Salmos 79

He Tangi ā-Iwi

He hīmene nā Āhapa.

1 E te Atua, kua tae mai ngā tauiwi ki tōu kāinga tupu;

kua noa i a rātou tōu temepara tapu,

kua waiho a Hiruhārama kia pūranga kau ana.

2 Ko ngā tinana mate o āu pononga kua hoatu e rātou

hei kai mā ngā manu o te rangi,

ko te kikokiko o tāu hunga tapu mā ngā kīrehe o te whenua.

3 Ko ō rātou toto, ringihia ake e rātou ānō he wai,

ki ngā taha o Hiruhārama;

kāhore hoki he tangata hei tanu i a rātou.

4 Kua waiho mātou hei tāwainga mā ō mātou hoa,

hei katanga mā te hunga i tētahi taha, i tētahi taha o mātou.

5 Kia pēhea te roa, e Ihowā?

E riri tonu rānei koe ake ake?

E ngiha tonu rānei tōu hae me he kāpura?

6 Ringihia tōu riri ki ngā tauiwi

kāhore nei e mātau ki a koe,

ki ngā rangatiratanga

kāhore nei e karanga ki tōu ingoa.

7 Kua pau hoki a Hākopa i a rātou,

kua ururua i a rātou tōna nohoanga.

8 Kaua rā e maharatia ngā kino o ō mātou tūpuna;

kia hohoro tōu aroha ki mua i a mātou;

kua whakaititia rawatia hoki mātou.

9 Āwhinatia mātou, e te Atua o tō mātou whakaoranga,

kia whakakorōriatia ai tōu ingoa;

whakaorangia mātou, hīpokina hoki ō mātou hara,

he mahara ki tōu ingoa.

10 Kia mea koia ngā tauiwi,

"Kei hea tō rātou Atua?"

Kia kite atu mātou e mātau ana ngā tauiwi

ki te whakatakinga i te toto o āu pononga i whakahekea nei.

11 Kia tae atu ki tōu aroaro te auē a te herehere;

kia rite ki te nui o tōu kaha

tāu whakaora i te hunga e meatia ana kia mate.

12 Takiwhitutia atu te utu e hoatu e koe ki ngā uma o ō mātou hoa

mō tā rātou tāwai, e tāwai nei rātou ki a koe, e te Ariki.

13 Pēnei ka whakawhetai mātou, tāu iwi,

ngā hipi hoki e hēpara nei koe, ki a koe ake ake;

ka whakakitea e mātou te whakamoemiti ki a koe,

ki ngā whakatupuranga katoa.

Panasz Jeruzsálem elpusztítói ellen

1 Aszáf zsoltára.

Oh Isten, pogányok jöttek be örökségedbe, megfertőztették szent templomodat, Jeruzsálemet kőhalommá tették. 2 Szolgáid holttestét az ég madarainak adták eledelül, szenteid húsát a föld vadjainak. 3 Ontották véröket, mint a vizet Jeruzsálem körül, s nem volt, a ki eltemette volna őket. 4 Gyalázattá lettünk szomszédaink előtt, csúfságul és nevetségül a körültünk lakóknak. 5 Meddig haragszol Uram, szüntelen? meddig gerjedez féltő szerelmed, mint a tűz? 6 Ontsd ki haragodat a pogányokra, a kik nem ismernek téged, és az országokra, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; 7 Mert megemésztették Jákóbot, és hajlékát elpusztították. 8 Ne emlékezzél meg rovásunkra elődeink vétkéről; siess elénk irgalmasságoddal, mert megnyomorodunk nagyon. 9 Segíts meg bennünket, szabadító Istenünk, a te nevednek dicsőségéért; ments meg minket és bocsásd meg vétkeinket a te nevedért. 10 Minek mondanák a pogányok: Hol az ő Istenök? Legyen nyilvánvaló a pogányokon szemeink láttára a te szolgáid kiontott véréért való bosszúállásod. 11 Jusson elődbe a foglyok könyörgése; karod hatalmával tartsd meg a halálnak eme fiait; 12 És fizess meg szomszédaink keblébe hétszeresen a gyalázatért, a melylyel illettek téged, oh Uram! 13 Mi pedig, a te néped és a te legelőd nyája, hálát adunk néked mindörökké, s nemzedékről-nemzedékre hirdetjük a te dicséretedet!