Gênesis 34

Te Whakapōkea o Rina

1 Nā, ka haere atu a Rina, tamāhine a Rea, i whānau nei i a rāua ko Hākopa, kia kite i ngā tamāhine o te whenua. 2 Ā, ka kite a Hekeme, tama a Hāmora Hiwi, rangatira o taua whenua, i a ia; ā, ka hopukia ia e ia, ā, ka takoto ki a ia, ka whakaiti hoki i a ia. 3 Nā, ka piri tōna wairua ki a Rina, tamāhine a Hākopa, ā, ka aroha ia ki te kōtiro rā, ka whakamārie hoki i te ngākau o taua kōtiro. 4 Nā, ka kōrero a Hekeme ki a Hāmora, ki tōna pāpā, ka mea, "Tīkina te kōtiro nei hei wahine māku."

5 Nā, i rongo a Hākopa kua pōkea a Rina, tāna tamāhine, e ia; ā, i te pārae āna tama, i āna kararehe. Nā, ka whakarongo puku a Hākopa, kia tae mai rā anō rātou.

6 Nā, ka haere a Hāmora pāpā o Hekeme ki a Hākopa ki te kōrero ki a ia. 7 Nā, ka haere mai ngā tama a Hākopa i te pārae, i tō rātou rongonga; ā, ka matangerengere aua tāngata, ka tino riri hoki, mō tāna mahi wairangi i roto i a Īharaira, i a ia i takoto rā ki te tamāhine a Hākopa; he mahi hoki kīhai i tika.

8 Nā, ka kōrero a Hāmora ki a rātou, ka mea, "Ko Hekeme, ko tāku tama, piri tonu tōna wairua ki tā koutou tamāhine. Hōmai ia ki a ia, nē? hei wahine. 9 Ā, kia mārenatia tātou ki a tātou; hōmai ā koutou tamāhine ki a mātou, ā, me tango hoki ā mātou tamāhine mā koutou. 10 Ā, me noho koutou ki a mātou; ā, ka takoto atu te whenua i mua i a koutou; e noho i reira, ka hokohoko i reira, ka whakatupu rawa mā koutou i reira."

11 Ā, ka mea a Hekeme ki tōna pāpā rātou ko ōna tungāne, "Kia manakohia mai ahau e koutou, ā, ko tā koutou e kī mai ai ki ahau ka hoatu e ahau. 12 Ahakoa pēhea te nui o te tāpākūhā me te hākari e meatia mai e koutou ki ahau, ka hoatu e ahau tā koutou e kī mai ai ki ahau; otirā hōmai te kōtiro hei wahine māku."

13 Nā, ka whakahoki tinihanga, ngā tama a Hākopa ki a Hekeme rāua ko Hāmora, ko tōna pāpā, i mea hoki rātou mō Rina, mō tō rātou tuahine, whakapokea e ia; 14 ka mea rātou ki a rāua, "E kore tēnei mea e taea e mātou te mea, te hoatu i tō mātou tuahine ki te tangata kāhore i kotia; he tāwainga hoki tēnā mō mātou. 15 Tēnei ia te mea e whakaae ai mātou ki a koutou. Ki te pēneitia koutou me mātou, ki te kotia ō koutou tāne katoa. 16 Kātahi ka hoatu e mātou ā mātou tamāhine ki a koutou, ka tangohia mai hoki ā koutou tamāhine mā mātou, ā, ka noho mātou i roto i a koutou, ā, ka meinga tātou hei iwi kotahi. 17 Ki te kāhore ia koutou e rongo ki tā mātou, kia kotia koutou; nā, ka tango mātou i tā mātou tamāhine, ka haere."

18 Nā, i pai ā rātou kupu ki a Hāmora, ki a Hekeme hoki, ki te tama a Hāmora, 19 ā, kīhai i whakaroa taua tamaiti ki te mea i taua mea, he matenui hoki nōna ki te tamāhine a Hākopa. He nui atu anō ia i ngā tāngata katoa o te whare o tōna pāpā. 20 Nā, ka haere a Hāmora rāua ko Hekeme, ko tāna tama, ki te kūwaha o tō rāua pā, ā, ka kōrero ki ngā tāngata o tō rāua pā, ka mea, 21 "He hunga āta noho tēnei ki a tātou nō reira tukua rātou kia noho ki tēnei whenua, kia hokohoko ki konei. Nā, ko te whenua nei, nanā, he nui noa atu mō rātou; me tango mai e tātou ā rātou tamāhine hei wāhine mā tātou, ka hoatu hoki i ā tātou tamāhine ki a rātou. 22 Kotahi anō ia te mea e whakaae mai ai aua tāngata ki a tātou, kia noho ki a tātou, kia waiho hei iwi kotahi, ki te kotia ō tātou tāne katoa, ki te pērātia me rātou kua kotia nei. 23 Ko ā rātou kararehe, ko ā rātou taonga, me ā rātou kīrehe katoa, e kore ianei ēnā e riro mai i a tātou? Erangi me whakaae atu tātou ki a rātou, ā, ka noho rātou ki a tātou."

24 Ā, i whakarongo ki a Hāmora rāua ko Hekeme, ko tāna tama, ngā tāngata katoa i haere atu i te kūwaha o tōna pā; ā, i kotia katoatia ngā tāne, ngā tāngata katoa i haere atu i te kūwaha o tōna pā.

Ka Ngaki ngā Tungāne o Rina

25 Ā, i te toru o ngā rā, i a rātou e mamae ana, nā, ka tango ngā tama tokorua a Hākopa, a Himiona rāua ko Rīwai, ngā tungāne o Rina, i tāna hoari, i tāna hoari, ā, haere ohorere ana ki te pā, ā, patua iho e rāua ngā tāne katoa. 26 I patua anō hoki e rāua a Hāmora rāua ko Hekeme, ko tāna tama ki te mata o te hoari, ā, tangohia ana e rāua a Rina i roto i te whare o Hekeme, ā, haere ana. 27 Nā, ka haere ngā tama a Hākopa ki te hunga i patua, ā, pāhuatia ana e rātou te pā, mō tō rātou tuahine i whakapokea e rātou. 28 I tangohia e rātou ā rātou hipi, ā rātou kau, ā rātou kāihe, me ngā mea hoki i te pā, me ngā mea anō hoki i te māra; 29 me ā rātou taonga katoa, ā, whakaraua ana ā rātou tamariki katoa, me ā rātou wāhine, i pāhuatia anō hoki ngā mea katoa i roto i te whare.

30 Nā, ka mea a Hākopa ki a Himiona rāua ko Rīwai, "Ka raru ahau i a kōrua, ka meinga kia piro i roto i ngā tāngata whenua, i roto i ngā Kanaani rātou ko ngā Perihi, ā, ka huihui mai rātou ki ahau, ki te hunga tokoiti, ā, ka patua ahau; ā, ka ngaro ahau, ahau me tōku whare."

31 Ā, ka mea rāua, "Kia pērātia koia e ia tō mātou tuahine me te wahine kairau?"

Dína és Sekhem

1 Kiméne pedig Dína, Leának leánya, kit Jákóbnak szűlt vala, hogy meglátogassa annak a földnek leányait. 2 És meglátá őt Sekhem, a Khivveus Khámornak, az ország fejedelmének fia, és elragadá őt, és vele hála és erőszakot tesz vala rajta. 3 És ragaszkodék az ő lelke Dínához a Jákób leányához, és megszereté a leányt és szívéhez szól vala a leánynak. 4 Szóla pedig Sekhem Khámornak az ő atyjának, mondván: Vedd nékem feleségűl ezt a leányt. 5 És meghallá Jákób, hogy megszeplősítette Dínát, az ő leányát, fiai pedig a mezőn valának a barommal, azért veszteg marada Jákób, míg azok megjövének. 6 És kiméne Khámor, Sekhem atyja Jákóbhoz, hogy szóljon vele. 7 Mikor Jákób fiai megjövének a mezőről és meghallák a dolgot, elkeseredének s nagyon megharaguvának azok az emberek, azért hogy ocsmányságot cselekedett Izráelben, Jákób leányával hálván, a minek nem kellett volna történni. 8 És szóla nékik Khámor, mondván: Az én fiam Sekhem, lelkéből szereti a ti leányotokat, kérlek, adjátok azt néki feleségűl. 9 És szerezzetek velünk sógorságot: a ti leányaitokat adjátok nékünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak, 10 És lakjatok velünk; a föld előttetek van, lakjátok, s kereskedjetek rajta és bírjátok azt. 11 Sekhem is monda a Dína atyjának és az ő bátyjainak: Hadd találjak kedvet előttetek, és valamit mondotok nékem, megadom. 12 Akármily nagy jegyadományt és ajándékot kivántok, megadom a mint mondjátok nékem, csak adjátok nékem a leányt feleségűl. 13 A Jákób fiai pedig álnokul felelének Sekhemnek és Khámornak az ő atyjának, és szólának, mivelhogy megszeplősítette Dínát az ő húgokat, 14 És mondának nékik: Nem mívelhetjük e dolgot, hogy a mi húgunkat körűlmetélkedetlen férfiúnak adjuk; mert ez nékünk gyalázat volna. 15 Veletek csak úgy egyezünk, ha hasonlókká lesztek hozzánk, hogy minden férfiú körűlmetélkedjék ti köztetek. 16 Így a mi leányainkat néktek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak vesszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk; 17 Hogyha pedig nem hallgattok reánk, hogy körűlmetélkedjetek: felveszszük a mi leányunkat és elmegyünk. 18 És tetszék azoknak beszéde Khámornak, és Sekhemnek a Khámor fiának. 19 Nem is halasztá az ifjú a dolog véghezvitelét, mivelhogy igen szereti vala a Jákób leányát; néki pedig atyja házanépe között mindenkinél nagyobb becsűlete vala. 20 Elméne azért Khámor és Sekhem az ő fia az ő városuk kapujába; és szólának az ő városuk férfiaival, mondván: 21 Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön, és kereskedjenek benne, mert ímé e föld elég tágas nékik; az ő leányaikat vegyük magunknak feleségűl, és a mi leányainkat adjuk nékik. 22 De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körűlmetélkedik közöttünk, a miképen ők is körűl vannak metélkedve. 23 Nyájaik, jószáguk, és minden barmuk nemde nem miéink lesznek-é? csak egyezzünk meg velök, akkor velünk laknak. 24 És engedének Khámornak, és Sekhemnek az ő fiának mindenek, a kik az ő városa kapuján kijárnak vala, és körűlmetélkedék minden férfiú, a ki az ő városa kapuján kijár vala.

A sekhemi vérfürdő

25 És lőn harmadnapon, mikor ezek a seb fájdalmában valának, a Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dínának bátyjai, fegyvert ragadának s bátran a városra ütének és minden férfit megölének. 26 Khámort, és az ő fiát Sekhemet fegyver élére hányák, és elvivék Dínát a Sekhem házából, és kimenének. 27 A Jákób fiai a megölteknek esének és feldúlák a várost, mivelhogy megszeplősítették vala az ő húgokat. 28 Azok juhait, barmait, szamarait, és valami a városban, és a mezőn vala, elvivék. 29 És minden gazdagságukat, minden gyermekeiket és feleségeiket fogva vivék és elrablák, és mindent a mi a házban vala. 30 És monda Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, és utálatossá tettetek e föld lakosai előtt, a Kananeusok és Perizeusok előtt; én pedig kevesed magammal vagyok, és ha összegyűlnek ellenem, levágnak, és eltörölnek engem, mind házam népével egybe. 31 Azok pedig mondának: Hát mint tisztátalan személylyel, úgy kellett-é bánni a mi húgunkkal?