Salmos 107

He Whakawhetai ki a Ihowā mō Tāna Painga

1 Whakawhetai ki a Ihowā, he pai hoki ia;

he pūmau tonu hoki tāna mahi tohu.

2 Kia pēnā anō te kōrero a te hunga i hokona e Ihowā,

i hokona nei e ia i roto i te ringa o te hoariri;

3 i kohikohia nei i ngā whenua,

i te rāwhiti, i te uru,

i te raki, i te tonga.

4 I hāereere rātou i te koraha i te wāhi mokemoke,

tē kitea tētahi pā hei nohoanga.

5 I matekai rātou, i matewai;

hemo noa tō rātou wairua i roto i a rātou.

6 Nā, ka tangi rātou ki a Ihowā i tō rātou pōuri;

ā, whakaorangia ana rātou e ia i ō rātou mate;

7 ā, ārahina ana e ia rā te ara tika;

kia haere ai ki te pā hei nohoanga.

8 Auē! Me i whakapaingia e te tangata a Ihowā mō tōna atawhai,

mō āna mahi whakamīharo ki ngā tama a te tangata!

9 E whakamākonatia ana hoki e ia te wairua hiahia;

ko te wairua hiakai, whakakīia ana e ia ki te pai.

10 Ko te hunga i noho i te pōuri, i te ātārangi o te mate,

he mea here ki te mamae, ki te rino;

11 mō rātou i tutū ki ngā kupu a te Atua,

i whakahāwea ki te whakaaro o te Runga Rawa.

12 Koia i pēhia iho ai e ia ō rātou ngākau ki te mahi;

hinga iho rātou, kāhore hoki he kaiāwhina.

13 Nā, ka tangi rātou ki a Ihowā i tō rātou pōuri;

ā, ka whakaorangia rātou e ia i ō rātou mate.

14 Whakaputaina mai ana rātou e ia i te pōuri,

i te ātārangi o te mate; motumotuhia ana ō rātou here.

15 Auē! Me i whakapaingia e te tangata a Ihowā mō tōna atawhai,

mō āna mahi whakamīharo ki ngā tama a te tangata!

16 Kua tukitukia hoki e ia ngā tatau parāhi;

kua tapahia e ia ngā tūtaki rino, motu rawa.

17 Ko ngā kūware, nā ā rātou mahi tutū,

nā ō rātou kino, i pākia ai rātou.

18 Ka wetiweti tō rātou wairua ki ngā kai katoa,

ā, ka whakatata rātou ki ngā kūwaha o te mate.

19 Nā, ka tangi ki a Ihowā i tō rātou pōuri,

ā, ka whakaorangia rātou e ia i ō rātou mate.

20 Tukua mai ana e ia tāna kupu, ā, rongoātia ana rātou;

ā, whakaputaina ana rātou i ō rātou ngaromanga.

21 Auē! Me i whakapaingia e te tangata a Ihowā mō tōna atawhai,

mō āna mahi whakamīharo ki ngā tama a te tangata.

22 Kia tukua anō e rātou te whakahere, arā te whakamoemiti;

kia whakapuaki i āna mahi i runga i te hari.

23 Ko te hunga e haere ana ki raro, ki te moana, i runga kaipuke,

ā, e whai mahi ana i ngā wai nunui,

24 ko rātou e kite i ngā mahi a Ihowā,

i āna mahi whakamīharo i te rire.

25 Puta kau tāna kupu, kua maranga te tūpuhi,

māna e whakatūtū ōna ngaru.

26 Ka kake rātou ki runga ki te rangi, ka heke anō ki raro ki te rire;

ngohe noa ō rātou wairua i te pāwera;

27 ka tiu rātou, ka hūrorirori ānō he tangata e haurangi ana;

ā, kāhore he mahara i toe.

28 Heoi, ka tangi ki a Ihowā i tō rātou hēmanawa;

ā, whakaorangia ana rātou i ō rātou mate.

29 Meinga ana e ia te tūpuhi kia marino,

ōna ngaru kia māriri.

30 Nā, ka koa rātou, nō te mea ka mārie,

ā, ka kawea rātou e ia ki te tauranga i hiahia ai rātou.

31 Auē! Me i whakapaingia e te tangata a Ihowā mō tōna atawhai,

mō āna mahi whakamīharo ki ngā tama a te tangata!

32 Kia whakanui hoki rātou i a ia i roto i te whakaminenga o te iwi,

kia whakamoemiti ki a ia i roto i te nohoanga kaumātua.

33 Ko ia hei mea i ngā awa hei koraha,

i ngā pupūtanga wai hei oneone maroke,

34 i te whenua whai hua, kia tītōhea,

mō te hara o te hunga e noho ana i reira.

35 Ko ia hei mea i te koraha hei hārotoroto wai,

i te whenua maroke hei pupūtanga wai.

36 Ā, whakanohoia iho e ia te hunga matekai ki reira,

hanga ai i tētahi pā hei nohoanga;

37 hei rui māra, hei whakatō māra wāina,

e tupu ai, e maha ai ngā hua.

38 Ko ia anō hei manaaki i a rātou, nō ka nui rawa;

kāhore hoki e tukua kia torutoru haere ā rātou kararehe.

39 Nā, kua iti haere anō rātou, kua piko

i te tūkino, i te hē, i te pōuri,

40 e ringihia ana e ia te whakahāwea ki runga ki ngā rangatira;

e meinga ana kia hēhē i te ururua, i te wāhi kāhore nei he ara;

41 otirā, kei te whakateitei ia i te rawakore ki runga i te mamae,

kei te mea i ōna hapū kia rite ki te kāhui hipi.

42 Ka kite ngā tāngata tika, ā, ka hari;

ko ngā hē katoa hoki, kopia ake te māngai.

43 Ko te tangata whakaaro nui ka mahara ki ēnei mea,

ā, ka mōhio rātou ki te aroha o Ihowā.

ÖTÖDIK KÖNYV

A megváltottak hálaéneke, akik nyomorúságukban az Úrhoz kiáltottak

1 Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme. 2 Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből; 3 És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől. 4 Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala. 5 Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök. 6 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket. 7 És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak. 8 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, 9 Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval! 10 A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal; 11 Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták; 12 Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök. 13 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket. 14 Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá. 15 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, 16 Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé! 17 A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak. 18 Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének. 19 De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket. 20 Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből. 21 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért, 22 És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel! 23 A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak, 24 Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben. 25 Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat. 26 Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben. 27 Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala. 28 De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket. 29 Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok. 30 És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára. 31 Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért! 32 És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében! 33 Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá; 34 Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt. 35 Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká. 36 És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek. 37 És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek. 38 És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg. 39 De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt. 40 Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben. 41 De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz. 42 Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját. 43 A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!