João 21

Ka Kitea a Īhu e ngā Ākonga tokowhitu

1 Muri iho i ēnei mea ka whakakite a Īhu i a ia ki ngā ākonga i te moana o Taipiria; ko tāna whakakitenga tēnei. 2 E noho tahi ana a Haimona Pita, a Tamati, ko Ririmu nei tōna ingoa, a Natanahira o Kana o Karirī, ngā tama a Heperi, me tētahi tokorua atu anō o āna ākonga. 3 Ka mea a Haimona Pita ki a rātou, "Ka haere ahau ki te hao."

Ka mea rātou ki a ia, "Ko tātou tahi e haere." Haere ana rātou, eke ana ki runga ki te kaipuke; ā, i taua pō kīhai i mau tētahi mea.

4 Nā, ka pūao te ata, ko Īhu e tū ana i tātahi; otiia, kīhai ngā ākonga i mōhio ko Īhu ia. 5 Nā, ko te meatanga a Īhu ki a rātou, "E tama mā, kāhore ā koutou kai?"

Ka whakahokia e rātou ki a ia, "Kāhore."

6 Ka mea ia ki a rātou, "Makā te kupenga ki te taha matau o te kaipuke, ā, ka mau ētahi."

Nā, i tā rātou makanga atu, kīhai i taea te kukume i te tini o ngā ika.

7 Kātahi, ka mea te ākonga i arohaina e Īhu ki a Pita, "Ko te Ariki!" Ā, nō te rongonga o Haimona Pita, ko te Ariki, ka whītikiria tōna kākahu, e tū kau ana hoki ia, ā, rere ana ki te moana. 8 Ko ērā ākonga ia i hoe i runga i te poti, kīhai hoki i mamao atu i te whenua, me te mea e rua rau whatīanga, e kukume ana i te kupenga, i ngā ika. 9 Heoi, nō tō rātou ūnga ki uta, ka kite i te kāpura waro me ngā ika e takoto ana i runga, me tētahi taro. 10 Ka mea a Īhu ki a rātou, "Hōmai ētahi o ngā ika kua mau nā i a koutou."

11 Nā, haere ana a Haimona Pita, ā, kūmea ana e ia te kupenga ki uta, kī tonu i ngā ika nunui, kotahi rau e rima tekau mā toru; ā, ahakoa tini, kīhai i pakaru te kupenga. 12 Ka mea a Īhu ki a rātou, "Haere mai ki te kai." Heoi, kīhai tētahi o ngā ākonga i māia ki te ui ki a ia, "Ko wai koe?" I mōhio hoki ko te Ariki. 13 Nā, ka haere a Īhu, ka mau ki te taro, ā, hoatu ana e ia ki a rātou, me ngā ika.

14 Ko te toru tēnei o ngā putanga o Īhu ki āna ākonga, i muri i tōna aranga ake i te hunga mate.

Ko Īhu rāua ko Pita

15 Ā, ka mutu tā rātou kai, ka mea a Īhu ki a Haimona Pita, "E Haimona, tama a Hona, rahi atu rānei tōu aroha ki ahau i tō ēnei?"

Ka mea tērā ki a ia, "Āe, e te Ariki; e mōhio ana koe e aroha ana ahau ki a koe."

Ka mea ia ki a ia, "Whāngainga āku reme."

16 Ka mea anō ia ki a ia, ko te rua o ngā meatanga, "E Haimona, tama a Hona, e aroha ana koe ki ahau?"

Ka mea tērā ki a ia, "Āe, e te Ariki; e mōhio ana koe e aroha ana ahau ki a koe."

Ka mea ia ki a ia, "Hēparatia āku hipi."

17 Ka mea ia ki a ia, ko te toru o ngā meatanga, "E Haimona, tama a Hona, e aroha ana koe ki ahau?"

Ka pōuri a Pita nō te mea ka toru rawa āna meatanga ki a ia, "E aroha ana koe ki ahau?"

Ka mea anō ki a ia, "E te Ariki, e mōhio ana koe ki ngā mea katoa; e mōhio ana koe e aroha ana ahau ki a koe."

Ka mea a Īhu ki a ia, "Whāngainga āku hipi. 18 He pono, he pono tāku e mea nei ki a koe, i tōu tamarikitanga, i whītiki koe i a koe, i haere ki tāu wāhi i pai ai. Ka koroheketia koe, ka whakamārōtia e koe ōu ringa, he tangata kē hoki māna koe e whītiki, e kawe ki te wāhi e kore ai koe e pai." 19 (I kōrerotia tēnei e ia, hei tohu mō te mate e whakakorōria ai ia i te Atua.) Ā, ka puaki tēnei kupu ana, ka mea ia ki a ia, "Haere mai i muri i ahau."

Ko Īhu rāua ko tērā o ngā Ākonga

20 Nō te tahuritanga, o Pita, ka kite i te ākonga i aroha ai a Īhu e aru ana; ko tērā hoki i whakawhirinaki rā ki tōna uma i te hapa, i mea rā, "E te Ariki, ko wai te kaituku mōu?" 21 Ā, i te kitenga o Pita i a ia, ka mea ki a Īhu, "E te Ariki, e aha rā tēnei?"

22 Ka mea a Īhu ki a ia, "Ki te pai ahau kia noho tonu ia kia tae mai rā anō ahau, hei aha māu? Haere mai koe i muri i ahau." 23 Heoi, ka puta atu tēnei kupu ki ngā hoa, e kore taua ākonga e mate. Otiia, kīhai a Īhu i mea ki a ia, "E kore ia e mate"; engari, "Ki te pai ahau kia noho tonu ia kia tae mai rā anō ahau, hei aha māu?"

24 Ko taua ākonga tēnei e whakaatu nei i ēnei mea, ko te kaituhituhi hoki ia i ēnei mea; e mōhio ana anō mātou e tika ana tāna whakaatu.

Whakamutunga

25 Nā, tērā atu anō tōna tini o ngā mea i mea ai a Īhu me i tuhia katoatia, e mea ana ahau, e kore pea te ao nei e whai takotoranga mō ngā pukapuka e tuhia.

Krisztus megjelenése a Genezáret tavánál

1 Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképen: 2 Együtt valának Simon Péter, és Tamás, a kit Kettősnek hívtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő is az ő tanítványai közül. 3 Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit. 4 Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van ott. 5 Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivalótok? Felelének néki: Nincsen! 6 Ő pedig monda nékik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felől, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt. 7 Szóla azért az a tanítvány, a kit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, a mikor hallja vala, hogy ott van az Úr, magára vevé az ingét (mert mezítelen vala), és beveté magát a tengerbe. 8 A többi tanítványok pedig a hajón menének (mert nem messze valának a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire), és vonszszák vala a hálót a halakkal. 9 Mikor azért a partra szállának, látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér. 10 Monda nékik Jézus: Hozzatok a halakból, a melyeket most fogtatok. 11 Felszálla Simon Péter, és kivoná a hálót a partra, a mely tele volt nagy halakkal, százötvenhárommal; és noha ennyi vala, nem szakadozik vala a háló. 12 Monda nékik Jézus: Jertek, ebédeljetek. A tanítványok közül pedig senki sem meri vala tőle megkérdezni: Ki vagy te? Mivelhogy tudják vala, hogy az Úr ő. 13 Oda méne azért Jézus, és vevé a kenyeret és adá nékik, és hasonlóképen a halat is. 14 Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus az ő tanítványainak, minekutána feltámadt a halálból.

Kérdés Péterhez. Jövendölés róla és Jánosról

15 Mikor aztán megebédelének, monda Jézus Simon Péternek: Simon, Jónának fia: jobban szeretsz-é engem ezeknél? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy szeretlek téged! Monda néki: Legeltesd az én bárányaimat! 16 Monda néki ismét másodszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Monda néki: Igen, Uram; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki: Őrizd az én juhaimat! 17 Monda néki harmadszor is: Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat! 18 Bizony, bizony mondom néked, a mikor ifjabb valál, felövezéd magadat, és oda mégy vala, a hova akarád; mikor pedig megöregszel, kinyújtod a te kezedet és más övez fel téged, és oda visz, a hová nem akarod. 19 Ezt pedig azért mondá, hogy jelentse, milyen halállal dicsőíti majd meg az Istent. És ezt mondván, szóla néki: Kövess engem! 20 Péter pedig megfordulván, látja, hogy követi az a tanítvány, a kit szeret vala Jézus, a ki nyugodott is ama vacsora közben az ő kebelén és mondá: Uram! ki az, a ki elárul téged? 21 Ezt látván Péter, monda Jézusnak: Uram, ez pedig mint lészen?22 Monda néki Jézus: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem! 23 Kiméne azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ez megmaradjon, a míg eljövök, mi közöd hozzá?

Befejezés

24 Ez az a tanítvány, a ki bizonyságot tesz ezekről, és a ki megírta ezeket, és tudjuk, hogy az ő bizonyságtétele igaz. 25 De van sok egyéb is, a miket Jézus cselekedett vala, a melyek, ha egyenként megiratnának, azt vélem, hogy maga a világ sem foghatná be a könyveket, a melyeket írnának. Ámen.