Salmos 89

He Hīmene i te Wā o te Raruraru ā-Iwi

He Makiri nā Ētana Eterahi.

1 Ka waiatatia e ahau ngā mahi tohu a Ihowā ake ake;

ka whakapuakina e tōku māngai tōu pono ki ngā whakatupuranga katoa.

2 I mea hoki ahau, "Ka hangā ake te mahi tohu mō ake tonu atu;

ka whakapūmautia e koe tōu pono ki ngā tino rangi rā anō.

3 "Kua whakarite kawenata ahau ki tāku i whiriwhiri ai;

kua oati ki tāku pononga ki a Rāwiri;

4 ‘Ka pūmau i ahau ōu uri ake ake;

ka hangā tōu torōna ki ngā whakatupuranga katoa.’ " Hera

5 Ka whakamoemiti anō ngā rangi, e Ihowā,

ki āu mahi whakamīharo, ki tōu pono hoki

i roto i te whakaminenga o te hunga tapu.

6 Ko wai oti i ngā rangi hei rite mō Ihowā?

Ko wai i roto i ngā tama a te hunga nunui e rite ana ki a Ihowā,

7 he Atua whakamataku rawa i roto i te whakaminenga o te hunga tapu,

e wehingia ana i runga ake i a rātou katoa i tētahi taha, i tētahi taha ōna?

8 E Ihowā, e te Atua o ngā mano

ko wai te mea kaha hei rite mōu, e IHA?

Hei rite rānei mō tōu pono i tētahi taha ōu, i tētahi taha?

9 Ko koe te kīngi o te huamo o te moana;

ka oho ōna ngaru, ko koe hei whakamarino.

10 Mongamonga noa i a koe a Rahapa ānō he tangata i patua;

marara ana i a koe, i tōu ringa kaha ōu hoariri.

11 Nāu ngā rangi, nāu te whenua;

te ao me ōna mea e hua ana i runga nāu ēnā i pūmau ai.

12 Ko te raki me te tonga nāu ēnā i hanga;

ka hari a Taporo rāua ko Heremona ki tōu ingoa.

13 He tākakau mārohirohi tōu;

he pakari tōu ringa, rewa tonu tōu matau ki runga.

14 Ko te tika me te whakawā te tūranga o tōu torōna;

e haere ana te mahi tohu me te pono i mua i tōu aroaro.

15 Ka hari te iwi e mōhio ana ki te tangi whakahari;

e haere ana rātou, e Ihowā, i te mārama o tōu mata;

16 e hari ana rātou ki tōu ingoa i te roa o te rā;

ā, mā tōu tika ka kake ai rātou.

17 Ko koe hoki te korōria o tō rātou kaha;

mā tāu manako anō ka ara ai tō mātou haona.

18 Nā Ihowā hoki tō mātou whakangungu rākau;

ā, nā te Mea Tapu o Īharaira tō tātou kīngi.

Tā te Atua Kawenata i a Rāwiri

19 I kōrero moemoeā koe i reira ki tāu Mea Tapu, i mea:

"Kua hoatu e ahau he kaha ki runga ki tētahi mārohirohi;

kua whakanuia e ahau tētahi i whiriwhiria i roto i te iwi.

20 Kua kitea e ahau tāku pononga, a Rāwiri;

kua whakawahia ia e ahau ki tāku hinu tapu.

21 Ka ū atu tōku ringa hei āwhina mōna;

mā tōku tākakau anō ia e whakakaha.

22 E kore te hoariri e whai wāhi ki a ia;

e kore anō hoki te tama a te kino e tūkino i a ia.

23 Māku e tukituki ōna hoariri ki tōna aroaro;

ka whiua e ahau te hunga e kino ana ki a ia.

24 Otirā, ka mau ki a ia tōku pono me tāku mahi tohu;

ā, mā tōku ingoa ka ara ai tōna haona.

25 Māku anō tōna ringa ka pā ai ki te moana;

tōna matau ki ngā awa.

26 Ka karanga ia ki ahau, ‘Ko koe tōku Pāpā,

tōku Atua, te kōhatu o tōku whakaoranga.’

27 Ka waiho anō ia hei mātāmua māku

ki runga ake i ngā kīngi o te whenua.

28 Ka rongoātia e ahau tāku mahi i tohu mōna ake tonu atu;

ka mau tonu tāku kawenata ki a ia.

29 Ka meinga hoki e ahau ōna uri kia mau tonu ake ake,

tōna torōna ānō ko ngā rā o te rangi.

30 "Ki te whakarērea e āna tamariki tāku ture,

ā, kāhore e haere i āku whakaritenga;

31 ki te takahi rātou i āku tikanga;

ā, kāhore e pupuri i āku whakahau;

32 kātahi ka whāia tā rātou mahi tutū e tāku rākau,

ō rātou kino e te whiu.

33 Otirā, e kore e tangohia rawatia e ahau tāku mahi tohu i a ia,

e tuku rānei i tōku pono kia hē.

34 E kore tāku kawenata e takahia e ahau,

e kore anō e whakarerekētia te mea i puta i ōku ngutu.

35 Kotahi āku oatitanga i tōku tapu;

e kore ahau e teka ki a Rāwiri.

36 Ka mau tonu tōna uri ake ake;

ā, ka rite tōna torōna ki te rā i tōku aroaro.

37 Ka rite tōna pūmau ki tō te marama ake ake;

hei kaiwhakaatu pono anō i runga i te rangi." Hera

He Tangi mō te Hinganga o te Kīngi

38 Nā, kua panga nei koe, kua whakarihariha,

kua riri ki tāu i whakawahi ai.

39 Kua weriweri koe ki te kawenata ki tāu pononga;

kua whakanoaia e koe tōna karauna, taka noa ki te whenua.

40 Kua pākaruhia e koe ōna taiepa katoa;

whakamōtītia iho e koe ōna pā kaha.

41 E pāhua ana i a ia ngā tāngata katoa e tika ana i te ara;

he tāwainga ia nā ōna hoa tata.

42 Kua whakarewaina e koe te ringa matau o ōna hoa whawhai;

kua meinga e koe kia hari ōna hoa whawhai katoa.

43 Āe, e ngore ana i a koe te mata o tāna hoari;

kīhai anō koe i tautoko i a ia ki te tatauranga.

44 Kua whakamutua e koe tōna korōria,

kua makā tōna torōna ki raro ki te whenua.

45 Kua poroa e koe ngā rā o tōna taitamarikitanga;

kua hīpokina ia e koe ki te whakamā. Hera

He Īnoi mō te Whakawāteatanga

46 Kia pēhea te roa, e Ihowā, e whakangaro ai koe i a koe, ake tonu atu?

Kia pēhea te roa e toro ana tōu riri ānō he ahi?

47 Kia mahara ki te poto rawa o tōku tāima;

he aha i hangā ai e koe ngā tāngata katoa hei kore noa iho?

48 Ko wai tēnā tangata e ora nei, ā, e kore e kite i te mate?

E mawhiti koia i a ia tōna wairua i te kaha o te rēinga? Hera

49 E te Ariki, kei hea āu arohatanga ō mua

i oatitia ai e koe ki a Rāwiri i runga i tōu pono?

50 Maharatia, e te Ariki, te tāwai ki āu pononga;

e mau nei ki tōku uma te tāwai a ngā iwi nunui katoa;

51 te tāwai a ōu hoariri, e Ihowā,

tā rātou tāwai nei ki ngā hīkoinga o tāu i whakawahi ai.

52 Kia whakapaingia a Ihowā ake ake.

Āmine, āe Āmine.

A Dávid házának Isten igéretéből vett vigasztalása

1 Az Ezrahita Ethán tanítása. 2 Az Úrnak kegyelmességét hadd énekeljem örökké! Nemzetségről nemzetségre hirdetem a te hűséges voltodat az én számmal! 3 Mert azt mondom: Örökké megáll a te kegyelmességed, és megerősíted a te hűséges voltodat az egekben, mondván:4 Szövetséget kötöttem az én választottammal, megesküdtem Dávidnak, az én szolgámnak: 5 Mindörökké megerősítem a te magodat, és nemzetségről nemzetségre megépítem a te királyi székedet. Szela. 6 És az egek dicsérik a te csodadolgodat Uram; a te hűséges voltodat is a szentek gyülekezetében. 7 Mert a felhőkben kicsoda hasonlatos az Úrhoz, s ki olyan, mint az Úr, az istenek fiai között? 8 Igen rettenetes Isten ő a szentek gyűlésében, és félelmetes mindazokra, a kik körülte vannak. 9 Uram, Seregeknek Istene! Kicsoda olyan erős, mint te vagy Uram? És a te hűséges voltod körülvesz téged. 10 Te uralkodol a tengernek kevélységén; mikor az ő habjai felemelkednek, te csendesíted le azokat. 11 Te rontád meg Égyiptomot mintegy átdöföttet; erős karoddal elszélesztetted ellenségeidet. 12 Tieid az egek, a föld is a tied: e világot minden benne valóval te fundáltad. 13 Az északot és a délt te teremtetted, a Thábor és a Hermon a te nevednek örvendeznek. 14 A te karod hatalommal teljes, a te kezed erős, a te jobbod méltóságos. 15 Igazság és jogosság a te királyi székednek alapja; kegyelem és hűség jár a te orczád előtt. 16 Boldog nép az, a mely megérti a kürt szavát; a te orczádnak világosságánál jár ez, oh Uram! 17 A te nevedben örvendeznek egész nap; és a te igazságodban felmagasztaltatnak. 18 Mert az ő erejöknek ékessége te vagy; a te jóakaratoddal emeled fel a mi szarvunkat is. 19 Mert az Úr a mi paizsunk, és Izráelnek Szentje a mi királyunk. 20 Akkor látásban szóltál a te kegyeltednek, és mondád: Segítséget adtam a vitéznek, felmagasztaltam a népből választottat; 21 Megtaláltam Dávidot, az én szolgámat; szent olajommal kentem fel őt, 22 A kivel állandóan vele lesz az én kezem, sőt az én karom erősíti meg őt. 23 Nem nyomhatja őt el az ellenség, és a gonosz ember sem nyomorgatja meg őt; 24 Mert ő előtte rontom meg az ő szorongatóit, és verem meg az ő gyűlölőit. 25 És vele lesz az én hűségem és kegyelmem, és az én nevemmel magasztaltatik fel az ő szarva. 26 És rávetem az ő kezét a tengerre, és az ő jobbját a folyóvizekre. 27 Ő így szólít engem: Atyám vagy te; én Istenem és szabadításom kősziklája! 28 Én meg elsőszülöttemmé teszem őt és felebbvalóvá a föld királyainál. 29 Örökké megtartom néki az én kegyelmemet, és az én szövetségem bizonyos marad ő vele. 30 És az ő magvát örökkévalóvá teszem, és az ő királyi székét, mint az egeknek napjait. 31 Ha az ő fiai elhagyják az én törvényemet, és nem járnak az én végzéseim szerint; 32 Ha az én rendeléseimet megtörik, és meg nem tartják az én parancsolatimat: 33 Akkor vesszővel látogatom meg az ő bűnöket, és vereségekkel az ő álnokságukat; 34 De az én kegyelmemet nem vonom meg tőle, és az én hűséges voltomban nem hazudom. 35 Nem töröm meg az én szövetségemet, és a mi kijött az én számból, el nem változtatom. 36 Megesküdtem egyszer az én szentségemre: vajjon megcsalhatnám-é Dávidot? 37 Az ő magva örökké megmarad, és az ő királyi széke olyan előttem, mint a nap. 38 Megáll örökké, mint a hold, és bizonyos, mint a felhőben lévő bizonyság. Szela. 39 De te mégis elvetetted és megútáltad őt, és megharagudtál a te felkentedre. 40 Felbontottad a te szolgáddal kötött szövetséget, földre tiportad az ő koronáját. 41 Lerontottad az ő kőfalait mind; romokká tetted erősségeit. 42 Zsákmányolták őt mind az úton járók; gyalázattá lőn az ő szomszédai előtt. 43 Felmagasztaltad az ő szorongatóinak jobbját, és megvidámítottad minden ellenségét. 44 Még fegyverének élét is elvetted, és nem segítetted őt a harczban. 45 Eltörlötted az ő fényességét, és az ő királyi székét a földre vetetted. 46 Az ő ifjúságának napjait megrövidítetted, gyalázatot borítottál reá. Szela. 47 Meddig rejtegeted még magad, oh Uram, szüntelen, és ég a te haragod, mint a tűz? 48 Emlékezzél meg rólam: mily rövid az élet! Mily semmire teremtetted te mind az embernek fiait! 49 Kicsoda oly erős, hogy éljen és ne lásson halált s megszabadítsa magát a Seolnak kezéből? Szela. 50 Hol van a te előbbi kegyelmességed, Uram? Megesküdtél Dávidnak a te hűséges voltodra! 51 Emlékezzél meg Uram a te szolgáidnak gyalázatjokról! hogy sok népnek gyalázatját hordozom keblemben, 52 A melyekkel gyaláztak a te ellenségeid Uram, a melyekkel gyalázták a te felkentednek lépéseit. 53 Áldott legyen az Úr mindörökké! Ámen és Ámen.