João 2

Te Mārenatanga i Kana

1 Nā, i te toru o ngā rā he mārena i Kana o Karirī, ā, i reira te whaea o Īhu. 2 I karangatia anō a Īhu rātou ko āna ākonga ki te mārena. 3 Ā, i te paunga o te wāina, ka mea te whaea o Īhu ki a ia, "Kāhore ā rātou wāina."

4 Ka mea a Īhu ki a ia, "E tai, he aha tāku ki a koe? Kāhore anō kia taea noatia tōku hāora."

5 Ka mea tōna whaea ki ngā kaimahi, "Ko tāna e mea ai ki a koutou, meatia."

6 Nā, i reira ētahi ipu kōhatu e ono e tū ana, he tikanga nā ngā Hūrai mō te horoi, e rua, e toru ngā mēhua o tētahi, o tētahi, ina kī.

7 Ka mea a Īhu ki a rātou, "Whakakīia ngā ipu ki te wai." Ā, whakakīia ana e rātou, pūrena noa.

8 Nā, ka mea ia ki a rātou, "Tēnā, utuhia, kawea atu ki te rangatira o te hākari."

Ā, kawea ana e rātou. 9 Ā, nō ka whakamātau te rangatira o te hākari i te wai i whakawāinatia, ā, kīhai i mōhio nō hea rānei (ko ngā pononga ia i utuhia ai te wai i mōhio), ka karanga te rangatira o te hākari ki te tāne mārena hou, 10 ka mea ki a ia, "E whakatakotoria ana e ngā tāngata katoa te wāina pai i te tīmatanga; ā, ka roa te inumanga, mō reira te wāina he iti iho nei te pai ko koe ia, kua tohu i te wāina pai mō nāianei."

11 I meatia tēnei tīmatanga merekara e Īhu ki Kana o Karirī, i whakakitea e ia tōna korōria; ā, whakapono ana āna ākonga ki a ia.

12 Muri iho i tēnei ka haere iho ia ki Kaperenauma, ā, ia, tōna whaea, ōna tēina, me āna ākonga; ā, kīhai i maha ngā rā i noho ai rātou ki reira.

Ko Īhu Karaiti kei te Temepara

13 Nā, kua tata te Kapenga o ngā Hūrai, ā, ka haere a Īhu ki Hiruhārama. 14 Nā, rokohanga atu e ia i roto i te temepara e noho ana ngā kaihoko kau, hipi, kūkupa, me ngā kaiwhakawhitiwhiti moni. 15 Ā, ka hangā e ia he whiu ki ngā aho nonohi, ka whiua katoatia e ia ki waho i te temepara, ngā hipi, me ngā kau; ringihia ana hoki te moni a ngā kaiwhakawhitiwhiti moni, turakina ake ngā tēpu. 16 I mea anō ia ki ngā kaihoko kūkupa, "Tangohia atu ēnei i konei; aua te whare o tōku Matua e meinga hei whare hokohoko."

17 Ā, ka mahara āna ākonga ki te mea i tuhituhia, "Ka pau ahau i te aroha ki tōu whare."

18 Nā, ka whakahoki ngā Hūrai, ka mea ki a ia, "He aha te tohu e whakakitea ana e koe ki a mātou, inā koe ka mea nei i ēnei mea?"

19 Nā, ka whakahoki a Īhu, ka mea ki a rātou, "Wāwāhia tēnei whare tapu, ā, kia toru ngā rā ka ara anō i ahau."

20 Anō rā ko ngā Hūrai, "E whā tekau mā ono ngā tau i hangā ai tēnei whare tapu, e oti rānei te hanga e koe i ngā rā e toru?"

21 Otirā, ko te whare tapu o tōna tinana tāna i kōrero ai. 22 Nā reira, i tōna aranga ake i te hunga mate, ka mahara āna ākonga ki tāna kōrerotanga i tēnei; ā, whakapono ana rātou ki te karaipiture, ki te kupu hoki i kōrerotia e Īhu.

Te Mōhiotanga o Īhu ki te Āhua Tangata

23 Nā, i a ia i Hiruhārama, i te Kapenga, i te hākari, he tokomaha i whakapono ki tōna ingoa, i tō rātou kitenga i āna merekara i meatia e ia. 24 Otirā, kīhai a Īhu i tuku atu i a ia ki a rātou, i mōhio hoki ia ki ngā tāngata katoa. 25 Ā, kāhore āna meatanga kia whakaaturia te tangata e tētahi; i mātau hoki ia ki te mea i roto i te tangata.

Kánai menyegző

1 És harmadnapon menyegző lőn a galileai Kánában; és ott volt a Jézus anyja; 2 És Jézus is meghivaték az ő tanítványaival együtt a menyegzőbe. 3 És elfogyván a bor, a Jézus anyja monda néki: Nincs boruk. 4 Monda néki Jézus: Mi közöm nékem te hozzád, oh asszony? Nem jött még el az én órám. 5 Mond az ő anyja a szolgáknak: Valamit mond néktek, megtegyétek. 6 Vala pedig ott hat kőveder elhelyezve a zsidók tisztálkodási módja szerint, melyek közül egybe-egybe két-három métréta fér vala. 7 Monda nékik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel. És megtölték azokat színig. 8 És monda nékik: Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak. És vittek. 9 A mint pedig megízlelé a násznagy a borrá lett vizet, és nem tudja vala, honnét van, (de a szolgák tudták, a kik a vizet merítik vala), szólítá a násznagy a vőlegényt, 10 És monda néki: Minden ember a jó bort adja fel először, és mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót: te a jó bort ekkorra tartottad. 11 Ezt az első jelt a galileai Kánában tevé Jézus, és megmutatá az ő dicsőségét; és hivének benne az ő tanítványai. 12 Azután leméne Kapernaumba, ő és az ő anyja és a testvérei és tanítványai; és ott maradának néhány napig,

Jézus megtisztítja a templomot

13 Mert közel vala a zsidók husvétja, és felméne Jézus Jeruzsálembe. 14 És ott találá a templomban az ökrök, juhok és galambok árúsait és a pénzváltókat, a mint ülnek vala: 15 És kötélből ostort csinálván, kiűzé mindnyájokat a templomból, az ökröket is a juhokat is; és a pénzváltók pénzét kitölté, az asztalokat pedig feldönté; 16 És a galambárúsoknak monda: Hordjátok el ezeket innen; ne tegyétek az én Atyámnak házát kalmárság házává. 17 Megemlékezének pedig az ő tanítványai, hogy meg van írva: A te házadhoz való féltő szeretet emészt engem. 18 Felelének azért a zsidók és mondának néki: Micsoda jelt mutatsz nékünk, hogy ezeket cselekszed? 19 Felele Jézus és monda nékik: Rontsátok le a templomot, és három nap alatt megépítem azt. 20 Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt? 21 Ő pedig az ő testének templomáról szól vala. 22 Mikor azért feltámadt a halálból, megemlékezének az ő tanítványai, hogy ezt mondta; és hivének az írásnak, és a beszédnek, a melyet Jézus mondott vala. 23 A mint pedig Jeruzsálemben vala husvétkor az ünnepen, sokan hivének az ő nevében, látván az ő jeleit, a melyeket cselekszik vala. 24 Maga azonban Jézus nem bízza vala magát reájok, a miatt, hogy ő ismeré mindnyájokat, 25 És mivelhogy nem szorult rá, hogy valaki bizonyságot tegyen az emberről; mert magától is tudta, mi volt az emberben.