João 8

Tētahi Wahine i mau i te Pūremu

1 Ko Īhu ia i haere ki Maunga Ōriwa. 2 Ā, i te atatū ka hoki anō ia ki te temepara, ā, tae katoa ana te iwi ki a ia. Nā, ka noho ia, ka whakaako i a rātou. 3 Kātahi, ka ārahina mai ki a ia e ngā karaipi rātou ko ngā Parihi tētahi wahine i hopukia e pūremu ana; ā, whakatūria ana ki waenganui. 4 Ka mea rātou ki a ia, "E te Kaiwhakaako, i hopukia pūtia te wahine nei e pūremu ana. 5 I whakahau a Mohi ki a mātou i roto i te ture, kia ākina ngā pēnei ki te kōhatu. Tēnā koa tāu kī?" 6 I pēnei ai rātou he whakamātautau mōna, kia whai take ai rātou e whakapāngia ai he hē ki a ia. Ka piko a Īhu, ā, tuhituhi ana tōna ringa ki te whenua.

7 Ā, ka tohe tonu rātou ki te ui ki a ia ka whakatika ake ia, ka mea ki a rātou, "Ko te tangata o koutou kāhore ōna hara, māna te kōhatu mātāmua e āki ki a ia." 8 Nā, ka piko anō ia, ka tuhituhi ki te whenua.

9 Ā, i tō rātou rongonga, ka haere takitahi atu ki waho, nā ngā kaumātua i tīmata, ā poto noa ō muri rawa. Ā, ko Īhu anake i mahue, me te wahine e tū ana i waenganui. 10 Ā, ko te marangatanga ake o Īhu, ka mea ki a ia, "E tai, kei hea rātou? Kāhore he tangata i whakatau hē ki a koe?"

11 Anō rā ko tērā, "Kāhore, e te Ariki."

Ka mea a Īhu ki a ia, "Kāhore anō hoki ahau e whakatau i te hē ki a koe; haere, kāti te hara."

Ko Īhu te Mārama o te Ao

12 I kī atu anō a Īhu ki a rātou, i mea, "Ko ahau te whakamārama o te ao; ki te aru tētahi i ahau, e kore ia e haere i te pōuri, engari, ka whiwhi ki te mārama o te ora."

13 Nā, ka mea ngā Parihi ki a ia, "Ko koe anō tōu kaiwhakaatu; ehara tāu i te whakaatu pono."

14 Ka whakahoki a Īhu, ka mea ki a rātou, "Ahakoa ko ahau anō tōku kaiwhakaatu, he pono tāku whakaatu; nō te mea e mātau ana ahau ki te wāhi i haere mai ai ahau, ki te wāhi hoki e haere atu nei ahau; ko koutou ia kāhore e mātau ki te wāhi i haere mai ai ahau, ki te wāhi anō e haere atu nei ahau. 15 Nā te kikokiko tā koutou tikanga whakawā; e kore ahau e whakawā i tētahi. 16 Ā, ki te whakawā ahau, he tika tāku whakawā; ehara hoki i te mea ko ahau anake, engari, ko māua ko te Matua nāna nei ahau i tono mai. 17 Āe, kua oti anō te tuhituhi i roto i tō koutou ture, He pono te whakaatu a ngā tāngata tokorua. 18 Ko ahau tēnei hei kaiwhakaatu mōku anō, hei kaiwhakaatu anō mōku te Matua, nāna nei ahau i tono mai."

19 Nā, ka mea rātou ki a ia, "Kei hea tōu Matua?"

Ka whakahokia e Īhu, "Kāhore koutou e mātau ki ahau, kāhore anō ki tōku Matua; me i mātau koutou ki ahau, kua mātau anō ki tōku Matua."

20 I kōrerotia ēnei kupu e Īhu i te whare takotoranga taonga, i a ia e whakaako ana i roto i te temepara; ā, kāhore tētahi i hopu i a ia; kīanō hoki tōna hāora i taka noa.

E Kore Koe e Haere ki Tāku Haere

21 Me i reira ka kī atu anō a Īhu ki a rātou, "E haere atu ana ahau, ā, tērā koutou e rapu i ahau, e mate anō hoki i roto i tō koutou hara. E kore koutou e āhei te haere ake ki te wāhi e haere ai ahau."

22 Nā, ka mea ngā Hūrai, "E whakamate oti ia i a ia anō? Inā ia ka mea, ‘E kore koutou e āhei te haere ake ki te wāhi e haere ai ahau.’ "

23 Anō rā ko ia ki a rātou, "Nō raro nei koutou; nō runga ahau; nō tēnei ao koutou; ehara ahau i tēnei ao. 24 Koia ahau i mea ai ki a koutou, e mate koutou i roto i ō koutou hara; ki te kore hoki koutou e whakapono ko ahau ia, e mate koutou i roto i ō koutou hara."

25 Kātahi rātou ka mea ki a ia, "Ko wai koe?"

Nā, ka mea a Īhu ki a rātou, "Ko tāku anō kōrero ai ki a koutou i te tīmatanga. 26 He maha āku mea e kōrero ai, e whakawā ai mō koutou; otirā, e pono ana tōku kaitono mai; e kōrerotia ana hoki e ahau ki te ao ngā mea i rongo ai ahau ki a ia."

27 Kīhai rātou i mātau ko te Matua tāna i kōrero ai ki a rātou. 28 Kātahi a Īhu ka mea ki a rātou, "Kia oti te Tama a te tangata te whakairi e koutou, ko reira koutou mātau ai ko ahau ia, ā, e kore e meatia tētahi mea e ahau ake; engari, ko ā tōku Matua i whakaako mai ai ki ahau, ko ēnei āku e kōrero nei. 29 Kei ahau nei anō tōku kaitono mai; kīhai ahau i waiho e te Matua ko ahau anake, nō te mea e mahi tonu ana ahau i ngā mea e paingia ana e ia."

30 Nā, i a ia e kōrero ana i ēnei mea, he tokomaha i whakapono ki a ia.

Mā te Pono Koutou ka Rangatira ai

31 Me i reira ka mea a Īhu ki ngā Hūrai i whakapono ki a ia, "Ki te mau tonu koutou ki tāku kupu, he tino ākonga koutou nāku; 32 ā, e mātau koutou ki te pono, mā te pono anō koutou ka rangatira ai."

33 Ka whakahokia e rātou ki a ia, "He whānau mātou nā Āperahama, kāhore mātou i waiho noa hei pononga mā tētahi tangata. He aha tāu e mea, ‘Ka rangatira koutou’?"

34 Ka whakahokia e Īhu ki a rātou, "He pono, he pono tāku e mea nei ki a koutou, he pononga nā te hara ngā kaimahi katoa i te hara. 35 E kore te pononga e noho tonu i te whare; ko te Tama ia e noho tonu ana. 36 Nā, i te mea ka whakarangatiratia koutou e te Tama, he tino rangatira koutou. 37 E mātau ana anō ahau, he whānau koutou nā Āperahama; heoi, e whai ana koutou kia whakamatea ahau, he kore hoki nō tāku kupu e mau i roto i a koutou. 38 E kōrerotia ana e ahau tāku i kite ai ki tōku Matua; e mahia ana e koutou tā koutou i kite ai ki tō koutou matua."

39 Ka whakahoki rātou, ka mea ki a ia, "Ko Āperahama tō mātou matua."

Ka mea a Īhu ki a rātou, "Me he tamariki koutou nā Āperahama, kua mahia e koutou ngā mahi a Āperahama. 40 Tēnā ko tēnei, e whai ana koutou kia whakamatea ahau, te tangata nāna i kōrero te pono ki a koutou, tāku hoki i rongo ai ki te Atua. Kīhai a Āperahama i pēnā. 41 E mahi ana koutou i ngā mahi a tō koutou matua."

Kātahi rātou ka mea ki a ia, "Kīhai mātou i whānau pōriro; kotahi tō mātou Matua, ko te Atua."

42 Ka mea anō a Īhu ki a rātou, "Mehemea ko te Atua tō koutou Matua, kua aroha koutou ki ahau; i haere mai hoki ahau i te Atua, ā, kua tae mai nei. Kīhai hoki ahau i haere noa mai, engari, nāna ahau i tono mai. 43 He aha rā koutou tē mātau ai ki tāku kōrero? Nō te mea e kore koutou e āhei te whakarongo ki tāku kupu. 44 Nā tō koutou matua koutou, nā te rēwera, e pai ana hoki kia mea i tā tō koutou matua i hiahia ai. He kaikōhuru ia nō te tīmatanga, kīhai hoki i tū i roto i te pono, nō te mea kāhore he pono i roto i a ia. Ki te kōrero teka ia, e kōrero ana i āna; he kōrero teka hoki ia, ko te matua o te teka. 45 I tāku kōrerotanga i te pono, kāhore koutou e whakapono ki ahau. 46 Ko wai o koutou hei whakaatu he hara tōku? Ki te pono tāku kōrero, he aha koutou tē whakapono ai ki ahau? 47 E whakarongo ana te tangata a te Atua ki ngā kōrero a te Atua; koia koutou tē whakarongo ai, nō te mea ehara koutou i te Atua."

Ko Īhu rāua ko Āperahama

48 Nā, ka whakahoki ngā Hūrai, ka mea ki a ia, "Kāhore koia i tika tā mātou i mea rā, nō Hamaria koe, ā, he rēwera tōu?"

49 Ka whakahokia e Īhu, "Kāhore ōku rēwera; engari e whakahōnore ana ahau i tōku Matua, ko koutou ia te whakakāhore ana i te hōnore mōku. 50 Kāhore āku whai i te korōria mōku; tērā anō te kaiwhai, te kaiwhakatikatika. 51 He pono, he pono tāku e mea nei ki a koutou, ki te pupuri tētahi i tāku kupu, e kore rawa ia e kite i te mate."

52 Ka mea ngā Hūrai ki a ia, "Kātahi mātou ka mōhio he rēwera tōu. Kua mate a Āperahama rātou ko ngā poropiti, ā, e mea ana koe, ‘Ki te pupuri tētahi i tāku kupu, e kore rawa ia e pāngia e te mate.’ 53 He nui oti koe i tō mātou matua, i a Āperahama kua mate nei? Kua mate anō ngā poropiti. Ki tāu ko wai koe?"

54 Ka whakahokia e Īhu, "Ki te whakahōnore ahau i ahau anō, he hōnore noa tōku. Ko tōku Matua hei whakahōnore i ahau; ko tā koutou e mea nei ko ia tō koutou Atua. 55 Heoi, kāhore koutou i mātau ki a ia, ko ahau ia e mātau ana ki a ia, ā, ki te mea ahau, ‘Kāhore ahau e mātau ki a ia,’ he tangata teka ahau, he pēnā me koutou. Otirā, e mātau ana ahau ki a ia, e pupuri ana i tāna kupu. 56 I hari tō koutou matua, a Āperahama, mōna ka kite i tōku rā; i kite ia, ā, koa ake."

57 Kātahi, ka mea ngā Hūrai ki a ia "Kāhore noa i rima tekau noa ōu tau, ā, kua kite koe i a Āperahama?"

58 Ka mea a Īhu ki a rātou, "He pono, he pono tāku e mea nei ki a koutou, kāhore noa anō a Āperahama, ko ahau tēnei." 59 Nā, ka mau rātou ki ētahi kōhatu hei epa ki a ia, heoi, huna ana a Īhu i a ia, puta ana i roto i te temepara.

A házasságtörő nő

1 Jézus pedig elméne az Olajfák hegyére. 2 Jó reggel azonban ismét ott vala a templomban, és az egész nép hozzá méne; és leülvén, tanítja vala őket. 3 Az írástudók és a farizeusok pedig egy asszonyt vivének hozzá, a kit házasságtörésen kaptak vala, és a középre állítván azt, 4 Mondának néki: Mester, ez az asszony tetten kapatott, mint házasságtörő. 5 A törvényben pedig megparancsolta nékünk Mózes, hogy az ilyenek köveztessenek meg: te azért mit mondasz? 6 Ezt pedig azért mondák, hogy megkísértsék őt, hogy legyen őt mivel vádolniok. Jézus pedig lehajolván, az ujjával ír vala a földre. 7 De mikor szorgalmazva kérdezék őt, felegyenesedve monda nékik: A ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ. 8 És újra lehajolván, írt vala a földre. 9 Azok pedig ezt hallván és a lelkiismeret által vádoltatván, egymásután kimenének a vénektől kezdve mind az utolsóig; és egyedül Jézus maradt vala és az asszony a középen állva. 10 Mikor pedig Jézus felegyenesedék és senkit sem láta az asszonyon kívül, monda néki: Asszony, hol vannak azok a te vádlóid? Senki sem kárhoztatott-é téged? 11 Az pedig monda: Senki, Uram! Jézus pedig monda néki: Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!

Jézus a világ világossága

12 Ismét szóla azért hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: a ki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága. 13 Mondának azért néki a farizeusok: Te magadról teszel bizonyságot; a te bizonyságtételed nem igaz. 14 Felele Jézus és monda nékik: Ha magam teszek is bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem igaz; mert tudom honnan jöttem és hová megyek; ti pedig nem tudjátok honnan jövök és hová megyek. 15 Ti test szerint ítéltek, én nem ítélek senkit. 16 De ha ítélek is én, az én ítéletem igaz; mert én nem egyedül vagyok, hanem én és az Atya, a ki küldött engem. 17 A ti törvényetekben is meg van pedig írva, hogy két ember bizonyságtétele igaz. 18 Én vagyok a ki bizonyságot teszek magamról, és bizonyságot tesz rólam az Atya, a ki küldött engem. 19 Mondának azért néki: Hol van a te Atyád? Felele Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat; ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek. 20 Ezeket a beszédeket mondá Jézus a kincstartó helyen, a mikor tanít vala a templomban; és senki sem fogta meg őt, mert még nem jött el az ő órája.

Beszéd a zsidók hitetlensége ellen

21 Ismét monda azért nékik Jézus: Én elmegyek, és kerestek majd engem, és a ti bűneitekben fogtok meghalni: a hová én megyek, ti nem jöhettek oda. 22 Mondának azért a zsidók: Avagy megöli-é magát, hogy azt mondja: A hová én megyek, ti nem jöhettek oda? 23 És monda nékik: Ti innét alól valók vagytok, én onnét felül való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem vagyok e világból való. 24 Azért mondám néktek, hogy a ti bűneitekben haltok meg: mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben. 25 Mondának azért néki: Ki vagy te? És monda nékik Jézus: A mit eleitől fogva mondok is néktek. 26 Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, a ki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, a miket tőle hallottam vala. 27 Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nékik. 28 Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok. 29 És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek. 30 A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne. 31 Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; 32 És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. 33 Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? 34 Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. 35 A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. 36 Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek. 37 Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok; de meg akartok engem ölni, mert az én beszédemnek nincs helye nálatok. 38 Én azt beszélem, a mit az én Atyámnál láttam; ti is azt cselekszitek azért, a mit a ti atyátoknál láttatok. 39 Felelének és mondának néki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nékik Jézus: Ha Ábrahám gyermekei volnátok, az Ábrahám dolgait cselekednétek. 40 Ámde meg akartok engem ölni, olyan embert, a ki az igazságot beszéltem néktek, a melyet az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte. 41 Ti a ti atyátok dolgait cselekszitek. Mondának azért néki: Mi nem paráznaságból születtünk; egy atyánk van, az Isten. 42 Monda azért nékik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem: mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. 43 Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat. 44 Ti az ördög atyától valók vagytok, és a ti atyátok kívánságait akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állott meg az igazságban, mert nincsen ő benne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja. 45 Mivelhogy pedig én igazságot szólok, nem hisztek nékem. 46 Ki vádol engem közületek bűnnel? Ha pedig igazságot szólok: miért nem hisztek ti nékem? 47 A ki az Istentől van, hallgatja az Isten beszédeit; azért nem hallgatjátok ti, mert nem vagytok az Istentől valók. 48 Felelének azért a zsidók és mondának néki: Nem jól mondjuk-é mi, hogy te Samaritánus vagy, és ördög van benned? 49 Felele Jézus: Nincs én bennem ördög; hanem tisztelem az én Atyámat, és ti gyaláztok engem. 50 Pedig én nem keresem az én dicsőségemet: van a ki keresi és megítéli. 51 Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké. 52 Mondának azért néki a zsidók: Most értettük meg, hogy ördög van benned. Ábrahám meghalt, a próféták is; és te azt mondod: Ha valaki megtartja az én beszédemet, nem kóstol halált örökké. 53 Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál Ábrahámnál, a ki meghalt? A próféták is meghaltak: kinek állítod te magadat? 54 Felele Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi: az én Atyám az, a ki dicsőít engem, a kiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, 55 És nem ismeritek őt: de én ismerem őt; és ha azt mondom, hogy nem ismerem őt, hozzátok hasonlóvá, hazuggá leszek: de ismerem őt, és az ő beszédét megtartom. 56 Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült. 57 Mondának azért néki a zsidók: Még ötven esztendős nem vagy, és Ábrahámot láttad? 58 Monda nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok. 59 Köveket ragadának azért, hogy reá hajigálják; Jézus pedig elrejtőzködék, és kiméne a templomból, átmenvén közöttük; és ilyen módon eltávozék.