Salmos 71

He Īnoi a tētahi Koroheke

1 Ko koe tāku e whakawhirinaki ai, e Ihowā;

kei whakamā ahau ake ake.

2 Whakaorangia ahau, i runga i tōu tika, kia mawhiti anō ahau;

tahuri mai tōu taringa ki ahau, whakaorangia hoki ahau.

3 Kia ai koe hei teko e noho ai ahau,

hei hokihokinga tonutanga atu mōku;

kua kīia iho ahau e koe kia whakaorangia,

ko koe nei hoki tōku kōhatu, tōku pourewa.

4 Whakaorangia ahau, e tōku Atua, i te ringa o te tangata kino,

i te ringa o te whanokē, o te nanakia.

5 Ko koe nei hoki, e te Ariki, e Ihowā, tāku e tūmanako atu nei,

tāku e whakawhirinaki nei nō tōku tamarikitanga ake anō.

6 Nāu ahau i tautoko ake nō te kōpū mai anō;

nāu ahau i tango mai i roto i ngā whēkau o tōku whaea.

Ko koe tāku e whakamoemiti tonu ai.

7 He mīharotanga ahau nā te tini;

ko koe ia tōku piringa kaha.

8 Kia kī tōku māngai i te whakamoemiti ki a koe,

i tōu hōnore i te roa o te rā.

9 Kaua ahau e pangā ā te wā o te koroheketanga,

kaua ahau e whakarērea ina hemo tōku kaha.

10 E kōrerotia ana hoki ahau e ōku hoariri,

ā, e rūnanga tahi ana te hunga e whanga ana ki tōku wairua.

11 E mea ana, "Kua whakarērea ia e te Atua;

whāia, hopukia;

kāhore hoki tētahi hei whakaora."

12 E te Atua, kei matara atu koe i ahau;

e tōku Atua, hohoro ki te āwhina i ahau.

13 Kia whakamā, kia pau ngā hoariri o tōku wairua;

kia hīpokina ki te tāwai, ki te whakamā,

te hunga e rapu ana i te hē mōku.

14 Ko ahau ia, ka tūmanako tonu;

ka hono tonu anō te whakamoemiti ki a koe.

15 Mā tōku māngai e whakakite tōu tika,

tāu whakaoranga i te roa o te rā;

kāhore hoki ahau e mōhio e hia rānei.

16 Ka haere ahau i runga i te kaha o te Ariki,

o Ihowā, ka whakahuatia e ahau tōu tika, tōu anake.

17 E te Atua, he mea whakaako ahau nāu, nō tōku tamarikitanga ake;

ā, he whakapuaki tāku i āu mahi whakamīharo ā mohoa noa nei.

18 Nā, kaua ahau e whakarērea, e te Atua,

ā koroheke noa, hina noa ahau,

kia whakakitea rā anō e ahau tōu kaha ki tēnei whakatupuranga,

tōu nui ki ngā tāngata katoa e puta mai ā mua.

19 Kei runga rawa anō tōu tika, e te Atua,

he nui nei hoki āu mahi;

e te Atua, ko wai te rite ki a koe?

20 He nui, he kino ngā pōuritanga ngākau i whakakitea mai e koe ki a mātou;

tērā anō koe ka whakahauora i a mātou,

ka whakahoki ake anō i a mātou i ngā wāhi hōhonu o te whenua.

21 Whakaraneatia e koe tōku nui,

ā, tahuri mai anō ka whakamārie i ahau.

22 Ka whakamoemiti ahau ki a koe i runga i te hātere,

arā ki tōu pono, e tōku Atua;

ka hīmene ahau ki a koe i runga i te hāpa,

e te Mea Tapu o Īharaira.

23 Ka tino hari ōku ngutu ua hīmene ahau ki a koe;

me tōku wairua anō i hokona nei e koe.

24 Ka kōrerotia hoki e tōku arero tōu tika i te roa o te rā;

kua whakamā nei hoki,

kua numinumi kau te hunga i rapu i te hē mōku.

Könyörgés Isten kegyelméért a hajlott kor küszöbén

1 Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha. 2 A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem. 3 Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felől, mert kőszálam és erősségem vagy te. 4 Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezéből; a hamisnak és kegyetlennek markából! 5 Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! 6 Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen. 7 Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erős bizodalmam. 8 Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsőségeddel. 9 Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engem! 10 Mert felőlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak, 11 Mondván: Az Isten elhagyta őt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa. 12 Oh Isten, ne távozzál el tőlem! Én Istenem, siess segítségemre! 13 Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek! 14 Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet. 15 Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom. 16 Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem! 17 Oh Isten, gyermekségemtől tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat. 18 Vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet. 19 Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?! 20 A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, de ismét megelevenítesz, és a föld mélységéből ismét felhozol minket. 21 Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz és megvigasztalsz engem. 22 Én is tisztellek téged lanttal a te hűségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje! 23 Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál. 24 Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.