Salmos 39

Te Whākina a te Tangata e Mamae ana

Ki te tino kaiwhakatangi: ki a Ierutunu. He hīmene nā Rāwiri.

1 I mea ahau, "Ka āta whakaaro ahau ki ōku ara,

kei hara tōku arero;

ka tiakina tōku māngai, paraire rawa,

i te mea kei tōku aroaro te tangata kino.

2 I whakamoroki ahau, i wahangū,

kīhai i puaki tāku kupu, ahakoa pai;

ā, ka oho tōku mamae.

3 Werawera ana tōku ngākau i roto i ahau;

i ahau e whakaaro ana ka kā te ahi,

ā, ka kōrero tōku arero:

4 "E Ihowā, meinga ahau kia mātau ki tōku mutunga,

ki te maha hoki o ōku rā, e hia rānei;

kia mātau ai ahau he mea memeha noa ahau.

5 Nanā, he whānuitanga ringa ōku rā kua hōmai nei e koe;

he kāhore noa iho anō ōku tau i tōu aroaro.

Ahakoa ū noa te tū o ngā tāngata katoa,

he mea memeha kau. Hera

6 He pono kei roto i te ātārangi te tangata e kōpikopiko noa ana;

he pono e ohorere noa ana rātou;

e āmi ana ia i te taonga, ā, kāhore e mātau mā wai rānei e kohi.

7 "Nā, he aha tāku e tatari atu nei, e te Ariki?

Ko koe tāku e tūmanako ai.

8 Whakaorangia ahau i āku mahi tutū katoa;

kaua ahau e waiho hei tāwainga mā te wairangi.

9 Wahangū ana ahau; kīhai i kuihi tōku māngai;

he meatanga hoki tēnei nāu.

10 Nekehia atu i ahau tāu whiu;

ka ngaro ahau i te pakinga a tōu ringa.

11 "Ka pākia e koe te tangata,

ka whakatūpehupehutia mō te hara,

ka meinga e koe tōna ātaahua kia memeha,

kia pērā me te pūrehurehu.

He pono he mea teka noa ngā tāngata katoa. Hera

12 "Whakarongo ki tāku īnoi e Ihowā,

kia tītaha mai tōu taringa ki tāku karanga;

kei wahangū koe ki ōku roimata.

He heke hoki ahau nāu, he manene,

he pērā me ōku mātua katoa.

13 Kia āta hanga ki ahau, kia tā ai tōku manawa,

keiwhā haere atu ahau, i konei, ā, ka kāhore noa iho."

Türelmes hallgatásra való elhatározás az emberi gyarlóságra való tekinntettel. Könyörgés isteni vigasztalásért

1 Az éneklőmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára. 2 Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg előttem van a hitetlen. 3 Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott. 4 Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tűz gerjede fel, így szólék azért az én nyelvemmel: 5 Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok. 6 Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te előtted, mint a semmi. Bizony merő hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela. 7 Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyűjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat! 8 Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam. 9 Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává! 10 Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted. 11 Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én. 12 Mikor a bűn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az ő szépségét. Bizony merő hiábavalóság minden ember. Szela. 13 Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én ősöm. 14 Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielőtt elmegyek és nem leszek többé!