Gênesis 28

1 Nā, ka karanga a Īhaka i a Hākopa, ka manaaki i a ia, ka tohutohu ki a ia, ā, ka mea ki a ia: "Kaua koe e tango wahine o ngā tamāhine o Kanaana. 2 Whakatika, haere ki Paranārama ki te whare o Petuere, pāpā o tōu whaea; ka tango mai i reira i tētahi wahine māu o ngā tamāhine a Rāpana, tungāne o tōu whaea. 3 Ā, mā te Atua Kaha Rawa koe e manaaki, māna koe e mea kia hua, kia nui, kia meinga hoki hei huihuinga iwi. 4 Māna e hōmai ki a koe te manaaki o Āperahama, ki a koutou tahi ko ōu uri; kia riro ai i a koe te whenua e noho manene nei koe, i hōmai nei hoki e te Atua ki a Āperahama."

5 Nā, tonoa atu ana a Hākopa e Īhaka; ā, haere ana ia ki Paranārama ki a Rāpana, ki te tama a Petuere Hīriani, ki te tungāne o Ripeka, whaea o Hākopa rāua ko Ēhau.

Ka Mārena te Tamāhine a Ihimaera e Ēhau

6 Ā, ka kite a Ēhau kua manaaki a Īhaka i a Hākopa, kua tono hoki i a ia ki Paranārama ki te tiki wahine māna i reira; kua tohutohu hoki ki a ia, i a ia e manaaki ana i a ia, kua mea, "Kei tangohia e koe he wahine i ngā tamāhine o Kanaana," 7 ā, kua rongo a Hākopa ki tōna pāpā rāua ko tōna whaea, kua riro hoki ki Paranārama. 8 Ā, ka kite a Ēhau e kino ana ngā tamāhine o Kanaana ki te titiro a Īhaka, a tōna pāpā. 9 Nā, haere ana a Ēhau ki a Ihimaera, ā, tangohia ana mai e ia ki roto ki āna wāhine a Maharata, te tamāhine a Ihimaera, tama a Āperahama, te tuahine o Nepaioto, hei wahine māna.

Te Moemoeā a Hākopa i Pētēre

10 Nā, ka tūria atu e Hākopa i Peerehepa, ā, haere ana ki Harana. 11 Ā, ka pono atu ia ki tētahi wāhi, ka moe i reira, kua tō hoki te rā. Nā, ka tīkina atu e ia tētahi o ngā kōhatu o taua wāhi, ā, meatia ana e ia hei urunga mōna, ka takoto ia i taua wāhi, ka moe. 12 Nā, moe iho ia, ko tētahi arawhata e tū ana i runga i te whenua, ko tōna pito i tutuki ki te rangi; nā, ko ngā anahera a te Atua e piki ana, e heke ana i runga i taua mea. 13 Nā, ko Ihowā e tū ana i runga atu i taua mea, e mea ana, "Ko Ihowā ahau, ko te Atua o Āperahama, o tōu pāpā, ko te Atua hoki o Īhaka; ko te whenua e takoto nā koe ka hoatu e ahau ki a koe, ki ōu uri anō hoki; 14 ā, ka rite ōu uri ki te puehu o te oneone, ka tohatoha atu koe ki te hauāuru, ki te rāwhiti, ki te raki, ki te tonga; ā, māu, mā tōu uri hoki e manaakitia ai ngā hapū katoa o te whenua. 15 Nā, kei a koe tēnei ahau, ka tiaki ahau i a koe i ngā wāhi katoa e haere ai koe, ka whakahoki mai anō ahau i a koe ki tēnei whenua; e kore hoki ahau e whakarere i a koe, kia oti rā anō tāku i kī atu ai ki a koe."

16 Nā, ka oho ake a Hākopa i tāna moe, ka mea, "He pono kei tēnei wāhi a Ihowā – ā, kīhai ahau i mōhio." 17 Nā, ka wehi ia, ka mea, "Anō te wehi o tēnei wāhi! Ehara tēnei i te mea kē atu i te whare o te Atua, ā, ko te kūwaha tēnei ki te rangi."

18 Nā, ka ara wawe a Hākopa i te ata, ā, ka mau ki te kōhatu i waiho rā hei urunga mōna, whakatūria ana e ia hei pou, ringihia iho e ia he hinu ki runga. 19 Ā, huaina iho e ia te ingoa o taua wāhi ko Pētēre; ko Rutu ia te ingoa o taua pā i mua.

20 Nā, ka puaki tā Hākopa kupu taurangi, ka mea ia, "Ki te mea ka tata mai ki ahau te Atua, ā, ka tiakina ahau e ia i tēnei ara e haere nei ahau, ā, ka hōmai e ia ki ahau he taro hei kai, me tētahi kākahu hei kākahu, 21 ā, ka hoki mai ahau i runga i te rangimārie ki te whare o tōku pāpā; nā, ko Ihowā hei Atua ki ahau. 22 Ā, ko tēnei kōhatu i whakatūria nei e ahau hei pou, ka waiho hei whare mō te Atua; ā, o ngā mea katoa e hōmai e koe ki ahau, ka hoatu e ahau ki a koe ngā whakatekau."

Jákób Mésopotámiába megy

1 Előhívatá azért Izsák Jákóbot, és megáldá őt, és megparancsolá néki és mondá: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közűl. 2 Kelj fel, menj el Mésopotámiába, Bethuélnek a te anyád atyjának házához, és onnan végy magadnak feleséget, Lábánnak a te anyád bátyjának leányai közűl. 3 A mindenható Isten pedig áldjon meg, szaporítson és sokasítson meg téged, hogy népek sokaságává légy; 4 És adja néked az Ábrahám áldását, tenéked, és a te magodnak te veled egybe; hogy örökség szerint bírjad a földet, melyen jövevény voltál, melyet az Isten adott vala Ábrahámnak. 5 Elbocsátá azért Izsák Jákóbot, hogy menjen Mésopotámiába Lábánhoz a Siriabeli Bethuél fiához, Rebekának, Jákób és Ézsaú anyjának bátyjához.

Ézsaú második házassága

6 És látá Ézsaú, hogy Izsák megáldotta Jákóbot, és elbocsátotta őt Mésopotámiába, hogy onnan vegyen magának feleséget; és hogy mikor áldja vala, parancsola néki, és monda: Ne végy feleséget a Kananeusok leányai közűl; 7 És hogy Jákób hallgata atyja és anyja szavára, és el is ment Mésopotámiába; 8 És látá Ézsaú, hogy a Kananeusok leányai nem tetszenek Izsáknak az ő atyjának: 9 Elméne Ézsaú Ismáelhez, és feleségűl vevé még az ő feleségeihez Ismáelnek az Ábrahám fiának leányát Mahaláthot, Nebajóthnak húgát. 10 Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott.

Jákób égbe érő lajtorját lát

11 És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn egyet annak a helynek kövei közűl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen. 12 És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek Angyalai fel- és alájárnak vala azon. 13 És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak. 14 És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei. 15 És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam. 16 Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam. 17 Megrémüle annak okáért és monda: Mily rettenetes ez a hely; nem egyéb ez, hanem Istennek háza, és az égnek kapuja.

Jákób fogadást tesz Béthelben

18 És felkele Jákób reggel, és vevé azt a követ, melyet feje alá tett vala, és oszlopul állítá fel azt, és olajat önte annak tetejére; 19 És nevezé annak a helynek nevét Béthelnek, az előtt pedig Lúz vala annak a városnak neve. 20 És fogadást tőn Jákób, mondá: Ha az Isten velem leénd, és megőriz engem ezen az úton, a melyen most járok, és ha ételűl kenyeret s öltözetűl ruhát adánd nékem; 21 És békességgel térek vissza az én atyámnak házához: akkor az Úr leénd az én Istenem; 22 És ez a kő, a melyet oszlopul állítottam fel, Isten háza lészen, és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom.