He Īnoi mō te Whakangungu
Ki te tino kaiwhakatangi: Aratakiti. He Mikitama nā Rāwiri, i a Haora i tono tāngata hei tiaki mō te whare, hei whakamate mōna.
1 Whakaorangia ahau, e tōku Atua, i ōku hoariri;
whakateiteitia ake ahau i te hunga e whakatika ana ki ahau.
2 Whakaorangia ahau i ngā kaimahi i te kino;
kia ora ahau i te hunga toto.
3 Kei te whanga nei hoki rātou mō tōku wairua;
e whakamine ana te hunga kaha ki te whawhai ki ahau;
kāhore nei ōku tutū, kāhore ōku hara, e Ihowā.
4 Hore ōku kino, oma ana rātou, kei te takatū;
e ara hei āwhina mōku, titiro mai hoki.
5 Āe rā, maranga, e Ihowā, e te Atua o ngā mano, e te Atua o Īharaira,
tirohia iho ngā tauiwi katoa:
kaua e tohungia tētahi o te hunga kino, e poka kē nei. Hera
6 Ka hoki mai rātou i te ahiahi, kei te tau,
ānō he kurī, taiāwhiotia ana e rātou te pā.
7 Nanā, kei te kūpā ō rātou māngai,
he hoari kei ō rātou ngutu;
ki tā rātou, "Ko wai e rongo?"
8 Ko tāu ia, e Ihowā, he kata ki a rātou;
hei tāwainga māu ngā tauiwi katoa.
9 E tōku kaha, ka tatari ahau ki a koe;
ko te Atua hoki tōku pā.
10 Kei mua i ahau tōku Atua aroha;
mā te Atua ahau ka kite i tāku i hiahia ai ki ōku hoariri.
11 Kaua rātou e whakamatea, kei wareware tōku iwi;
kia whakamararatia rātou e tōu kaha; whakatakā iho rātou,
e te Ariki, e tō mātou whakangungu rākau.
12 Mō te hara o tō rātou māngai,
mō ngā kupu a ō rātou ngutu,
hopukia rātou i runga i tō rātou whakakake,
mō tā rātou kōrero, he kanga, he teka.
13 Whakamōtītia i runga i te riri,
kia kāhore ai rātou;
ā, kia mātau rātou ko te Atua te Kāwana o Hākopa
puta noa ki ngā pito o te whenua. Hera
14 I te ahiahi tukua rātou kia hoki,
tukua rātou kia tau, ānō he kurī,
kia taiāwhio rātou i te pā.
15 Ka kōpikopiko noa rātou ki te rapu kai,
ā, ka tauwhanga i te pō roa ina kore rātou e mākona.
16 Ko ahau ia, ka waiatatia e ahau tōu kaha;
āe, i te ata ka hāmamatia e ahau tāu mahi tohu.
Ko koe hoki tōku pā,
tōku piringa i te rā o tōku pōuri.
17 Ka hīmene ahau ki a koe, e tōku kaha;
ko te Atua nei hoki tōku pā,
tōku Atua aroha.
Isten segítségéért való ima a rosszakaratú leselkedések ellen
1 Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt. 2 Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet! 3 Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet; 4 Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram! 5 Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket!6 Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela. 7 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost. 8 Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg? 9 Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet. 10 Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram. 11 Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását. 12 Ne öld meg őket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd őket a te hatalmaddal, és alázd meg őket Uram, mi paizsunk! 13 Szájuknak vétke az ő ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak. 14 Veszítsd el őket búsulásodban, veszítsd el őket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela. 15 Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost. 16 Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak. 17 Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. 18 Én erősségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: ő az én kegyelmes Istenem!