Salmos 17

Te Īnoi a te Tangata Pono

He īnoi nā Rāwiri.

1 Whakarongo ki te tika, e Ihowā, tahuri mai ki tāku karanga,

kia tītaha mai tōu taringa ki tāku īnoi,

arā ki tā te ngutu tinihangakore.

2 Kia puta mai te whakaritenga o tāku whakawā i tōu aroaro;

tirohia mai e ōu kanohi te mea rite.

3 Kua whakamātauria e koe tōku ngākau;

kua tirotirohia iho ahau e koe i te pō;

kua whakamātau koe i ahau, ā, kāhore he mea i kitea e koe;

e mea ana ahau kia kaua e hara tōku māngai.

4 Ko ngā mahi ia a te tangata, ko ngā kupu a tōu māngai

tāku mea hei pā mai i ahau i ngā ara o te kaiwhakangaro.

5 I whakaūkia ōku hīkoinga ki āu ara,

kīhai i paheke ōku waewae.

6 Kua karanga nei ahau ki a koe,

nō te mea ka whakahoki kupu mai koe, e te Atua, ki ahau;

whakatītahatia mai tōu taringa ki ahau,

whakarongo ki tāku kupu.

7 Whakaaturia tōu aroha whakamīharo, ko koe hoki, ko tōu matau,

te kaiwhakaora mō te hunga e whakawhirinaki ana ki a koe,

i te hunga e whakatika mai ana.

8 Tiakina ahau, ānō ko te whatu o te kanohi,

hunā ahau ki raro i te taumarumarutanga o ōu pākau,

9 i te hunga kino e tūkino nei i ahau,

i ōku hoariri whakamate e karapoti nei i ahau.

10 E kōpakia ana rātou e ō rātou ngako;

e kōrero whakapehapeha ana ō rātou māngai.

11 Tēnei ō mātou hīkoinga te karapotia nei e rātou;

matatau tonu iho ō rātou kanohi ki te tuku iho i a mātou ki te whenua.

12 Kei te raiona e hiahia ana ki te hopu kai te rite,

kei te kūao raiona e piri ana i ngā wāhi ngaro.

13 E ara, e Ihowā, haukotia tōna aroaro, turakina ia ki raro;

whakaorangia tōku wairua ki tāu hoari i te tangata kino;

14 i ngā tāngata, mā tōu ringa, e Ihowā,

i ngā tāngata o te ao.

Kei tēnei ora nei tō rātou wāhi,

ā, e whakakīia ana ō rātou kōpū e koe ki tāu taonga.

E kikī ana rātou i te tamariki,

whakarērea iho ngā toenga o ā rātou taonga

ki ā rātou kōhungahunga.

15 Ko ahau, e kite ahau i tōu mata i runga i te tika,

ā, ka tatū tōku ngākau,

ina oho ake ahau, kia kite i tōu āhua.

Az igaznak könyörgése a hatalmas és gazdag ellenségek álnokságától való szabadulásért

1 Dávid imádsága.

Hallgasd meg, Uram, az igazságot, vedd észre könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra, mely nem jő csalárd ajakról. 2 A te orczádtól jőjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat. 3 Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi rosszat; ha tán gondoltam is, nem jött ki a számon. 4 Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erőszakosnak ösvényeire. 5 Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim. 6 Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet. 7 Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól. 8 Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet. 9 A gonoszok elől, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elől, a kik lelkendezve vesznek körül engem. 10 Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak. 11 Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek. 12 Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülő oroszlánkölyökhöz. 13 Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le őt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel; 14 Az emberektől, oh Uram, kezeddel, a világ embereitől! Az ő osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bővölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják. 15 Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midőn felserkenek.