João 10

Te Kupu Whakarite o te Hēpara

1 "He pono, he pono tāku e mea nei ki a koutou, ki te kāhore tētahi e tomo rā te kūwaha ki te kāinga hipi, ki te piki kē, he tāhae ia, he tangata pāhua. 2 Tēnā ko te tangata e tomo ana rā te kūwaha, ko te hēpara ia o ngā hipi. 3 Ka uaki te kaitiaki tatau ki a ia; ka rongo anō ngā hipi ki tōna reo. Nā, ka karangatia e ia āna hipi ake, tō tēnei ingoa, tō tēnei ingoa, ka ārahina ki waho. 4 Ā, ka oti āna ake hipi te tuku ki waho, ka haere ia i mua i a rātou, ka aru ngā hipi i a ia; e mātau ana hoki rātou ki tōna reo. 5 E kore ia rātou e aru i te tauhou, engari ka oma i a ia; e kore hoki e mātau ki te reo o ngā tauhou."

6 I kōrerotia tēnei kupu whakarite e Īhu ki a rātou; heoi, kīhai rātou i mōhio ki ngā mea i kōrerotia e ia ki a rātou.

Ko Īhu te Hēpara Pai

7 Nā, ka mea anō a Īhu ki a rātou, "He pono, he pono tāku e mea nei ki a koutou, Ko ahau te tatau o ngā hipi. 8 He tāhae, he kaipāhua te hunga katoa i haere mai i mua i ahau; heoi kīhai ngā hipi i whakarongo ki a rātou. 9 Ko ahau te tatau; ki te waiho ahau hei huarahi tomokanga mō tētahi, e ora ia, ā, ka haere ki roto, ka haere ki waho, ka kite hoki i te kai. 10 Heoi anō tā te tāhae e haere mai ai, he tāhae, he patu, he whakamōtī hoki. I haere mai ahau kia whiwhi ai rātou ki te ora, inā, tōna nui noa atu.

11 "Ko ahau te hēpara pai, he hēpara pai, ka tuku i a ia anō kia mate mō ngā hipi. 12 Tēnā ko te tangata e utua ana, ehara nei i te hēpara, ehara nei i a ia ngā hipi, i tōna kitenga i te wuruhi e haere mai ana, whakarērea ake e ia ngā hipi, oma ana; nā, ka hopukia rātou e te wuruhi, ā, whakamararatia ana ngā hipi. 13 Ka oma te tangata e utua ana, nō te mea e utua ana ia, kāhore hoki ōna whakaaro ki ngā hipi. 14 Ko ahau te hēpara pai, e mātau ana hoki ki āku, ā, e mātau ana āku ki ahau. 15 Pērā tonu me tō te Matua mātau ki ahau, me tōku mātau hoki ki te Matua. E tuku ana hoki ahau i ahau ki te mate mō ngā hipi. 16 He hipi atu anō āku, ehara nei i tēnei kāinga. Me ārahi mai rātou e ahau, ā, ka rongo rātou ki tōku reo; ā, e whakakotahitia te kāhui, kotahi anō hoki hēpara.

17 "Koia te Matua ka aroha mai ai ki ahau, nō te mea e tuku ana ahau i ahau kia mate, kia whakaora ake ai anō ahau i ahau. 18 Ehara i te mea mā tētahi tangata ahau e whakamate, engari, māku anō ahau e tuku ki te mate. Kei ahau te tikanga mō te tuku atu, kei ahau anō te tikanga mō te whakaora. Nā tōku Matua tēnei ture kua riro mai nei i ahau."

19 Kātahi, ka wehewehea ngā Hūrai, nā ēnei kupu. 20 He tokomaha o rātou i mea, "He rēwera tōna, e haurangi ana; he aha koutou ka whakarongo ai ki a ia?"

21 Ko ētahi i mea, "Ehara ēnei i ngā kupu a te tangata e nohoia ana e te rēwera. E āhei koia i te rēwera te mea i ngā kanohi o ngā matapō kia kite?"

Ka Whakarērea a Īhu

22 Nā, i Hiruhārama tēnei, i te Hākari Horohoronga. He hōtoke; 23 ā, e hāereere ana a Īhu i te temepara, i te whakamahau o Horomona. 24 Nā, ka karapotia ia e ngā Hūrai, ka mea rātou ki a ia, "Kia pēhea te roa o tāu waiho i ō mātou ngākau i hikirangi ana? Ki te mea ko te Karaiti koe, kōrerotia matanuitia mai ki a mātou."

25 Ka whakahoki a Īhu ki a rātou, "Kua kōrerotia e ahau ki a koutou, ā, kāhore koutou e whakapono. Ko ngā mahi e mahi nei ahau i runga i te ingoa o tōku Matua, ko ēnei hei kaiwhakaatu mōku. 26 Otirā, e kore koutou e whakapono, nō te mea ehara koutou i te hipi nāku. 27 E rongo ana āku hipi ki tōku reo, e mātau ana ahau ki a rātou, e aru ana hoki rātou i ahau. 28 E hoatu ana e ahau ki a rātou he ora tonu; e kore rātou e ngaro ake ake, e kore anō hoki tētahi e kapo atu i a rātou i roto i tōku ringa. 29 Ko tōku Matua, nāna nei rātou i hōmai ki ahau, nui ake i te katoa; e kore anō rātou e taea e tētahi te kapo atu i roto i te ringa o tōku Matua. 30 Ko ahau, ko te Matua, kotahi māua."

31 Kātahi, ka mau anō ngā Hūrai ki te kōhatu hei āki ki a ia. 32 Ka whakahokia e Īhu ki a rātou, "He maha ngā mahi pai kua whakakitea nei e ahau ki a koutou, he mea nā tōku Matua. Mō tēhea o aua mahi ka ākina ai ahau e koutou?"

33 Ka whakahoki ngā Hūrai ki a ia, ka mea, "Ehara te mahi pai i te mea e ākina ai koe; engari, mō te kohukohu, mō te mea hoki ko koe, tangata nei anō, e whakaatua ana i a koe."

34 Ka whakahokia e Īhu ki a rātou, "Kāhore rānei i tuhituhia i roto i tō koutou ture, ‘I mea ahau, He atua koutou’? 35 Ki te huaina e ia he atua te hunga i tae mai nei te kupu a te Atua ki a rātou, ā, e kore hoki e taea te whakakāhore te karaipiture. 36 E mea ana oti koutou ki tā te Matua i whakatapu ai, i tono mai ai hoki ki te ao, ‘E kohukohu ana koe’; nōku i mea, ‘Ko te Tama ahau a te Atua’? 37 Ki te kore ahau e mahi i ngā mahi a tōku Matua, aua ahau e whakaponohia. 38 Tēnā, ki te mahi ahau, ahakoa kāhore koutou e whakapono ki ahau, whakaponohia ngā mahi; kia mātau ai koutou kia whakapono ai, ko te Matua kei roto i ahau, me ahau hoki kei roto i a ia." 39 Nā, ka whai anō rātou kia hopukia ia; heoi, puta ana ia i ō rātou ringa.

40 Nā, ka haere anō ia ki tāwāhi o Horano, ki te wāhi i mātua iriiri ai a Hoani; ā, noho ana i reira. 41 Ā, tokomaha hoki i haere ki a ia; i mea rātou "Kīhai a Hoani i mahi i tētahi merekara; he pono ia ngā mea katoa i kōrerotia e Hoani mō tēnei." 42 Ā, he tokomaha o reira i whakapono ki a ia.

A jó Pásztorról és az ő juhairól

1 Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. 2 A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. 3 Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. 4 És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. 5 Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját. 6 Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik. 7 Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. 8 Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok. 9 Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál. 10 A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek. 11 Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. 12 A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. 13 A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. 14 Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, 15 A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. 16 Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor. 17 Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. 18 Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól. 19 Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt. 20 És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá? 21 Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit? 22 Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala; 23 És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala. 24 Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván! 25 Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam. 26 De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek: 27 Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: 28 És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. 29 Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből. 30 Én és az Atya egy vagyunk. 31 Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt. 32 Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem? 33 Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat. 34 Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok? 35 Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható), 36 Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?! 37 Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem; 38 Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok. 39 Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből. 40 És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada. 41 És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala. 42 És sokan hivének ott ő benne.