Salmos 144

Te Īnoi o tētahi Kīngi

Nā Rāwiri.

1 Kia whakapaingia a Ihowā, tōku kāmaka,

e whakaako nei i ōku ringa ki te whawhai,

i ōku maihao ki te tatau;

2 ko te atawhai mōku, ko tōku pā,

ko tōku pourewa me tōku kaiwhakaora,

ko tōku whakangungu rākau, ko tāku e whakawhirinaki ai,

ko te kaipēhi hoki o tōku iwi ki raro i ahau.

3 E Ihowā, he aha te tangata i maharatia ai ia e koe,

te tama rānei a te tangata i whakaaroa ai ia e koe?

4 Ko te rite o te tangata kei te mea memeha noa;

ōna rā me te mea he ātārangi e rere atu ana.

5 Whakapikoa iho ōu rangi e Ihowā, ā, heke iho;

pā ki ngā maunga, ā, ka pongere.

6 Kōkiritia mai he uira hei whakamarara i a rātou;

kōperea mai āu pere, kia whati ai rātou.

7 Totoro iho tōu ringa i runga;

tangohia ahau, whakaorangia ahau i ngā wai nunui,

i te ringa o ngā tāngata kē;

8 e kōrero teka nei tō rātou māngai,

ā, he ringa matau teka tō rātou ringa matau.

9 Ka waiatatia e ahau he waiata hou ki a koe, e te Atua;

ka hīmene atu ahau ki a koe i runga i te hātere aho tekau.

10 Ko ia te kaihōmai i te whakaoranga ki ngā kīngi,

te kaiwhakaora i a Rāwiri, i tāna pononga, i te hoari whakamate.

11 Tangohia ahau, whakaorangia hoki

i ngā ringa o ngā tāngata kē,

e kōrero teka nei ō rātou māngai,

ā, he ringa matau teka tō rātou ringa matau.

12 Ā, kia rite ā mātou tama i tō rātou taitamarikitanga

ki ngā māhuri e tupu ake ana;

ā mātou tamāhine hoki ki ngā kōhatu kokonga,

whakapaipai rawa, nō te whare rangatira te tauira.

13 Kia kī ā mātou pākoro,

mō te tiki noa atu i tēnā mea, i tēnā mea;

kia mano, kia tini ngā hua o ā mātou hipi i ō mātou pārae;

14 kia taimaha ā mātou kau i ngā pīkaunga.

Kia kāhore he pākarutanga mai ki roto,

he whatinga atu hoki ki waho,

ā, kia kāhore he auē i ō mātou huarahi.

15 Ka hari te iwi e pēnā ana;

āe, ka hari te iwi ko Ihowā nei tō rātou Atua.

Isten oltalmát és áldását kéri népe számára

1 Dávidé.

Áldott az Úr, az én kőváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, s viadalra az én ujjaimat. 2 Jóltevőm és megoltalmazóm, mentőváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: ő veti alám népemet. 3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá? 4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék. 5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! 6 Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket. 7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből; 8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze. 9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged; 10 Ki segítséget ád a királyoknak, s megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától. 11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze. 12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok. 13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelőinken. 14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon. 15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.