Salmos 73

He Īnoi mō te Whakamāmā i ngā Kaiwhakawiri

He hīmene nā Āhapa.

1 He pono, he pai te Atua ki a Īharaira;

ki te hunga ngākau mā.

2 Ko ahau ia, wāhi iti kua tapepa ōku waewae;

me i kotahi kua paheke ōku takahanga.

3 I hae hoki ahau ki te hunga whakahī,

i tōku kitenga i te tangata hara e kake ana.

4 Kāhore hoki he whakawiringa a te mate i a rātou;

he mārō anō ō rātou uaua.

5 Kāhore ngā mea whakapōuri tāngata e pā ki a rātou;

kāhore anō rātou e whiua tahitia me te mano tāngata.

6 Nā reira, ānō he hei te whakakake e awhi nei i a rātou,

ānō he kākahu te tutū e hīpokina nei rātou.

7 Pupuhi ana ō rātou kanohi i te ngako;

nui ake ngā mea i a rātou i a ō rātou ngākau i hiahia ai.

8 E whakahī ana rātou, e kōrero kino ana mō te whakatoi;

kei runga noa ake ā rātou kōrero.

9 Tutuki tonu tō rātou māngai ki ngā rangi;

e kōpikopiko ana hoki tō rātou arero i runga i te whenua.

10 Koia tōna iwi i hoki mai ai ki konei;

ā, e whakawiria ana he wai mō rātou, kī tonu te kapu.

11 E mea ana rātou, "Mā te aha e mātau ai te Atua?

He mātauranga koia tō te Runga Rawa?"

12 Nanā, ko te hunga kino tēnei,

kei runga tonu i te whenua rangatira,

e hua ana ō rātou taonga.

13 He pono he maumau tāku mea i tōku ngākau kia mā,

tāku horoi hoki i ōku ringa ki te harakore.

14 E whiua ana hoki ahau i te roa o te rā,

e pākia ana i ngā ata katoa.

15 Me i kī ahau, "Ka pēnei tāku kōrero,"

nā, e tinihanga ana ahau ki te whakatupuranga o āu tamariki.

16 I tāku meatanga kia mātauria tēnei,

ka kite ahau he mahi whakauaua rawa;

17 tae noa ahau ki te wāhi tapu o te Atua,

kātahi ahau ka mōhio ki tō rātou mutunga.

18 He pono i whakatūria rātou e koe ki ngā wāhi pāhekeheke;

ā, whakatakā ana e koe ki te ngaromanga.

19 Anō te pānga whakareretanga o tō rātou hunanga,

kua pau rawa i ngā wehi!

20 Ka rite ki te rekanga kanohi, ina ara ake te tangata,

tāu whakahāwea ki tō rātou āhua,

e te Ariki, ina ara ake koe.

21 Nā, mamae noa iho tōku ngākau,

ā, hukihuki ana ōku whatumanawa.

22 He whakaarokore hoki ahau, he kūware;

me te mea he kīrehe ahau i tōu aroaro.

23 Ahakoa rā kei a koe tonu ahau;

e puritia ana e koe tōku ringa matau.

24 Mā tōu whakaaro ahau e ārahi;

muri iho ka riro ahau i a koe ki te korōria.

25 Ko wai hoki tōku i te rangi ko koe anake?

Kāhore atu hoki ōku i te whenua e hiahia ai, ko koe anake.

26 Hemo iho ōku kikokiko me tōku ngākau;

ko te Atua ia te kaha o tōku ngākau,

tōku wāhi ake ake.

27 Nā, ko te hunga e mamao atu ana i a koe ka mate;

ka ngaro i a koe te hunga pūremu katoa e whakarere nei i a koe.

28 Ko ahau ia, he pai ki ahau te whakatata ki te Atua;

kua waiho e ahau te Ariki, a Ihowā, hei whakawhirinakitanga mōku,

kia whakapuakina ai e ahau āu mahi katoa.

HARMADIK KÖNYV

A kegyes ember megütközése és vigasztalódása a hitetlenek szerencséje miatt

1 Aszáf zsoltára.

Bizony jó Izráelhez az Isten, azokhoz, a kik tiszta szívűek. 2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak. 3 Mert irígykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét. 4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejök állandó. 5 A halandók nyomorúságában nincs részök, és az emberekkel nem ostoroztatnak. 6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket. 7 A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjök gondolatjai csaponganak. 8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással. 9 Az égre tátogatják szájokat, és nyelvök eljárja a földet. 10 Azért fordul az ő népe ide, hogy tele pohár vizet szürcsölnek; 11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-é a Magasságosban értelem? 12 Ímé, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek! 13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet; 14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel! 15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Ímé, a te fiaid nemzedékét árulom el. 16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben. 17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát. 18 Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket. 19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől. 20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, úgy veted meg képöket. 21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim: 22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad. 23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet. 24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem. 25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön! 26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké! 27 Mert ímé, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, a kik elhajolnak tőled. 28 De én? Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.