Hebreus 12

Ko te Atua, tō Tātou Matua

1 Nā, i tēnei kapua nui o ngā kaiwhakaatu e karapoti nei i a tātou, whakarērea e tātou ngā whakataimaha katoa, me te hara whakaeke tata, kia manawanui hoki tātou ki te oma i te omanga e takoto nei i tō tātou aroaro. 2 Me te titiro pū anō ki a Īhu, ki te kaitīmata, ki te kaiwhakaoti i te whakapono; i whakaaro hoki ia ki te hari i tōna aroaro, ā, whakamanawanui ana ki te rīpeka, whakahāwea ana ki te whakamā, nā, kua noho ki matau o te torōna o te Atua.

3 Whakaaroa hoki ia i whakamanawanui nei ki taua totohe nui a te hunga hara ki a ia, kei hōhā ō koutou ngākau, kei ngākaukore koutou. 4 Ko tā koutou pakanga, kāhore anō kia tae noa ki te toto i a koutou e whawhai nā ki te hara. 5 Ā, kua wareware koutou ki te kupu whakahau e kōrero nei ki a koutou, me te mea he tama koutou,

"E tāku tama, kaua e whakahāwea ki tā te Ariki papaki;

kei ngākaukore hoki ina rīria e ia.

6 E papaki ana hoki te Ariki ki tāna e aroha ai,

e whiua ana hoki e ia ngā tama katoa

e whakatamarikitia ana ki a ia."

7 Hei pakinga tā koutou e manawanui ai; e rite ana tā te Atua meatanga ki a koutou ki tāna ki ngā tama tupu. Ko wai hoki te tama e kore e pākia e tōna pāpā? 8 Ki te kāhore ia ō koutou pakinga, te mea e whakawhiwhia ana ki te katoa, he pōriro koutou, ehara i te tama. 9 Tētahi, he mātua anō ō tātou nō te wāhi ki te kikokiko, he mea papaki tātou nā rātou; i hopohopo anō tātou ki a rātou. Kaua ianei e nui noa atu tō tātou ngohengohe ki te Matua o ngā wairua, kia ora ai? 10 Ko tā rātou papaki hoki he torutoru nei ngā rā, he mea anō nā tā rātou ake i whakaaro ai; ko tā tēnei ia hei pai mō tātou, kia whiwhi ai tātou ki tōna tapu. 11 Ko ngā pakinga katoa, e kore e kīia ināianei hei whakahari, engari hei whakapōuri; muri iho ia ka puta mai te hua rangimārie o te tika, ki te hunga e whakamahia ana ki taua mea.

He Tohutohu Whakatūpato Hoki

12 Heoi, kia ara ngā ringaringa kua tukua iho, me ngā turi ngoikore, 13 hangā hoki ētahi huarahi tika mō ō koutou waewae, kei whakapeaua kētia atu te kopa; engari kia ora ake i te mate.

14 Whāia te rongo kia mau ki te katoa, me te tapu hoki, ki te kāhore hoki tēnei e kore tētahi tangata e kite i te Ariki. 15 Me te titiro mārie kei hapa tētahi i tō te Atua aroha noa; kei pihi ake tētahi pakiaka o te kawa hei whakararuraru, e poke ai te tokomaha. 16 Kei moepuku tētahi, kei whakarihariha rānei, kei pērā me Ēhau; i hokona rā e ia tōna mātāmuatanga ki te kainga kotahi. 17 E mātau ana hoki koutou ki tōna hiahia i muri kia riro i a ia te manaaki, ā, kapea ana ia. Kīhai hoki i kitea he wāhi mō te rīpenetā; i rapua mārietia anō e ia me te heke anō o ngā roimata.

18 Ehara hoki i te mea kua tae koutou ki te maunga e taea te whakapā atu, ki te ahi e kā ana, ki te pango kerekere, ki te pōuri, ki te tūpuhi, 19 ki te tangi o te tētere, ki te reo e kōrero ana; i īnoi rā te hunga i rangona ai kia kaua he kupu ki a rātou i muri iho. 20 Kīhai hoki rātou i kaha ake ki te mea i whakaritea mai, "Nā, ahakoa he kararehe e pā atu ki te maunga, me āki ki te kōhatu." 21 Koia anō te mataku o te mea i puta mai rā, i mea ai a Mohi, "Mataku rawa ahau, wiri rawa."

22 Engari kua tae nei koutou ki Maunga Hiona, ki te pā o te Atua ora, ki Hiruhārama i te rangi, ki ngā mano tini o ngā anahera, 23 ki te huihui nui, ki te hāhi o ngā mātāmua, kua oti te tuhituhi ki te rangi, ki te Atua hoki, ki te kaiwhakawā o ngā tāngata katoa, ki ngā wairua anō o te hunga tika kua oti te mea kia tino tika, 24 ki a Īhu anō hoki, ki te takawaenga o te kawenata hou, ki ngā toto o te tāuhiuhinga, he pai ake nei ngā kōrero i tō Āpera.

25 Kia mahara kei whakarere koutou i tēnei e kōrero mai nei. Ki te mea hoki kīhai i mawhiti te hunga i paopao ki tērā i kōrero rā i runga i te whenua, inā e kore rawa anō tātou, ki te tahuri kē atu i tēnei kua kōrero mai nei i te rangi. 26 Ngāueue ana te whenua i tōna reo i reira; ināianei ia kua puaki tāna kupu whakaari, kua mea ia, "Kia kotahi anō meatanga, ā, ehara i te mea ko te whenua anake, ko te rangi anō hoki tāku e whakangāueue ai." 27 Ko taua kupu nei hoki, "Kia kotahi meatanga," hei whakakite i te putanga kētanga o ngā mea ka whakangāueuetia rā, he mea hanga hoki, mau tonu iho ai ngā mea e kore nei e whakangāueuetia.

28 Nā, ka riro nei i a tātou he kīngitanga e kore e taea te whakangāueue, kia whiwhi tātou ki te aroha noa e manakohia mai ai tā tātou e mahi nei ki te Atua i runga i te hopohopo, i te wehi; 29 he ahi hoki e kai ana tō tātou Atua.

Int, hogy Krisztusra nézve, tűrők legyünk

1 Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. 2 Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. 3 Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván. 4 Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen. 5 És elfeledkeztetek-é az intésről, a mely néktek mint fiaknak szól: Fiam, ne vesd meg az Úrnak fenyítését, se meg ne lankadj, ha ő dorgál téged; 6 Mert a kit szeret az Úr, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, a kit fiává fogad. 7 Ha a fenyítést elszenveditek, akkor veletek úgy bánik az Isten, mint fiaival; mert melyik fiú az, a kit meg nem fenyít az apa? 8 Ha pedig fenyítés nélkül valók vagytok, melyben mindenek részesültek, korcsok vagytok és nem fiak. 9 Aztán, a mi testi apáink fenyítettek minket és becsültük őket; avagy nem sokkal inkább engedelmeskedünk-é a lelkek Atyjának, és élünk! 10 Mert ám azok kevés ideig, tetszésök szerint fenyítettek; ő pedig javunkra, hogy szentségében részesüljünk. 11 Bármely fenyítés ugyan jelenleg nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, ámde utóbb az igazságnak békességes gyümölcsével fizet azoknak, a kik általa gyakoroltatnak.

Int kegyességre a mennyei Jeruzsálemre tekintettel

12 Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, 13 És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. 14 Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, a mely nélkül senki sem látja meg az Urat: 15 Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek. 16 Ne legyen senki parázna vagy istentelen, mint Ézsau, a ki egy ételért eladta első szülöttségi jogát. 17 Mert tudjátok, hogy azután is, mikor akarta örökölni az áldást, megvettetett; mert nem találta meg a megbánás helyét, noha könyhullatással kereste azt az áldást. 18 Mert nem járultatok megtapintható hegyhez, és lángoló tűzhöz, és sűrű homályhoz, és sötétséghez, és szélvészhez, 19 És trombita harsogásához, és a mondásoknak szavához, melyet a kik hallottak, kérték, hogy ne intéztessék hozzájok szó; 20 Mert nem bírták ki, a mi parancsolva volt: Még ha oktalan állat ér is a hegyhez, megköveztessék, vagy nyillal lövettessék le; 21 És oly rettenetes volt a látomány, hogy Mózes is mondá: Megijedtem és remegek: 22 Hanem járultatok Sion hegyéhez, és az élő Istennek városához, a mennyei Jeruzsálemhez, és az angyalok ezreihez, 23 Az elsőszülöttek seregéhez és egyházához, a kik be vannak írva a mennyekben, és mindenek bírájához Istenhez, és a tökéletes igazak lelkeihez, 24 És az újszövetség közbenjárójához Jézushoz, és a meghintésnek véréhez, mely jobbat beszél, mint az Ábel vére. 25 Vigyázzatok, meg ne vessétek azt, a ki szól; mert ha azok meg nem menekültek, a kik a földön szólót megvetették, sokkal kevésbbé mi, ha elfordulunk attól, a ki a mennyekből vagyon, 26 Kinek szava akkor megrendítette a földet, most pedig ígéretet tesz, mondván: Még egyszer megrázom nemcsak a földet, hanem az eget is. 27 Az a „még egyszer" pedig jelenti az állhatatlan dolgoknak mint teremtményeknek megváltozását, hogy a rendíthetetlen dolgok maradjanak meg. 28 Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel. 29 Mert a mi Istenünk megemésztő tűz.