Salmos 104

Ko Ihowā te Kaihanga me te Kaiwhāngai

1 Whakapaingia a Ihowā, e tōku wairua.

E Ihowā, e tōku Atua, he nui rawa koe.

He hōnore, he korōria ōu kākahu,

2 e roropi nei i te mārama ki a koe ānō he kākahu.

E hora nei i ngā rangi ānō he kākahu tauārai,

3 e whakanoho nei i ngā kurupae o ōna rūma ki ngā wai,

e mea nei i ngā kapua hei hāriata mōna,

e haere nei i runga i ngā pākau o te hau.

4 E mea nei i ngā hau hei karere māna,

i te mura ahi hei kaimahi māna.

5 Nāna nei i whakatū te whenua ki runga ki ōna tūranga,

kei nekenekehia ake ake.

6 Nāu anō i hīpoki ki te rire hei kākahu;

tū ana ngā wai i runga i ngā maunga.

7 Rere ana rātou i tāu riri;

tahuti tonu atu i te reo o tāu whatitiri.

8 Puke ake ana rā ngā maunga,

heke iho ana mā ngā whāwhārua

ki te wāhi i whakaritea e koe mō rātou.

9 Kua whakatakotoria e koe he rohe kei koni mai rātou,

kei hoki mai hei taupoki mō te whenua.

10 Nāna i tono ngā puna ki roto ki ngā awaawa,

e rere nei i waenga o ngā puke.

11 Hei wai mō ngā kīrehe katoa o te pārae;

nā noa te matewai o ngā kāihe mohoao.

12 Kei reira ngā nohoanga o ngā manu o te rangi,

e korihi nei i roto i ngā manga.

13 He mea whakamākūkū nāna ngā puke i ōna rūma;

ka mākona te whenua i ngā hua o āu mahi.

14 Ko ia hei whakatupu i te tarutaru mā te kararehe,

i te otaota hei mea mā te tangata,

kia whakaputaina ake ai he taro i te whenua,

15 he wāina hei whakahari i te ngākau o te tangata,

he hinu e pīata ai tōna mata,

me te taro hei whakakaha i te ngākau o te tangata.

16 Kī tonu i te wai ngā rākau a Ihowā,

ngā hīta o Repanōna i whakatōkia e ia.

17 Hangā ake e ngā manu he ōhanga ki reira;

te tāka, ko ngā kauri tōna whare.

18 Hei piringa ngā puke tiketike mō ngā koati mohoao;

ngā kōhatu mō ngā rāpeti.

19 I hangā e ia te marama hei tohu tāima;

e mātau ana te rā ki tōna torengitanga.

20 Ko koe hei whakapōuri, ā, kua pō;

nā ngōki mai ana ngā kīrehe katoa o te ngahere.

21 Ko ngā kūao raiona ngengere ana rātou, he mea kai,

he rapu kai mā rātou i te Atua.

22 Ko te putanga mai o te rā ka poto atu rātou,

takoto ana i ō rātou kuhunga.

23 Ko te tangata ka haere ki āna hanga,

ki tāna mahi, ā ahiahi noa.

24 Anō te tini o āu mahi, e Ihowā!

He mōhio rawa tāu mahi i aua mea katoa;

kī tonu te whenua i āu taonga.

25 Kei kō rā ko te moana, tōna nui tuauriuri;

kei reira ngā mea ngōkingōki e kore e taea te tatau,

ngā kīrehe hoki, āna nonohi, āna nunui.

26 Kei reira ngā kaipuke e teretere ana;

kei reira taua rewiatana i hangā e koe hei tākaro ki reira.

27 E tatari katoa ana ēnei ki a koe,

kia hoatu e koe te kai mā rātou i te wā e tika ai;

28 ko tāu e hoatu ai mā rātou, kohikohia ana e rātou;

te wherahanga o tōu ringa, mākona tonu rātou i te pai.

29 Ko te hunanga o tōu mata, pororaru ana rātou;

ka kapohia e koe tō rātou manawa, ka marere rātou,

ā, ka hoki anō ki tō rātou puehu.

30 Ko tāu tononga mai i tōu wairua, kua hangā rātou;

ā, whakahoutia ana e koe te mata o te whenua.

31 Kia whai korōria a Ihowā ake ake,

kia hari a Ihowā ki āna mahi –

32 tāna tirohanga iho ki te whenua, rū ana;

kua pā ki ngā puke, nā, pongere ana.

33 Ka waiata ahau ki a Ihowā i ahau e ora ana;

ka hīmene ki tōku Atua i ahau anō i te ao nei.

34 Kia reka tōku whakaaronga ki a ia,

ka hari ahau ki a Ihowā.

35 Kia mōtī ngā tāngata hara i runga i te whenua,

ko te hunga kino kia poto katoa atu.

Whakapaingia a Ihowā, e tōku wairua!

Whakamoemititia a Ihowā!

Istennek a teremtés munkáiból való dicsérete

1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! 2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; 3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; 4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá. 5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké. 6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala. 7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának. 8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik. 9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására. 10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között; 11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat. 12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak. 13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld. 14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből, 15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét. 16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált; 17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza. 18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke. 19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja. 20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai; 21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket. 22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek; 23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig. 24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal. 25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt. 26 Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne. 27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. 28 Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal. 29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra. 30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. 31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben; 32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok. 33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok! 34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban; 35 Veszszenek el a bűnösök a földről, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!