João 11

Te Matenga o Raharuhi

1 Nā, kei te mate tētahi tangata a Raharuhi o Petani, te kāinga o Meri rāua ko tōna tuakana, ko Māta. 2 Ko taua Meri tēnei nāna nei i whakawahi te Ariki ki te hinu, i muru hoki i ōna waewae ki ōna makawe; ā, he tungāne nōna a Raharuhi i mate nei. 3 Nā, ka tono tāngata ngā tuāhine ki a ia, ka mea, "E te Ariki, tēnei kei te mate tāu tangata e aroha nei."

4 I te rongonga ia o Īhu, ka mea ia, "Ehara tēnei i te mate e mate rawa ai ia, engari, hei mea mō te korōria o te Atua; mā tēnei hoki ka whai korōria ai te Tama a te Atua." 5 Nā, i aroha a Īhu ki a Māta rāua ko tōna teina, ki a Raharuhi hoki. 6 Ā, nō ka rongo ia ki tōna matenga, e rua ōna rā i noho ai ki taua wāhi rā anō.

7 Muri iho i tēnei, ka mea ia ki āna ākonga, "Tātou ka haere anō ki Hūria."

8 Ka mea ngā ākonga ki a ia, "E te Kaiwhakaako, i whai ngā Hūrai i mua tata ake nei kia ākina koe ki te kōhatu; ā, e haere atu ana koe ki reira?"

9 Ka whakahokia e Īhu, "He teka ianei tekau mā rua ngā hāora o te rā? I te haere tētahi i te awatea, e kore ia e tūtuki, nō te mea e kite ana ia i te mārama o tēnei ao. 10 Tēnā, ka haere tētahi i te pō, ka tūtuki ia, nō te mea kāhore he mārama roto i a ia."

11 Ka kōrerotia ēnei mea e ia, nā, muri iho ka mea ia ki a rātou, "Kei te moe tō tātou hoa a Raharuhi, otiia, ka haere ahau ki te whakaara i a ia i te moe."

12 Nā, ko te meatanga a āna ākonga, "E te Ariki, ki te mea kei te moe ia, tērā ia e ora." 13 Kāhore, ko tōna matenga tā Īhu i kōrero ai; ko rātou ia i mahara, i kōrero ia mō te takotoranga ina moe.

14 Kātahi, ka mea nui a Īhu ki a rātou, "Kua mate a Raharuhi. 15 Ā, e hari ana ahau, he whakaaro hoki ki a koutou, nōku kāhore i reira, kia whakapono ai koutou. Ahakoa rā kia haere tātou ki a ia."

16 Nā, ka mea a Tamati (e huaina nei ko Ririmu) ki ōna hoa ākonga, "Kia haere anō tātou, kia mate tahi me ia."

Ko Īhu te Aranga me te Oranga

17 Heoi, i te taenga atu o Īhu, rokohanga atu kua whā kē ōna rā i roto i te urupā. 18 Nā, e tata ana Petani ki Hiruhārama, kotahi pea tekau mā rima pāronga, 19 he tokomaha anō ngā Hūrai i tae ki a Māta rāua ko Meri, ki te whakamārie i a rāua mō tō rāua tungāne. 20 Ā, nō te rongonga o Māta, tēnā a Īhu te haere mai nā, ka whakatau i a ia; ko Meri ia i noho i roto i te whare.

21 Nā, ka mea a Māta ki a Īhu, "E te Ariki, me i konei koe, kīhai i mate tōku tungāne. 22 Heoi, e mātau nei anō ahau, ko tāu e īnoi ai ki te Atua, e hōmai e te Atua ki a koe."

23 Ka mea a Īhu ki a ia, "E ara anō tōu tungāne."

24 Ka mea a Māta ki a ia, "E mātau ana ahau e ara anō ia i te aranga ā te rā whakamutunga."

25 Ka mea a Īhu ki a ia, "Ko ahau te aranga, te ora. Ko ia e whakapono ana ki ahau, ahakoa kua mate, e ora anō; 26 e kore anō e mate ake ake ngā tāngata katoa e ora ana, e whakapono ana ki ahau. E whakapono ana rānei koe ki tēnei?"

27 Ka mea ia ki a ia, "Āe, e te Ariki, e whakapono ana ahau, ko te Karaiti koe, ko te Tama a te Atua, e haere mai ana ki te ao."

Ka Tangi a Īhu

28 Ā, ka mutu ēnei kōrero āna, ka haere ka karanga puku ki tōna teina, ki a Meri, ka mea, "Kua tae mai te Kaiwhakaako, e karanga ana hoki ki a koe." 29 Ā, nō ka rongo ia, hohoro tonu te whakatika, ā, haere ana ki a ia. 30 (Nā, kāhore a Īhu i tomo noa ki te kāinga; heoi, kei taua wāhi anō ia i tūtaki ai a Māta ki a ia.) 31 I te kitenga o ngā Hūrai e noho ana ki a ia i roto i te whare, e whakamārie ana i a ia, ka hohoro a Meri te whakatika, te puta ki waho. Ka aru rātou i a ia, ka mea, "E haere ana ia ki te urupā, ki reira tangi ai."

32 Ā, nō ka tae a Meri ki te wāhi kei reira nei a Īhu, ka kite i a ia, ka takoto ki ōna waewae, ka mea ki a ia, "E te Ariki, me i konei koe, kīhai i mate tōku tungāne."

33 Ā, nō ka kite a Īhu i a ia e tangi ana, i ngā Hūrai hoki i haere tahi me ia e tangi ana, ka ngunguru ia, arā tōna wairua, ka kōingo. 34 Nā mea, "I whakatakotoria ia e koutou ki hea?" Ka mea rātou ki a ia, "E te Ariki, haere mai kia kite."

35 Tangi ana a Īhu. 36 Nā, ka mea ngā Hūrai, "Nanā, tōna aroha ki a ia!"

37 Nā, ka mea ētahi o rātou, "Kāhore rānei i taea e tēnei tangata, nāna nei i whakatitiro ngā kanohi o te matapō, te mea i tēnei tangata hoki kia kaua e mate?"

Te Aranga a Raharuhi

38 Nā, ka ngunguru anō a Īhu i roto i a ia, ka haere ki te urupā. He ana ia, kua oti te pā ki te kōhatu. 39 Ka mea a Īhu, "Tangohia atu e koutou te kōhatu."

Ka mea ki a ia a Māta tuahine o te tūpāpaku, "E te Ariki, kua piro noa ake ia; ko tōna pō whā hoki tēnei."

40 Anō rā, ko Īhu ki a ia, "Kīhai koia ahau i mea ki a koe, ki te whakapono koe, e kite koe i te korōria o te Atua?"

41 Nā, ka tangohia e rātou te kōhatu i te wāhi i takoto ai te tūpāpaku. Nā, ka ara ake ngā kanohi o Īhu, ka mea ia, "E Pā, ko tāku whakawhetai tēnei ki a koe, mōu i whakarongo ki ahau. 42 I mahara anō ahau e rongo tonu ana koe ki ahau; heoi, he whakaaro ki te hunga e tū mai nei i kōrero ai ahau, kia whakapono ai rātou, nāu ahau i tono mai."

43 Ā, nō ka pēnei tāna kī, he nui tōna reo ki te karanga, "E Raharuhi, puta mai!" 44 Nā, ko te putanga mai o te tūpāpaku, he mea here ngā ringa me ngā waewae ki ngā tākai; he mea takai tōna mata ki te tauera. Ka mea a Īhu ki a rātou, "Wetekia, tukua kia haere."

Te Whakangārahu ki a Īhu

45 Nā, he tokomaha ngā Hūrai haere nei ki a Meri, ā, i tō rātou kitenga i ngā mea i mea ai a Īhu, ka whakapono ki a ia. 46 Ko ētahi o rātou i haere ki ngā Parihi, i kōrero ki a rātou i ngā mea i mahia e Īhu. 47 Nā, ka whakaminea he rūnanga e ngā tohunga nui rātou ko ngā Parihi, ka mea, "Kei te aha tātou nei? He maha hoki ngā merekara e meatia nei e tēnei tangata. 48 Ki te pēnei tā tātou tuku i a ia, ka whakapono katoa ki a ia; ā, ka haere mai ngā Rōma, ka tango i tō tātou kāinga, i tō tātou iwi."

49 Nā, ko tētahi o rātou ko Kaiapa, ko te tohunga nui o taua tau, ka mea ki a rātou, "Kāhore koutou e mātau ki tētahi mea. 50 Tē whakaaro, he pai mō tātou ki te mate te tangata kotahi mō te iwi, ā, kāhore e ngaro te iwi katoa."

51 Nā, ehara tēnei kōrero i te mea nāna ake, engari, ko te tohunga nui ia mō tērā tau, heoi, ka poropiti kia mate a Īhu mō taua iwi. 52 Hāunga anō taua iwi anake, engari, kia whakaminea kia kotahi ngā tamariki a te Atua kua marara noa atu. 53 Nō taua rā ake anō, ka rūnanga rātou kia whakamatea ia.

54 Koia i mutu ai te haere matanui o Īhu i roto i ngā Hūrai. Heoi, haere atu ana ia i reira ki te wāhi e tata ana ki te koraha, ki tētahi pā, ko Ēparaima te ingoa, ā, noho ana i reira rātou ko āna ākonga.

55 Nā, kua tata te Kapenga a ngā Hūrai; he tokomaha hoki i haere atu i taua whenua i mua o te Kapenga ki Hiruhārama ki te pure i a rātou. 56 Nā, ka rapu rātou i a Īhu ka kōrerorero ki a rātou anō, i a rātou e tū ana i te temepara, "E pēhea ana ō koutou whakaaro? E kore rānei ia e haere mai ki te hākari?" 57 Nā, kua takoto te tikanga a ngā tohunga nui rātou ko ngā Parihi, ki te mātau tētahi tangata ki te wāhi e noho ai ia, me whakaatu, kia hopukia ai ia e rātou.

Lázár feltámasztása

1 Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából. 2 Az a Mária volt pedig az, a kinek a testvére Lázár beteg vala, a ki megkente vala az Urat kenettel és a hajával törlé meg annak lábait. 3 Küldének azért a testvérek ő hozzá, mondván: Uram, ímé, a kit szeretsz, beteg. 4 Jézus pedig, a mikor ezt hallotta, monda: Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére való, hogy dicsőíttessék általa az Istennek Fia. 5 Szereti vala pedig Jézus Márthát és annak nőtestvérét, és Lázárt. 6 Mikor azért meghallá, hogy beteg, akkor két napig marada azon a helyen, a hol vala. 7 Ez után aztán monda tanítványainak: Menjünk ismét Júdeába. 8 Mondának néki a tanítványok: Mester, most akarnak vala téged megkövezni a Júdabeliek, és újra oda mégy? 9 Felele Jézus: Avagy nem tizenkét órája van-é a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világnak világosságát. 10 De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság. 11 Ezeket mondá; és ezután monda nékik: Lázár, a mi barátunk, elaludt; de elmegyek, hogy felköltsem őt. 12 Mondának azért az ő tanítványai: Uram, ha elaludt, meggyógyul. 13 Pedig Jézus annak haláláról beszélt; de ők azt hitték, hogy álomnak alvásáról szól. 14 Ekkor azért nyilván monda nékik Jézus: Lázár megholt. 15 És örülök, hogy nem voltam ott, ti érettetek, hogy higyjetek. De menjünk el ő hozzá! 16 Monda azért Tamás, a ki Kettősnek mondatik, az ő tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele. 17 Elmenvén azért Jézus, úgy találá, hogy az már négy napja vala sírban. 18 Bethánia pedig közel vala Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamatnyira; 19 És a zsidók közül sokan mentek vala Márthához és Máriához, hogy vigasztalják őket az ő testvérök felől. 20 Mártha azért, a mint hallja vala, hogy Jézus jő, elébe méne; Mária pedig otthon ül vala. 21 Monda azért Mártha Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. 22 De most is tudom, hogy a mit csak kérsz az Istentől, megadja néked az Isten. 23 Monda néki Jézus: Feltámad a te testvéred. 24 Monda néki Mártha: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon. 25 Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; 26 És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? 27 Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, a ki e világra jövendő vala. 28 És a mint ezeket mondotta vala, elméne, és titkon szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged. 29 Mihelyt ez hallá, felkele hamar és hozzá méne. 30 Jézus pedig nem ment vala még be a faluba, hanem azon a helyen vala, a hová Mártha elébe ment vala. 31 A zsidók azért, a kik ő vele otthon valának és vigasztalák őt, látván, hogy Mária hamar felkél és kimegy vala, utána menének, ezt mondván: A sírhoz megy, hogy ott sírjon. 32 Mária azért, a mint oda ére, a hol Jézus vala, meglátván őt, az ő lábaihoz esék, mondván néki: Uram, ha itt voltál volna, nem halt volna meg az én testvérem. 33 Jézus azért, a mint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle. 34 És monda: Hová helyeztétek őt? Mondának néki: Uram, jer és lásd meg! 35 Könnyekre fakadt Jézus. 36 Mondának azért a zsidók: Ímé, mennyire szerette őt! 37 Némelyek pedig mondának közülök: Nem megtehette volna-é ez, a ki a vaknak szemét felnyitotta, hogy ez ne haljon meg? 38 Jézus pedig újra felindulva magában, oda megy vala a sírhoz. Az pedig egy üreg vala, és kő feküvék rajta. 39 Monda Jézus: Vegyétek el a követ. Monda néki a megholtnak nőtestvére, Mártha: Uram, immár szaga van, hiszen negyednapos. 40 Monda néki Jézus: Nem mondtam-é néked, hogy ha hiszel, meglátod majd az Istennek dicsőségét? 41 Elvevék azért a követ onnan, a hol a megholt feküszik vala. Jézus pedig felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, hálát adok néked, hogy meghallgattál engem. 42 Tudtam is én, hogy te mindenkor meghallgatsz engem; csak a körülálló sokaságért mondtam, hogy elhigyjék, hogy te küldtél engem. 43 És mikor ezeket mondá, fenszóval kiálta: Lázár, jőjj ki! 44 És kijöve a megholt, lábain és kezein kötelékekkel megkötözve, és az orczája kendővel vala leborítva. Monda nékik Jézus: Oldozzátok meg őt, és hagyjátok menni. 45 Sokan hivének azért ő benne ama zsidók közül, a kik Máriához mentek vala, és láták, a miket cselekedett vala.

A főpapok tanácsa Jézus élete ellen

46 De némelyek azok közül elmenének a farizeusokhoz, és elbeszélék nékik, a miket Jézus cselekedett vala. 47 Egybegyűjték azért a papifejedelmek és a farizeusok a főtanácsot, és mondának: Mit cselekedjünk? mert ez az ember sok csodát mível. 48 Ha ekképen hagyjuk őt, mindenki hinni fog ő benne: és eljőnek majd a rómaiak és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet. 49 Egy pedig ő közülök, Kajafás, a ki főpap vala abban az esztendőben, monda nékik: Ti semmit sem tudtok. 50 Meg sem gondoljátok, hogy jobb nékünk, hogy egy ember haljon meg a népért, és az egész nép el ne vesszen. 51 Ezt pedig nem magától mondta: hanem mivelhogy abban az esztendőben főpap vala, jövendőt monda, hogy Jézus meg fog halni a népért; 52 És nemcsak a népért, hanem azért is, hogy az Istennek elszéledt gyermekeit egybegyűjtse. 53 Ama naptól azért azon tanakodának, hogy őt megöljék. 54 Jézus azért nem jár vala többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elméne onnan a vidékre, a pusztához közel, egy Efraim nevű városba; és ott tartózkodék az ő tanítványaival. 55 Közel vala pedig a zsidók husvétja: és sokan menének fel Jeruzsálembe a vidékről husvét előtt, hogy megtisztuljanak. 56 Keresék azért Jézust, és szólnak vala egymással a templomban állva: Mit gondoltok, hogy nem jön-é fel az ünnepre? 57 A papi fejedelmek pedig és a farizeusok is parancsolatot adának, hogy ha valaki megtudja, hogy hol van, jelentse meg, hogy őt megfogják.