely feljön a népre, mely megsanyargatja azt. 17 Mert a fügefa nem fog virágozni, a szőlőkben nem lészen gyümölcs, megcsal az olajfa termése, a szántóföldek sem teremnek eleséget, kivész a juh az akolból, és nem lesz ökör az istállóban. 18 De én örvendezni fogok az Úrban, és vígadok az én szabadító Istenemben. 19 Az Úr Isten az én erősségem, hasonlókká teszi lábaimat a nőstény szarvasokéihoz, és az én magas helyeimen jártat engemet! Az éneklőmesternek, az én hangszereimmel.