Gênesis 42

Ka Haere ngā Tuākana o Hōhepa ki Īhipa hei Hoko Wīti

1 Nā, ka kite a Hākopa he wīti kei Īhipa, ka mea a Hākopa ki āna tama, "He aha koutou i tirotiro ai ki a koutou anō?" 2 I mea anō ia, "Nanā, kua rongo ahau he wīti kei Īhipa; haere iho ki reira, ki te hoko i tētahi mā tātou i reira; kia ora ai tātou, kei mate." 3 Nā, ka haere ngā tuākana kotahi tekau o Hōhepa ki raro, ki Īhipa, ki te hoko wīti. 4 Ko Pineamine ia, teina o Hōhepa, kīhai i tonoa e Hākopa i roto i ōna tuākana; i mea hoki ia, "Kei pono tētahi aituā ki a ia." 5 Ā, ka haere ngā tama a Īharaira ki te hoko i roto i te hunga i haere; he matekai hoki tō te whenua o Kanaana.

6 Nā, ko Hōhepa te kāwana o te whenua, ko ia te kaihoko ki ngā tāngata katoa o te whenua. Nā, ka haere mai ngā tuākana o Hōhepa, ā, ka piko ō rātou kanohi ki te whenua i tōna aroaro. 7 Ā, i te kitenga o Hōhepa i ōna tuākana, ka mōhio ia ki a rātou, otiia ka whakatangata kē ia ki a rātou, ka kōrero whakatuma ki a rātou; ka mea hoki ki a rātou, "I haere mai koutou i hea?"

Ā, ka mea rātou, "I te whenua o Kanaana, ki te hoko kai."

8 Ā, i mōhio a Hōhepa ki ōna tuākana ko rātou ia kīhai i mōhio ki a ia. 9 Nā, ka mahara a Hōhepa ki ngā moe i moe ai ia mō rātou, ā, ka mea ki a rātou, "He tūtei koutou; he whakataki i te wāteatanga o te whenua i haere mai ai koutou!"

10 Ā, ka mea rātou ki a ia, "Kāhore, e tōku ariki, engari i haere mai āu pononga ki te hoko kai. 11 He tama katoa mātou nā te tangata kotahi; he hunga pono mātou, ehara āu pononga i te tūtei."

12 Ā, ka mea ia ki a rātou, "Kāhore, engari he whakataki i te wāteatanga o te whenua i haere mai ai koutou."

13 Ā, ka mea rātou, "Kotahi tekau mā rua āu pononga, he tēina, he tuākana mātou, he tama nā te tangata kotahi, nō te whenua o Kanaana. Ko te whakaotinga kei tō mātou pāpā ināianei, ko tētahi kua kāhore."

14 Nā, ko te meatanga a Hōhepa ki a rātou, "Ko ia tāku i kōrero ai ki a koutou, i mea ai, ‘He tūtei koutou.’ 15 Mā konei ka mōhiotia ai koutou: e ora ana a Parao e kore koutou e haere atu i konei, ki te kāhore tō koutou whakaotinga e haere mai ki konei. 16 Tukua atu tētahi o koutou ki te tiki i tō koutou teina, ko koutou hoki, ka herea koutou, kia mōhiotia ai ā koutou kōrero, he pono rānei tā koutou. Ā, ki te kāhore, e ora ana a Parao, inā, he tūtei koutou."

17 Nā, ka huihuia rātou e ia kia tiakina, e toru ngā rā.

18 Ā, i te toru o ngā rā ka mea a Hōhepa ki a rātou, "Ko tēnei tā koutou e mea ai kia ora ai koutou; he tangata wehi hoki ahau i te Atua: 19 ki te mea he hunga pono koutou, me here tētahi o ō koutou tuākana i roto i te whare i tiakina ai koutou; otiia, me haere koutou ki te kawe wīti mō te matekai o ō koutou whare. 20 Ā, me kawe mai tō koutou teina, te whakaotinga, ki ahau; kia whakatikaia ai ā koutou kupu; ā, e kore koutou e mate."

Ā pēnā ana rātou. 21 Ā, ka mea rātou tētahi ki tētahi, "He pono kua whai hara tātou i tō tātou teina; i kite hoki tātou i te mamae o tōna wairua, i a ia i īnoi ai ki a tātou, ā, kīhai tātou i whakarongo atu; nā reira hoki i puta mai ai tēnei hē ki a tātou."

22 Nā, ka whakahoki a Reupena ki a rātou, ka mea, "Kāhore ianei ahau i kī atu ki a koutou, i mea, ‘Kaua e hara ki te tamaiti’; ā, kīhai koutou i rongo? Nā, ko ōna toto anō hoki tēnei te whakatakina nei." 23 Ā, kīhai rātou i mōhio e rongo ana a Hōhepa; nō te mea he kaiwhakamāori hoki i waenganui i a rātou.

24 Nā, ka tahuri kē atu ia i a rātou, ā, ka tangi. Ka hoki anō ia ki a rātou, ka kōrero ki a rātou, ka tango hoki i a Himiona i roto i a rātou, ā, herea ana e ia ki tō rātou aroaro. 25 Nā, ka whakahaua e Hōhepa kia whakakīia ā rātou pēke ki te wīti, kia whakahokia atu ngā moni a tēnei, a tēnei, ki ā rātou pēke, kia hoatu anō hoki ki a rātou he ō ki te ara; nā, pērā ana ia ki a rātou.

Ka Hoki ngā Tuākana o Hōhepa ki Kanaana

26 Nā, ka utaina e rātou ā rātou wīti ki ā rātou kāihe, ā, haere atu ana i reira. 27 Ā, i te whakatuwheratanga a tētahi o rātou i tāna pēke kia hoatu he kai mā tana kāihe i te whare tira, ka kitea e ia tāna moni; nā, kei te waha tonu o tāna pēke. 28 Ā, ka mea ia ki ōna tuākana, "Kua whakahokia mai tāku moni; ā, tēnei anō kei roto i tāku pēke."

Nā, kore ake ō rātou ngākau, ā, ka tahuri rātou me te wiri, ka mea tētahi ki tētahi, "He mahi aha tēnei a te Atua ki a tātou?"

29 Nā, ka tae rātou ki a Hākopa, ki tō rātou pāpā, ki te whenua o Kanaana, ā, ka kōrerotia ki a ia ngā mea katoa i pono ki a rātou; ka mea, 30 "I kōrero whakatuma mai te rangatira o te whenua ki a mātou; i kīia anō mātou e ia he tūtei mō te whenua. 31 Ā, ka mea mātou ki a ia, ‘He tangata pono mātou; ehara mātou i te tūtei. 32 Kotahi tekau mā rua mātou, he tuākana, he tēina, he tama nā tō mātou pāpā; kotahi kua kore, kei tō mātou pāpā hoki te whakaotinga ināianei, kei te whenua o Kanaana.’

33 "Nā, ko te meatanga mai a taua tangata, a te rangatira o te whenua, ki a mātou, ‘Mā tēnei e mōhio ai ahau he hunga pono koutou; me waiho e koutou tētahi o ō koutou tuākana ki ahau, ā, me mau atu e koutou he kai mō te matekai o ō koutou whare, ā, ka haere. 34 Ā, me kawe mai tō koutou teina, te whakaotinga, ki ahau, kia mōhio ai ahau ehara koutou i te tūtei, engari he hunga pono koutou. Pēnei ka hoatu e ahau tō koutou tuakana ki a koutou, ā, ka hokohoko koutou ki tēnei whenua.’ "

35 Ā, i a rātou e ringiringi ana i ā rātou pēke, nā, ko te moni a tēnei, a tēnei e takai ana i roto i ā rātou pēke; ā, ka kite rātou ko tō rātou pāpā i ngā moni e takai ana, nā, ka wehi rātou. 36 Nā, ka mea a Hākopa, tō rātou pāpā, ki a rātou, "Ka whakapania ahau e koutou: ko Hōhepa kua kāhore, ko Himiona hoki kua kāhore, ā, ka tangohia nei e koutou a Pineamine. He pēhi mōku ēnei mea katoa."

37 Nā, ka kōrero a Reupena ki tōna pāpā, ka mea, "Whakamatea āku tama tokorua, ki te kāhore ia e kawea mai e ahau ki a koe; hōmai ia ki tōku ringa, ā, māku ia e whakahoki mai ki a koe."

38 Ā, ka mea ia, "E kore tāku tama e haere tahi i a koutou ki raro; kua mate hoki tōna tuakana, ā, ko ia anake ka mahue nei; ā, ki te pono he aituā ki a ia i te ara e haere nei koutou, kātahi ka meinga tōku koroheketanga e koutou kia heke tangi atu ki te pō."

József bátyjainak égyiptomi útja

1 És látá Jákób, hogy van gabona Égyiptomban és monda Jákób az ő fiainak: Mit néztek egymásra? 2 És monda: Ímé hallom hogy Égyiptomban van gabona; menjetek le oda, és vegyetek onnan nékünk gabonát, hogy éljünk és ne haljunk meg. 3 Leméne azért Józsefnek tíz bátyja Égyiptomba gabonát venni. 4 De Benjámint a József öcscsét nem bocsátá el Jákób az ő bátyjaival; mert mondá: Netalán veszedelem érhetné. 5 Elmenének tehát Izráel fiai gabonát venni az oda menőkkel együtt, mert éhség vala Kanaán földén. 6 József pedig az ország kormányzója vala, és ő árulja vala a gabonát a föld minden népének. Eljutának azért a József bátyjai, és arczczal a földre borúlának ő előtte. 7 Amint meglátá József az ő bátyjait, megismeré őket, de idegennek mutatá magát hozzájok, és kemény beszédekkel szóla nékik, mondván: Honnan jöttetek? Azok pedig mondának: Kanaán földéről jöttünk eleséget venni. 8 Megismeré pedig József az ő bátyjait, de azok nem ismerék meg őt. 9 És megemlékezék József az álmokról, a melyeket azok felől álmodott vala. És monda nékik: Kémek vagytok ti, kik azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok. 10 És mondának néki: Nem uram, hanem eleséget venni jöttek a te szolgáid. 11 Mi mindnyájan egy ember fiai vagyunk: igaz emberek vagyunk. Soha nem voltak kémek a te szolgáid. 12 Ismét monda: Nem úgy van, hanem azért jöttetek, hogy az ország védetlen részeit meglássátok. 13 Amazok mondának: Mi, te szolgáid, tizenketten vagyunk testvérek, egy embernek fiai, Kanaán földén; és ímé legkisebbikünk most atyánknál van, egyikünk pedig nincsen meg. 14 József pedig monda nékik: Úgy van a mint néktek mondám: kémek vagytok. 15 Ezzel lesztek próbára téve: Úgy éljen a Faraó, hogy ki nem mentek innen, míg ide nem jő a ti legkisebbik atyátokfia. 16 Küldjetek el közűletek egyet, hogy hozza ide testvérteket; ti pedig fogva lesztek. Így lesz próbára téve beszédetek, hogy igaz járatban vagytok-é vagy nem? Úgy éljen a Faraó, hogy ti kémek vagytok. 17 Annakokáért fogságban tartá őket harmadnapig. 18 Harmadnap pedig monda nékik József: Ezt cselekedjétek, hogy éljetek; az Istent én is félem. 19 Ha igaz emberek vagytok, maradjon fogva egyik testvéretek a ti tömlöczötökben, ti pedig menjetek el, vigyetek gabonát házaitok szükségére. 20 Legkisebbik atyátokfiát pedig hozzátok én hozzám, akkor igazolva lesznek beszédeitek és nem haltok meg. És aképen cselekedének. 21 És mondának egymásnak: Bizony vétkeztünk mi a mi atyánkfia ellen, a kinek láttuk lelki szorongását, mikor nékünk könyörög vala, de nem hallgattunk reá; azért következett reánk ez a nyomorúság. 22 Rúben pedig felele nékik, mondván: Avagy nem mondtam-é néktek, hogy ne vétkezzetek a gyermek ellen, de ti nem hallgattatok reám. És ímé vérét is keresik rajtunk! 23 És nem tudják vala ők, hogy József érti őket, mert tolmács vala közöttük. 24 És elfordula tőlök és síra: Azután hozzájok fordula és szóla nékik, és visszatartá közűlök Simeont, és szemök láttára megkötözteté őt. 25 És parancsola József, hogy töltsék meg edényeiket gabonával, és tegyék vissza pénzöket mindeniknek az ő zsákjába, és hogy adjanak nékik enni valót az útra; és így cselekedének velök. 26 És felveték gabonájokat szamaraikra és elmenének onnan. 27 És egyik kioldá zsákját, hogy abrakot adjon szamarának a szálláson és meglátá az ő pénzét, hogy ímé zsákja szájában van az. 28 És monda az ő atyjafiainak: Visszatették az én pénzemet, és ímé zsákomban van. Akkor megrettene szívök, és remegve mondának egymásnak: Micsoda ez, a mit Isten cselekedett velünk?

A hazaérkezés

29 És eljutának atyjokhoz Jákóbhoz Kanaán földére és mindazt elbeszélék néki a mi velök történt vala, mondván: 30 Az a férfiú, annak a földnek ura, keményen szóla nékünk, és úgy bánt velünk, mintha az országot kémleltük volna. 31 És mondánk néki: Igaz emberek vagyunk, soha nem voltunk mi kémek. 32 Tizenketten vagyunk atyafiak, a mi atyánknak fiai, egyikünk nincs meg, legkisebbikünk pedig most atyánkkal van Kanaán földén. 33 És monda nékünk az a férfiú, annak a földnek ura: Erről ismerem meg, hogy igaz emberek vagytok: egyik atyátokfiát hagyjátok nálam, a házaitok szükségére valót vigyétek, és menjetek el; 34 És hozzátok hozzám a ti legkisebbik atyátokfiát, akkor megtudom, hogy nem vagytok kémek, hanem igaz emberek; akkor visszaadom néktek a ti atyátokfiát, és ebben az országban kereskedhettek. 35 És lőn a mint zsákjaikat kiüresíték, ímé az ő csomó pénze mindeniknek zsákjában vala. A mint látták az ő csomó pénzeiket ők és az ő atyjok, megfélemlének. 36 És monda nékik az ő atyjok Jákób: Megfosztotok engem gyermekeimtől; József nincsen, Simeon sincsen. Benjámint is elviszitek? mindez engem ér! 37 Akkor szóla Rúben az ő atyjának, mondván: az én két fiamat öld meg, ha meg nem hozom őt néked. Bízd az én kezemre őt, és én visszahozom néked. 38 Az pedig monda: Nem megy le oda az én fiam ti veletek, mert az ő bátyja megholt és ő maga maradt meg; ha veszedelem érné őt az úton, a melyen elmentek, ősz fejemet búba borítva bocsátanátok le a koporsóba.