Gênesis 33

Ka Whakatau a Hākopa i a Ēhau

1 Ā, ka maranga ake ngā kanohi o Hākopa, nā, ka titiro atu ia, ā, ko Ēhau e haere mai ana, rātou ko ngā tāngata e whā rau. Nā, ka wehea e ia ngā tamariki ki a Rea, ki a Rahera, ki ngā pononga wāhine hoki tokorua. 2 I makā anō e ia ngā pononga wāhine me ā rāua tamariki ki mua, ko Rea rātou ko āna tamariki ki muri mai, ā, ko Rahera rāua ko Hōhepa ki muri rawa. 3 Nā, ko ia i haere ki mua i a rātou, ā, e whitu ōna pikonga ki te whenua, ā, whakatata noa ia ki tōna tuakana.

4 Nā, ka rere a Ēhau ki te whakatau i a ia, ā, ka awhi i a ia, ka hinga hoki ki runga ki tōna kakī, ka kihi i a ia; nā, ka tangi rāua. 5 Nā, ka maranga ōna kanohi, ka kite ia i ngā wāhine, rātou ko ngā tamariki; ā, ka mea, "Ko wai ēnei i a koe nei?"

Ā, ka mea ia, "Ko ngā tamariki, ko ngā ohaohatanga a te Atua ki tāu pononga."

6 Nā, ka whakatata ngā pononga wāhine, rāua ko ā rāua tamariki, ā, ka piko iho. 7 Nā, ka whakatata hoki a Rea, rātou ko āna tamariki, ā, ka piko iho; ā muri iho ka whakatata a Hōhepa rāua ko Rahera, ā, ka piko iho rāua.

8 Ā, ka mea ia, "Hei aha māu tēnei rōpū katoa i tūtaki nei ki ahau?"

Anō rā ko ia, "Kia manakohia mai ai ahau e tōku ariki."

9 Ā, ka mea a Ēhau, "He nui kei ahau; waiho anō i a koe tāu, e tōku teina."

10 Anō rā ko Hākopa, "Kaua rā; mehemea kua manakohia mai ahau e koe, nā, me tango e koe te hākari a tōku ringa. Ka kite atu nei hoki ahau i tōu kanohi, me te mea e titiro atu ana ki te kanohi o te Atua, ā, ka pai mai anō koe ki ahau. 11 Tangohia rā tāku manaaki i kawea atu nā ki a koe; kua atawhai mai nei hoki te Atua ki ahau, ā, e hua ana āku mea." Nā, ka tohe ia ki a ia, ā, ka tangohia e ia.

12 Nā, ka mea ia, "Hāpainga, tātou ka haere, me haere anō ahau i mua i a koe."

13 Ā, ka mea ia ki a ia, "E mōhio ana tōku ariki he kahakore ngā tamariki, ā, kei ahau hoki ngā kāhui me ngā kau whai kūao. Kia kotahi noa rangi e akiakina ana rātou, nā, ka mate katoa ngā kāhui. 14 Ko koe, ko tōku ariki, e haere i mua i tāna pononga; ā, ka rite tāku āta arataki ki te haere a ngā mea i tōku aroaro nei, ki te haere hoki a ngā tamariki, ā, kia tae rā anō ahau ki tōku ariki, ki Heira."

15 Nā, ka mea a Ēhau, "Kāti, me waiho e ahau ki a koe ētahi o ngā tāngata i ahau nei."

Ā, ka mea ia, "Hei aha koa? Kia manakohia mai ahau e tōku ariki."

16 Nā, ka hoki a Ēhau i taua rangi anō, ka haere ki Heira. 17 Ā, ka tūria atu e Hākopa ki Hukota, ka hangā e ia tētahi whare mōna, i hangā anō hoki e ia ētahi tīhokahoka mō āna kararehe. Nā reira i huaina ai te ingoa o taua wāhi ko Hukota.

Ka Tae a Hākopa ki Hareme

18 Ā, ka tae a Hākopa ki Hareme, ki tētahi pā o Hekeme, ki te whenua o Kanaana, i tōna haerenga mai i Paranārama; ā, ka noho ki te ritenga atu o te pā. 19 Nā, ka hokona e ia te wāhi whenua i tū ai tōna tēneti i te ringa o ngā tama a Hāmora, pāpā o Hekeme, ki ngā moni kotahi rau. 20 Nā, ka whakatūria e ia tētahi āta ki reira, ā, huaina iho e ia ko Erērohe Īharaira.

Kibékülés Ézsaúval

1 Jákób pedig felemelé szemeit és látá, hogy ímé Ézsaú jő vala, és négyszáz férfiú ő vele; megosztá azért a gyermekeket Lea mellé, Rákhel mellé, és két szolgálója mellé. 2 És előreállítá a szolgálókat és azok gyermekeit, ezek után Leát és az ő gyermekeit, Rákhelt pedig és Józsefet leghátul. 3 Maga pedig előttök megy vala, és hétszer hajtá meg magát a földig, a míg bátyjához juta. 4 Ézsaú pedig eleibe futamodék és megölelé őt, nyakába borúla, s megcsókolá őt, és sírának. 5 És felemelé szemeit s látá az asszonyokat és a gyermekeket, és monda: Kicsodák ezek teveled? Ő pedig monda: A gyermekek, kikkel Isten megajándékozta a te szolgádat. 6 És közelítének a szolgálók, ők és gyermekeik és meghajták magokat. 7 Elérkezék Lea is az ő gyermekeivel, és meghajták magokat; utoljára érkezék József és Rákhel, és ők is meghajták magokat. 8 És monda Ézsaú: Mire való ez az egész sereg, melyet előltalálék? És felele: Hogy kedvet találjak az én uram szemei előtt. 9 És monda Ézsaú: Van nekem elég, jó öcsém, legyen tiéd, a mi a tiéd. 10 Monda pedig Jákób: Ne úgy, kérlek, hanem ha kedvet találtam szemeid előtt, fogadd el ajándékomat az én kezemből; mert a te orczádat úgy néztem, mintha az Isten orczáját látnám, és te kegyesen fogadál engem. 11 Vedd el kérlek az én ajándékomat, melyet hoztam néked, mivelhogy az Isten kegyelmesen cselekedett én velem, és mindenem van nékem. És unszolá őt, és elvevé. 12 És monda: Induljunk, menjünk el, és én előtted megyek. 13 Felele néki Jákób: Az én uram jól tudja, hogy e gyermekek gyengék, és hogy szoptatós juhokkal és barmokkal vagyok körűl, a melyeket ha csak egy napig zaklatnak is, a nyájak mind elhullanak. 14 Menjen el azért az én uram az ő szolgája előtt, én is elballagok lassan, a jószág lépése szerint, a mely előttem van, és a gyermekek lépése szerint, míg eljutok az én uramhoz Széirbe. 15 És monda Ézsaú: Hadd rendeljek melléd néhányat a nép közűl, mely velem van. S ez monda: Minek az? csak kedvet találjak az én uram szemei előtt. 16 Visszatére tehát Ézsaú még az nap az ő útján Széir felé.

Jákób letelepszik Sekhem mellett

17 Jákób pedig méne Szukkóthba és építe magának házat, barmainak pedig hajlékokat csinála, s azért nevezé a hely nevét Szukkóthnak. 18 Annakutána minden bántás nélkül méne Jákób Mésopotámiából jövet Sekhem városába, mely vala a Kanaán földén, és letelepedék a város előtt. 19 És megvevé a mezőnek azt a részét, a hol sátorát felvonta vala, Khámornak a Sekhem atyjának fiaitól száz pénzen. 20 És oltárt állíta ott, és nevezé azt ily névvel: Isten, Izráel Istene.