Oséias 8

Ka Whakahētia e Ihowā a Īharaira mō te Whakapakoko

1 "Meinga te tētere ki tōu māngai!

Ka rite ia ki te ēkara, ina whakaekea e ia te whare o Ihowā;

mō rātou i whakataka i tāku kawenata,

i takahi i tāku, ture.

2 Tērā rātou e karanga ki ahau,

‘E tōku Atua, e mōhio ana mātou, a Īharaira, ki a koe!’

3 Kua ākiritia e Īharaira te mea pai;

ka whāia ia e te hoariri.

4 "Ko tā rātou whakarite kīngi ehara i te mea nāku,

ko tā rātou whakarite rangatira ehara i te mea i mōhiotia e ahau.

Kua hangā e rātou tā rātou hiriwa,

ko tā rātou kōura hei whakapakoko mā rātou,

he mea e hātepea ai rātou.

5 Kua ākiritia e ia tāu kūao kau, e Hamaria.

Kua mura tōku riri ki a rātou.

Kia pēhea ake te roa ka tae ai rātou ki te harakore?

6 Nā Īharaira nei hoki taua kūao nā,

he mea hanga nā te kaimahi;

nā ehara ia i te Atua.

Āe rā, ka pakaru rikiriki

te kūao o Hamaria.

7 "Nā, ko tā rātou i whakatō ai ko te hau,

ko tā rātou e kokoti ai ko te paroro.

Kāhore ōna wīti e tupu ana;

e kore te kōpuku e whai parāoa.

Ki te whai parāoa,

ka horomia e ngā tautāngata.

8 "Kua horomia a Īharaira;

kua rite rātou ināianei i roto i ngā tauiwi

ki te oko kīhai i manakohia.

9 Kua riro hoki rātou ki Ahiria,

anō he kāihe mohoao, he moke, ko ia anake;

kua utua e Ēparaima ētahi hei whaiāipo.

10 Āe rā, ahakoa utu noa rātou i roto i ngā iwi,

ka kohikohia anō rātou e ahau āianei;

ā, ka tīmata rātou te iti haere,

i te pīkaunga a te kīngi o ngā rangatira.

11 "Kua maha nei ngā āta a Ēparaima hei mea hara,

nā, ka waiho ngā āta hei hara mōna.

12 Ahakoa tuhituhia e ahau māna tāku ture kia tekau mano ngā tikanga,

kei te kīia aua mea he mea rerekē.

13 Nā, ko ngā patunga tapu hei whakahere ki ahau,

e patu kikokiko ana rātou, kainga iho;

otiia kāhore e manakohia ana e Ihowā.

Ākuanei ia mahara ai ki tō rātou hē,

whiu ai i ō rātou hara;

ka hoki rātou ki Īhipa.

14 "Kua wareware hoki a Īharaira ki tōna kaihanga,

ā, kei te hanga temepara;

kua meinga e Hūrā kia maha ngā pā taiepa;

otiia ka tukua atu e ahau he ahi ki runga ki ōna pā,

ā, ka kainga e tērā ōna whare kīngi."

Ellenség fog a bálványozó népre törni

1 Szádhoz a kürtöt! Mint a sas, úgy jön az Úr házára! Mert megszegték az én frigyemet, és vétkeztek az én törvényem ellen! 2 Kiáltnak hozzám: Én Istenem! mi, az Izráel, ismerünk tégedet! 3 Megvetette Izráel a jót, kergesse hát az ellenség. 4 Királyt emeltek ők; de nem én általam; fejedelmet választottak, de tudtomon kivül. Ezüstjökből és aranyukból bálványokat formáltak; csak azért, hogy semmivé legyen. 5 Megútálta a te borjúdat, oh Samaria! Haragom felgerjedt ellenök. Meddig nem lehetnek még tiszták? 6 Mert ez is Izráelből való! kézműves csinálta azt, és nem Isten az. Bizony forgácscsá lesz Samaria borjúja! 7 Mert szelet vetnek és vihart aratnak. Nem indul szárba; termése nem ad lisztet; ha adna is, idegenek nyelik be azt. 8 Elnyeletett Izráel! Olyan immár a népek közt, mint az edény, a melyen nincs gyönyörűség. 9 Mert ők Assiriához folyamodnak; Efraim magában bolygó vadszamár; szeretőket bérelnek. 10 De ha bérelnek is a pogányok közt, most összegyűjtöm őket, és kezdenek majd lefogyni a fejedelmek királyának terhétől. 11 Mivel megszaporította Efraim az oltárokat a bűnre, bűnre vezették őt az oltárok. 12 Ha tízezer törvényt írnék is elébe, idegennek tekintenék azokat. 13 Nékem szánt áldozatképen húst vágnak és esznek; az Úr nem tekint azokra kedvesen. Immár megemlékezik az ő álnokságukról, és megbünteti az ő vétkeiket; Égyiptomba fognak ők visszatérni. 14 Most Izráel elfeledkezett az ő alkotójáról és palotákat épített; Júda megerősített városokat szaporított. De én tüzet bocsátok városaira, és az emészti meg az ő erősségeit.