Salmos 139

Ka Tata a Ihowā i ngā Wā Katoa

Ki te tino kaiwhakatangi. He hīmene nā Rāwiri.

1 E Ihowā, kua tirotirohia ahau e koe,

kua mōhiotia anō e koe.

2 E mātau ana koe ki tōku nohoanga iho, ki tōku whakatikanga ake;

e mōhio ana koe ki ōku whakaaro i tawhiti.

3 E kitea pūtia ana e koe tōku ara me tōku takotoranga iho;

e matatau ana hoki koe ki ōku ara katoa.

4 Kāhore rawa hoki he kupu i tōku arero,

i toe i a koe te mōhio, e Ihowā.

5 Kua hangā a muri, a mua, ōku e koe;

kua pā anō tōu ringa ki ahau.

6 He mea whakamīharo rawa,

kei tawhiti atu hoki i ahau, tēnei mātauranga;

kei runga noa atu, e kore e taea e ahau.

7 Me haere ahau ki hea i tōu wairua?

Me oma rānei ahau ki hea i tōu aroaro?

8 Ki te kake ahau ki te rangi, kei reira koe;

ki te whārikitia e ahau tōku moenga i roto i te rēinga, kei reira anō koe.

9 Ki te tango ahau ki ngā pākau o te ata,

ā, ka noho ki ngā tōpito o te moana;

10 kei reira anō tōu ringa hei ārahi i ahau,

tōu matau hei pupuru i ahau.

11 Ki te mea ahau, "He pono, tērā ahau e hīpokina e te pōuri,

ā, ko te mārama i tētahi taha ōku, i tētahi taha, ka meinga he pō,"

12 ahakoa te pōuri kāhore e huna mai i a koe,

engari ka mārama te pō ānō ko te ao,

ki a koe rite tahi te pōuri me te mārama.

13 I a koe hoki ōku whatumanawa;

nāu hoki ahau i hīpoki i roto i te kōpū o tōku whaea.

14 Ka whakawhetai ahau ki a koe;

he mea whakawehi, he mea whakamīharo tōku hanganga;

he mahi whakamīharo āu mahi,

mōhio rawa anō tōku wairua ki tēnā.

15 Kīhai i hunā ōku wāhi i a koe,

i ahau e hangā ngarotia ana,

e āta whakairohia ana i ngā wāhi hōhonu rawa o te whenua.

16 I kite ōu kanohi i ahau, kāhore anō kia āhua noa.

I tuhituhia katoatia anō hoki ōku wāhi ki tāu pukapuka,

i ngā rangi i whakaahua ai,

i te mea kāhore anō tētahi i oti noa.

17 Kia pēhea mai hoki te matenui o ōu whakaaro ki ahau, e te Atua;

koia anō te ranea, ina huihuia!

18 Ki te taua e ahau – maha atu i te onepū;

ka oho ake ahau – kei a koe tonu ahau.

19 He pono ka patua e koe, e te Atua, te tangata kino;

mawehe koia atu i ahau, e ngā tāngata toto.

20 He kino hoki ā rātou kupu mōu;

e whakahua noa ana ōu hoariri i tōu i ingoa.

21 Kāhore ianei ahau, e Ihowā, e kino ki te hunga e kino ana ki a koe?

E whakarihariha hoki ki te hunga e whakatika ana ki a koe?

22 He tino kino tāku kino ki a rātou;

waiho iho rātou e ahau hei hoariri mōku.

23 Tirohia iho ahau, e te Atua, kia mātau hoki koe ki tōku ngākau;

whakamātautauria ahau, kia mātau hoki koe ki ōku whakaaro.

24 Kia kite mehemea kei ahau tētahi ara o te kino,

ka ārahi ai i ahau i te ara pūmau.

Isten mindentudóságáról és mindenütt jelenvalóságáról

1 Az éneklőmesternek, Dávid zsoltára.

Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz. 2 Te ismered ülésemet és felkelésemet, messziről érted gondolatomat. 3 Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod. 4 Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram! 5 Elől és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet. 6 Csodálatos előttem e tudás, magasságos, nem érthetem azt. 7 Hová menjek a te lelked elől és a te orczád elől hova fussak? 8 Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy. 9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék: 10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem. 11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz, 12 A sötétség sem borít el előled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság. 13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében. 14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem. 15 Nem volt elrejtve előtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, mintegy a föld mélyében. 16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök. 17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája! 18 Számlálgatom őket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok. 19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tőlem! 20 A kik gonoszul szólnak felőled, és nevedet hiába veszik fel, a te ellenségeid. 21 Ne gyűlöljem-é, Uram, a téged gyűlölőket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é? 22 Teljes gyűlölettel gyűlölöm őket, ellenségeimmé lettek! 23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! 24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!