Lucas 11

Te Īnoi o te Ariki

1 Ā, i a ia e īnoi ana i tētahi wāhi, ā, ka mutu, ka kī atu tētahi o āna ākonga ki a ia, "E te Ariki, whakaakona mātou ki te īnoi, me Hoani hoki i whakaako rā i āna ākonga."

2 Ka mea ia ki a rātou, "Ka īnoi koutou, mea atu:

‘E tō mātou Matua i te rangi,

kia tapu tōu ingoa.

Kia tae mai tōu rangatiratanga,

kia meatia tāu e pai ai ki runga ki te whenua,

kia rite anō ki tō te rangi.

3 Hōmai tā mātou taro ki a mātou, tō tēnei rā, tō tēnei rā.

4 Murua ō mātou hara;

e murua ana hoki e mātou o ngā tāngata katoa

e hara ana ki a mātou.

Aua hoki mātou e kawea kia whakawaia.’ "

5 I mea anō ia ki a rātou, "Ko wai o koutou ki te mea he hoa tōna, ā, ka tae atu ki a ia i waenganui pō, ka mea ki a ia, ‘E hoa, hōmai ki ahau ētahi taro, kia toru. 6 Kua tae mai hoki tōku hoa ki ahau i te ara, kāhore āku mea e whakatakoto ai ahau māna.’

7 "Ā, ka whakahoki tērā i roto, ka mea, ‘Hōhā kī! Kāti rā; kua tūtakina noatia ake te tatau, kei te moenga mātou ko āku tamariki; e kore e āhei kia whakatika atu ahau ki te hoatu ki a koe.’ 8 Ko tāku kupu tēnei ki a koutou, ahakoa kāhore ia i whakatika ki te hoatu ki a ia, nō te mea he hoa nōna, mā tāna tohe anō ka ara ake ai ia, ka hoatu ai ki a ia i ngā mea i tonoa e ia.

9 "Ko tāku kupu anō tēnei ki a koutou; īnoi, ā, ka hoatu ki a koutou; e rapu, ā, ka kite koutou; pātukia, ā, ka uakina ki a koutou. 10 Ka whiwhi hoki ngā tāngata katoa ina īnoi; ka kite ina rapu; ka uakina ki te tangata e pātuki ana.

11 "Ko tēhea matua o koutou ki te īnoia e tāna tama tētahi taro, e hoatu rānei ki a ia he kāmaka? Ki te īnoia he ika, e hoatu rānei ki a ia he nākahi hei ika? 12 Ki te īnoia he hua manu, e hoatu rānei ki a ia he kopiona? 13 Ki te mea ko koutou, hunga kino nei, e mātau ana ki te hoatu mea papai ki ā koutou tamariki; tērā noa ake te hōmaitanga o te Wairua Tapu e tō koutou Matua i te rangi ki te hunga e īnoi ana ki a ia."

Ko Īhu rāua ko Perehepura

14 Nā, e pei rēwera ana ia, he mea wahangū anō hoki. Ā, nō te putanga o te rēwera ki waho, ka kōrero te wahangū; ā, mīharo ana te mano. 15 Nā, ka mea ētahi o rātou, "Nā te rangatira o ngā rēwera, nā Perehepura, tāna peinga rēwera." 16 Nā, ka whakamātautau ētahi, ka mea ki tētahi tohu i a ia i te rangi.

17 Otiia, i mātau ia ki ō rātou whakaaro, ā, ka mea ki a rātou, "Ki te tahuri iho tētahi rangatiratanga ki a ia anō, ka kore; ki te tahuri hoki tētahi whare ki tētahi whare, ka hinga. 18 Ā, ki te tahuri iho a Hātana ki a ia anō, me pēhea e tū ai tōna rangatiratanga? E mea nā hoki koutou, nā Perehepura tāku peinga rēwera. 19 Nā, ki te mea nā Perehepura tāku peinga rēwera, nā wai te peinga a ā koutou tama? Mō konei hei kaiwhakawā rātou mō koutou. 20 Tēnā ki te mea nā te ringa o te Atua tāku peinga rēwera, inā, kua tae mai te rangatiratanga o te Atua ki a koutou.

21 "Ki te tiakina e te tangata kaha, he patu nei āna, tōna whare, ka āta takoto āna taonga. 22 Ki te puta mai ia te mea e kaha atu ana i a ia, ā, ka hinga tērā, nā, ka tangohia āna patu i whakamanawa ai ia, ka tuwhatuwhaia ōna taonga.

23 "Ko te tangata ehara i te hoa nōku, he hoariri ia ki ahau, ko te tangata kāhore e kohikohi tahi māua, e tītaritari ana."

Te Hokinga mai o te Wairua Poke

24 "Ka puta te wairua poke i roto i te tangata, ka hāereere ia rā ngā wāhi waikore rapu okiokinga ai; ā, kāhore e kitea, ka mea ia, ‘Ka hoki ahau ki tōku whare i puta mai ai ahau.’ 25 Ā, nō te taenga atu, rokohanga atu kua oti te tahitahi, te whakapaipai. 26 Nā, ka haere ia, ka tango i ētahi atu wairua tokowhitu, he kino atu i a ia; ā, ka tomo atu, ka noho i reira; ā, kino atu i te tīmatanga te whakamutunga o taua tangata."

Te Hari Pono

27 Ā, i a ia e kōrero ana i ēnei mea, ka karanga ake tētahi wahine i roto i te mano, ka mea ki a ia, "Koa tonu te kōpū i kawea ai koe, me ngā ū i ngotea e koe."

28 Anō rā hoki ko ia, "Engari rā, tino koa te hunga e whakarongo ana ki te kupu a te Atua, ā, e mahi ana."

Te Rapu mō tētahi Tohu

29 Ā, nō ka rūpeke te mano, ka anga ia ka kōrero, "He whakatupuranga kino tēnei; e rapu ana ki tētahi tohu, ā, e kore tētahi tohu e hoatu, ko te tohu anake o Hona poropiti. 30 I waiho nei hoki a Hona hei tohu ki ngā tāngata o Ninewe, ka pērā anō te Tama a te tangata ki tēnei whakatupuranga. 31 Ka whakatika ngātahi te kuīni o te tonga i te whakawākanga me ngā tāngata o tēnei whakatupuranga, ka whakatau i te hē ki a rātou; i haere hoki ia i ngā pito o te whenua ki te whakarongo ki te whakaaro nui o Horomona; ā, tēnei tētahi he nui kē atu i a Horomona. 32 Ka whakatika ngātahi ngā tāngata o Ninewe i te whakawākanga me tēnei whakatupuranga, ka whakatau i te hē ki a rātou, i rīpenetā hoki rātou i te kauwhautanga a Hona; ā, tēnei tētahi he nui kē atu i a Hona!"

Te Māramatanga o te Tinana

33 "Ka tahuna te rama, e kore e waiho e te tangata ki te wāhi ngaro, ki raro rānei i te pūhera, engari ki runga ki te tūranga, kia kitea ai te mārama e te hunga e tomo atu ana. 34 Ko te kanohi te rama o te tinana. Nā, ki te ātea tōu kanohi, ka mārama anō tōu tinana katoa; tēnā ki te kino, ka pōuri anō hoki tōu tinana. 35 Nā reira, kia āta titiro mehemea ehara i te pōuri te mārama i roto i a koe. 36 Nā, ki te mārama tōu tinana katoa, ā, ki te kore ōna wāhi pōuri, ka mārama katoa anō, me te mea ko te mura o te rama e whakamārama ana i a koe."

Ka Whakapae a Īhu i ngā Parihi me ngā Kaiako i te Ture

37 Nā, i a ia e kōrero ana, ka tono tētahi Parihi kia kai ia ki a ia; ā, haere ana ia ki roto, ka noho. 38 Ā, i te kitenga o te Parihi, ka mīharo nō te mea kāhore ia e horoi i mua o te kainga.

39 Ka mea te Ariki ki a ia, "Tēnei koutou, e ngā Parihi, te horoi nei i waho o te kapu, o te rīhi; ko roto ia o koutou e kī ana i te pāhua, i te kino. 40 E te hunga kūware, kīhai ianei i hangā a roto e te kaihanga o waho? 41 Engari, hoatu ngā mea o roto hei atawhainga mō ngā rawakore; ā, ka mā ngā mea katoa ki a koutou.

42 "Otirā, auē, te mate mō koutou, e ngā Parihi! E hoatu ana hoki e koutou te wāhi whakatekau, o te miniti, o te rū, o ngā otaota katoa, ā, kapea ake te whakarite whakawā me te aroha ki te Atua; he tika anō ko ēnei kia meatia kia kaua anō hoki ērā e kapea.

43 "Auē te mate mō koutou, e ngā Parihi! Ko tā koutou hoki e rawe ai ko ngā nohoanga rangatira i ngā whare karakia, me ngā ohatanga i ngā kāinga hokohoko.

44 "Auē te mate mō koutou, e ngā karaipi, e ngā Parihi, e te hunga tinihanga! E rite nā koutou ki ngā urupā ngaro, e kore e kitea e ngā tāngata e hāereere ana i runga."

45 Nā, ka whakahoki tētahi o ngā kaiwhakaako o te ture, ka mea ki a ia, "E te Kaiwhakaako, he whakahē anō hoki mō mātou ēnei kōrero āu."

46 Nā, ko tāna meatanga, "Auē te mate mō koutou hoki, e ngā kaiwhakaako o te ture! E whakawaha ana hoki koutou i ngā tāngata ki ngā kawenga taimaha rawa hei pīkaunga, ā, e kore tētahi o ō koutou matihao e pā atu ki aua kawenga.

47 "Auē te mate mō koutou! Ko koutou nei hoki hei hanga i ngā urupā o ngā poropiti, nā ō koutou mātua hoki rātou i whakamate. 48 Nā, he kaiwhakaatu koutou he kaiwhakaae ki ngā mahi a ō koutou mātua; nā rātou hoki rātou i whakamate, ko koutou hoki hei hanga i ō rātou urupā. 49 Nā konei anō te mātauranga o te Atua i mea ai, ‘Māku e tono he poropiti, he āpōtoro ki a rātou, ā, ka whakamate, ka tūkino rātou i ētahi o rātou.’ 50 Kia rapua ai he utu i tēnei whakapaparanga mō te toto o ngā poropiti katoa i ringihia nei nō te tīmatanga rā anō o te ao; 51 nō te toto o Āpera, tae noa ki te toto o Hakaraia i mate nei ki waenganui o te āta o te wāhi tapu, āe rā, ka mea atu ahau ki a koutou, E rapua he utu i tēnei whakapaparanga.

52 "Auē te mate mō koutou, e ngā kaiwhakaako o te ture! Kua tangohia hoki e koutou te kī o te mātauranga; kīhai koutou i tomo ki roto, ā, i ārai hoki koutou i te hunga e tomo ana."

53 Nā, i tōna putanga mai ki waho, ā, ka tīmata te tohetohe kaha a ngā karaipi, a ngā Parihi ki a ia, he mea kia maha atu ai āna kōrero 54 e whakamoho ana hoki, kia mau tētahi kupu a tōna māngai.

Krisztus imádkozni tanít

1 És lőn, mikor ő imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte, monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképen János is tanította az ő tanítványait.

2 Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jőjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, azonképen e földön is. 3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként. 4 És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok. És ne vígy minket kisértetbe; de szabadíts meg minket a gonosztól. 5 És monda nékik: Ki az közületek, a kinek barátja van, és ahhoz megy éjfélkor, és ezt mondja néki: Barátom, adj nékem kölcsön három kenyeret, 6 Mert az én barátom én hozzám jött az útról, és nincs mit adjak ennie; 7 Az pedig onnét belőlről felelvén, ezt mondaná: Ne bánts engem: immár az ajtó be van zárva, és az én gyermekeim velem vannak az ágyban; nem kelhetek fel, és nem adhatok néked? 8 Mondom néktek, ha azért nem fog is felkelni és adni néki, mert az barátja, de annak tolakodása miatt felkél és ád néki, a mennyi kell.

9 Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. 10 Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. 11 Melyik atya pedig az közületek, a kitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ád néki? vagy ha halat, vajjon a hal helyett kígyót ád-é néki? 12 Avagy ha tojást kér, vajjon skorpiót ád-é néki? 13 Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tőle kérik.

Jézus néma ördögöt űz ki

14 És ördögöt űz vala ki, mely néma vala. És lőn, mikor kiment az ördög, megszólala a néma; és csodálkozék a sokaság. 15 Némelyek pedig azok közül mondának: A Belzebúb által, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. 16 Mások meg, kísértvén őt, mennyei jelt kívánának tőle. 17 Ő pedig tudván azoknak gondolatát, monda nékik: Minden ország, a mely magával meghasonlik, elpusztul; és ház a házzal ha meghasonlik, leomlik. 18 És a Sátán is ha ő magával meghasonlik, mimódon állhat meg az ő országa? mert azt mondjátok, hogy én a Belzebúb által űzöm ki az ördögöket. 19 És ha én a Belzebúb által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Annakokáért ők maguk lesznek a ti bíráitok. 20 Ha pedig Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa. 21 Mikor az erős fegyveres őrzi az ő palotáját, a mije van, békességben van; 22 De mikor a nálánál erősebb reá jövén legyőzi őt, minden fegyverét elveszi, melyhez bízott, és a mit tőle zsákmányol, elosztja. 23 A ki velem nincs, ellenem van; és a ki velem nem takar, tékozol. 24 Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélkül való helyeken jár, nyugalmat keresvén; és mikor nem talál, ezt mondja: Visszatérek az én házamba, a honnét kijöttem. 25 És oda menvén, kisöpörve és felékesítve találja azt. 26 Akkor elmegy, és maga mellé vesz más hét lelket, magánál gonoszabbakat, és bemenvén ott lakoznak; és annak az embernek utolsó állapota gonoszabb lesz az elsőnél. 27 Lőn pedig mikor ezeket mondá, fölemelvén szavát egy asszony a sokaság közül, monda néki: Boldog méh, a mely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál. 28 Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok a kik hallgatják az Istennek beszédét, és megtartják azt.

Jónás jele

29 Mikor pedig a sokaság hozzá gyülekezék, kezdé mondani: E nemzetség gonosz: jelt kíván, de jel nem adatik néki, hanem ha Jónás prófétának ama jele; 30 Mert miképen Jónás jelül volt a Ninivebelieknek, azonképen lesz az embernek Fia is e nemzetségnek. 31 A Délnek királynéasszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetség férfiaival, és kárhoztatja őket: mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa a Salamon bölcseségét; és ímé nagyobb van itt Salamonnál. 32 Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel e nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek a Jónás prédikálására; és ímé nagyobb van itt Jónásnál. 33 Senki pedig, ha gyertyát gyújt, nem teszi rejtekbe, sem a véka alá, hanem a gyertyatartóba, hogy a kik bemennek, lássák a világosságot.

34 A testnek lámpása a szem: ha azért a te szemed őszinte, a te egész tested is világos lesz; ha pedig a te szemed gonosz, a te tested is sötét. 35 Meglásd azért, hogy a világosság, mely te benned van, sötétség ne legyen. 36 Annakokáért ha a te egész tested világos, és semmi részében sincs homályosság, olyan világos lesz egészen, mint mikor a lámpás megvilágosít téged az ő világosságával.

Feddő beszéd a farizeusok és írástudók gonoszsága és képmutatása ellen

37 Beszéd közben pedig kéré őt egy farizeus, hogy ebédeljen nála. Bemenvén azért, leüle enni. 38 A farizeus pedig mikor ezt látta, elcsodálkozék, hogy ebéd előtt előbb nem mosdott meg.

39 Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománynyal és gonoszsággal. 40 Bolondok, a ki azt teremtette, a mi kívül van, nem ugyanaz teremtette-é azt is, a mi belől van? 41 Csak adjátok alamizsnául a mi benne van; és minden tiszta lesz néktek. 42 De jaj néktek farizeusok! mert megadjátok a dézsmát a mentától, rutától és minden paréjtól, de hátra hagyjátok az ítéletet és az Isten szeretetét: pedig ezeket kellene cselekedni, és amazokat sem elhagyni. 43 Jaj néktek farizeusok! mert szeretitek az előlülést a gyülekezetekben, és a piaczokon való köszöntéseket. 44 Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert olyanok vagytok, mint a sírok, a melyek nem látszanak, és az emberek, a kik azokon járnak, nem tudják. 45 Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz. 46 Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket. 47 Jaj néktek! mert ti építitek a próféták sírjait; a ti atyáitok pedig megölték őket. 48 Tehát bizonyságot tesztek és jóvá hagyjátok atyáitok cselekedeteit; mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat. 49 Ezért mondta az Isten bölcsesége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket elüldöznek; 50 Hogy számon kéressék e nemzetségtől minden próféták vére, mely e világ fundamentomának felvettetésétől fogva kiontatott, 51 Az Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett az oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől. 52 Jaj néktek törvénytudók! mert elvettétek a tudománynak kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és a kik be akartak menni, azokat meggátoltátok. 53 Mikor pedig ezeket mondá nékik, az írástudók és farizeusok kezdének felette igen ellene állani és őt sok dolog felől kikérdezgetni, 54 Ólálkodván ő utána, és igyekezvén valamit az ő szájából kikapni, hogy vádolhassák őt.