Salmos 102

He Īnoi o tētahi Taitama Āwangawanga

He īnoi nā te ngākau mamae, i a ia e pēhia ana, ā, maringi a wai ana tāna tangi ki te aroaro o Ihowā.

1 Whakarongo ki tāku īnoi, e Ihowā,

kia puta atu tāku tangi ki a koe.

2 Kaua e hunā tōu mata ki ahau

i te rā e pōuri ai ahau.

Whakatītahatia mai tōu taringa ki ahau;

hohoro te whakahoki kupu mai ki ahau i te rā e karanga ai ahau.

3 Ka memeha hoki ōku rā ānō he paoa;

ka kāia ōku wheua ānō he motumotu.

4 Kua pākia tōku ngākau, kua memenge, ānō he tarutaru;

i wareware ai ahau ki te kai i tāku taro.

5 Piri tonu ōku iwi ki tōku kiri

i tōku reo auē.

6 He rite ahau ki te matuku i te koraha,

ki te koukou i te wāhi mokemoke.

7 Mataara tonu ahau;

tōku rite kei te pīhoihoi mokemoke i runga i te tuanui.

8 E tāwai ana ōku hoariri ki ahau i te rā roa;

ko te hunga e pōrangirangi ana mai ki ahau, ko ahau tā rātou oati.

9 Kainga ana e ahau te pungarehu ānō he taro;

whakananua iho tōku wai inu ki te roimata.

10 I tōu riri hoki, i tōu weriweri;

nāu hoki ahau i hāpai ake, ā, tāia atu anō ahau e koe.

11 He rite ōku rā ki te ātārangi e whakawairua kau ana;

ā, kua memenge ahau ānō he tarutaru.

12 Ko koe ia, e Ihowā, ka mau tonu ake ake,

ka maharatia anō koe e ngā whakatupuranga katoa.

13 Tērā koe e whakatika, e aroha ki a Hiona;

kua taka mai hoki te wā,

āe rā, te tino wā, hei atawhainga i a ia.

14 E manakohia ana hoki e āu pononga ōna kōhatu,

e āwangawanga ana ki tōna puehu.

15 Pēnei ka wehingia te ingoa o Ihowā e ngā tauiwi,

tōu korōria hoki e ngā kīngi katoa o te whenua.

16 Nā Ihowā hoki i hanga a Hiona,

kua kitea ia i tōna korōria.

17 Kua tahuri ia ki te īnoi a te rawakore;

kīhai i whakahāwea ki tā rātou īnoi.

18 Ka tuhituhia tēnei mō tō muri whakatupuranga;

ā, ka whakamoemiti ki a Ihowā te iwi meāke hangā:

19 mōna i titiro iho i te tiketike o tōna wāhi tapu;

i titiro iho a Ihowā i te rangi ki te whenua;

20 ki te whakarongo ki te auē a te herehere,

ki te wewete i te hunga kua motuhia mō te mate;

21 kia whakapuakina ai te ingoa o Ihowā i Hiona,

me te whakamoemiti ki a ia i Hiruhārama;

22 i te huihuinga o ngā iwi,

o ngā kīngitanga, ki te mahi ki a Ihowā.

23 Whakangoikoretia iho e ia tōku kaha i te ara;

kua torutoru i a ia ōku rā.

24 I mea ahau,

"E tōku Atua, kaua ahau e tangohia i waenganui o ōku rā;

kei ngā whakatupuranga katoa ōu tau."

25 Nōnamata te whenua i whakatūria ai e koe,

ā, he mahi ngā rangi nā ōu ringa.

26 Ko ērā e hemo atu, ko koe ia e mau tonu;

āe rā, ka tawhitotia katoatia me he weweru.

Ka whakaputaia kētia rātou e koe ānō he kākahu,

ā, ka whakaputaia kētia.

27 Ko koe ia, ko koe tonu,

kāhore hoki he mutunga o ōu tau.

28 Ka whai nohoanga ngā tama a āu pononga,

ka pūmau ō rātou uri ki tōu aroaro.

Bűnbánó ima Sion helyreállításáért

1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. 2 Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád! 3 Ne rejtsd el a te orczádat tőlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem! 4 Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tűzhely, üszkösök. 5 Letaroltatott és megszáradt, mint a fű az én szívem; még kenyerem megevéséről is elfelejtkezem. 6 Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt. 7 Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon. 8 Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetőn. 9 Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám. 10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem, 11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem. 12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fű, megszáradtam. 13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségről nemzetségre áll. 14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő. 15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik. 16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsőségedet; 17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében. 18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta. 19 Irattassék meg ez a következő nemzedéknek, és a teremtendő nép dicsérni fogja az Urat. 20 Mert alátekintett az ő szentségének magaslatáról; a mennyekből a földre nézett le az Úr. 21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait. 22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az ő dicséretét Jeruzsálemben. 23 Mikor egybegyűlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak. 24 Megsanyargatta az én erőmet ez útban, megrövidítette napjaimat. 25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak. 26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája. 27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak. 28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. 29 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az ő magvok erősen megáll előtted.